A Szicília északkeleti részén fekvő Etna a világ egyik legismertebb aktív vulkánja. A tűzhányó víz alatti, délkeleti lejtőjéről a kutatók egy ideje tudják, hogy lassan csúszik a tenger felé. Egy új kutatás most felfedte, hogy a folyamat hátterében egészen más áll, mint amit sok kutató eddig gondolt, a szökőárat kiváltó katasztrófa kockázata pedig sokkal nagyobb a vártnál - írja az IFLScience.
A szökőárakat a legtöbbször víz alatti földrengések idézik elő, igaz,
a hirtelen hegyomlások is hasonló hatást válthatnak ki.
A lassú és látszólag veszélytelen mozgások instabilitást okoznak, éppen ezért rémisztő, hogy az Etna délkeleti oldala az elmúlt négy évtized során évenként 3-5 centimétert mozdult el.
A geológusok eddig úgy gondolták, hogy a folyamatot a vulkánban található magma nyomása idézi elő, a Morelia Urlaub, a GEOMAR Helmholtz Óceánkutató Intézet munkatársa által vezetett csapat viszont egészen más megállapításra jutott.
A szakértők akkor tanulmányozták a tengerfeneket, amikor a hegyoldal csúszása tavaly felgyorsult. 2017. május 12-20. között a kutatók jeladókat helyeztek el a tengerben az Etna közelében, és megállapították, hogy a vizsgált pontok egymáshoz viszonyítva egy hét alatt 3,9 centiméterrel mozdultak el. A távolság annál nagyobb volt, minél távolabb voltak a szenzorok az Etna csúcsától, illetve a magmakamrától. Az érintett periódus során a magma nyomása ráadásul nem emelkedett.
Fotó: Thinkstock
A csapat úgy gondolja, hogy nem a forró kőzetanyag váltja ki az elmozdulást. Sokkal valószínűbb, hogy a csúszást a kontinensperem gravitációs húzása váltja ki. A kutatók szerint hasonló folyamat hatására alakultak ki óriási hegyomlások a Kanári-szigeteken.
Az új eredmények alapján az egyik legfontosabb megállapítás az, hogy a vártnál sokkal nagyobb eséllyel alakulhat ki szökőár a térségben. Mivel a gravitációs húzás valószínűleg nem szűnik meg, így idővel katasztrofális csuszamlás alakulhat ki. A térség sűrűn lakott, ezért a szökőár komoly fenyegetést jelent.
Kiemelt fotó: Thinkstock
