A hármas metró május közepén az utasok előtt is megnyíló három állomásának (ezek várható arcáról, illetve az egyelőre tervezés alatt álló társairól itt írtunk) egyikéről, a Kálvin téri megállóról tett közzé hétperces anyagot a BKV, amiben a tervező, Kosztolányi Zsolt mutatta be a földalatti tereket.
Az építész az anyagban arról beszélt, hogy a Kálvin tér számos szempontból különleges és speciális állomás, hiszen nem egyszerűen csak kétmetróvonal találkozik itt, de a helyzetet a talajvíz viszonyai is bonyolították, így a szokatlanul kis tervezési területen a mérnököknek nem öt, hanem hathajós csarnokot kellett szerkeszteniük.
A rövidesen véget érő felújítás az eddigi struktúrát természetesen nem változtatta meg, a feladat ettől azonban nem vált könnyűvé: a négyes metró 2014 márciusában megnyitott állomásának nagy belmagasságú, természetes fénnyel megvilágított nyitott tereit ugyanis valahogyan ide is át akarták menteni.
Ez a szó szoros értelmében persze lehetetlen volt, hiszen a bányászott állomásoknál nincs lehetőség a hirtelen megnagyobbításra, optikailag azonban megpróbálták a lehetetlent: az álmennyezeteket A alakban építették be, a legmagasabb ponton pedig
nagyméretű lámpákat helyeztek el, mintha onnan sütne be a nap.
Az építés során született nyers szerkezetek itt kevésbé látszanak majd, az ipari építészetet így mindössze csak az oszlopok tömör, a vandalizmusnak az eddigi rozsdamentes burkolatnál jobban ellenálló acélfelülete fogja képviselni:
A vágányra merőleges falakon emellett gránit burkolatok jelennek majd meg, míg a sínpár túloldalán egy homogén színű képzőművészeti alkotás jelenik meg: a jövőben erre a falra kerülő óriásplakátokkal konkurálni egy pillanatra sem kívánó, perforált fémtáblákon
Bartók Béla az erőszakot és az emberség eltűnését hozó világra reflektáló munkája, a Maros megyében gyűjtött verseken alapuló Cantata Profana (1934) szarvasai láthatók.
A magyarországi közhangulattal teljesen szembemenő, Londonban bemutatott kórusmű középpontjában egy vadászó öregember és kilenc fia áll - utóbbiak egy napon szarvassá változnak, majd az erdőbe szaladnak, ahonnan apja már hiába próbálja őket hazahívni.
A fák, bokrok és agancsos párosujjú patások grafikai tervét a négyes vonal mozgólépcsőiről jól látható, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című oratóriumára reflektáló üvegmozaikot is jegyző Fábry Katalin készítette el.
A geometrikus munka az állomás jó részén végigvonul, a falaktól egészen a mozgólépcsőkig, illetve a ferdeliftig, amivel az akadálymentesítés is megoldottá vált:
Kosztolányi a videóban hozzátette:
a zenei utalással nem a kultúra terjesztése, vagy az utazóközönség nevelése a cél, ők egyszerűen csak egyéni karaktert akartak adni az állomásnak, amivel megkülönböztethető a társaitól, így az emberek a szerelvények ablakán kipillantva azonnal tudják, hol járnak.
A teljes anyag a Metró Felújítási Projekt Igazgatóság Youtube-oldalán, itt látható:
Vedd kézbe a 24.hu legemlékezetesebb tartalmait!
Izgalmas arcok, kihagyhatatlan történetek
Keresd az újságárusoknál, vagy rendeld meg az mc.hu/riporter oldalon!
Megrendelem
