Még 2017 novemberében tett közérdekű bejelentést a jegyzőnél kiskunhalasi olvasónk egy helyi önkormányzati képviselővel karöltve amiatt, hogy a város több pontján, sűrűn beépített kisvárosi területen - véleménye szerint illegálisan - lovakat kezdtek el tartani, rideg (szabad) tartásra alkalmas állattartó létesítmények kialakításával. A bejelentő arra akarta felhívni a figyelmet, hogy az állattartás (a trágya, illetve állati vizelet miatti talajterhelés, szaghatás, az állatok mozgása következtében felverődő por és így tovább) negatívan változtatja meg a városban élők közvetlen lakókörnyezetét, napi szintű kellemetlenséggel jár, illetve elértéktelenednek a szomszédok ingatlanjai. A szalmatárolással kapcsolatban tűzvédelmi aggályai is voltak.
A vonatkozó jogszabályokból azt olvasta ki, hogy kisvárosi övezetben nem lehet lovat tartani, ebből kiindulva úgy gondolta, jogos a felvetése, panasza, de szeretett volna egyértelmű választ kapni. Hogy bejelentéssel élt, abban persze közrejátszott, hogy az ő szomszédjában is lovat kezdtek tartani. Küldött egy képet is arról, hogy anno csapadékosabb időkben milyen összefüggő trágyalé dagonya volt tőlük karnyújtásnyira. Hiába költözne el, a házát csak értéke alatt tudná eladni.
Általános kérdésre konkrét ügyet vizsgáltak
A jegyző válaszában hivatkozott rá, hogy a vonatkozó országos településrendezési és építési követelményekről szóló törvény (OTÉK) a kisvárosi lakóterületen elhelyezhető építmények között valóban nem említi az állattartó épületet, viszont az épületek rendeltetésszerű használatához sorolható melléképítményeknél szerepel az ól, állatkifutó. Hogy egy állattartó épületet jogszerűen létesítették-e, azzal kapcsolatban a kormányhivatal építési osztályát nevezte meg illetékesnek.
A bejelentő ismételt panaszára a jegyző azt írta, a társhatóságok bevonásával kivizsgálnák az ügyet, amennyiben megnevezi, hol is tartják a lovakat. Írásos panasza előtt személyesen is járt a jegyzőnél a bejelentő, és akkor megnevezte a szomszédos lótartó ingatlan címét, abban bízva, hogy még mielőtt nagyobb költségbe verné magát az illető, hivatalosan szólnak neki, hogy jogszabályba ütközik az építkezése. Úgy vélte ugyanis, a szomszéd nem jogsértő, hanem tájékozatlan. Ám nem történt semmi.
Közérdekű bejelentésével általánosságban szerette volna tisztázni, jogszerű-e a város több pontján a lótartás. Az esetleges felelősségre vonáshoz nem akart asszisztálni, ezért végül az önkormányzati képviselő adta meg a bejelentővel szomszédos lótartó címét, és megindult a társhatóságok és a lótartó bevonásával a vizsgálat.
Elvi akadálya nincs a lótartásnak
A jegyző vizsgálatot lezáró tájékoztatásában leírta, hogy az oték alapján a helyi építési szabályzat rendelkezhet az állattartásról, a közegészségügyi, állategészségügyi és környezetvédelmi követelmények figyelembe vételével. Az is kiderült, hogy az akkoriban hatályos kiskunhalasi hész nem rendelkezett az állattartásról, ezért törvényességi felügyeleti állásfoglalás kellett a kérdésben. A kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó szabályokat az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény tartalmazza - ez is felhatalmazást ad az önkormányzatoknak a helyi szabályok alkotására, de csak kiegészítő jelleggel. A törvényességi felügyelet a törvény és a helyi szabályozás alapján megállapította,
elvi akadálya nincs a lótartásnak, ha egyébként a körülmények megfelelnek a követelményeknek.
A szomszéd nyilatkozott, hogy két lovat tartanak, kedvtelésből, 100 négyzetméteres kifutót és 30 négyzetméteres féltetőt létesítettek ehhez. A trágyát hetente kétszer szedik össze, és rögtön elszállíttatják, rovar, rágcsáló nincs, a szaghatás szerinte nem számottevő.
A vizsgálat feltárta, hogy a kormányhivatal illetékes osztályának nyilvántartásában nem szerepelt a lótartó, pedig az illetékes osztály hozzájárulása kellett volna. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) húsz lótartási helyet tartott nyilván Kiskunhalason (közülük négy nagy létszámút), a bejelentő szomszédja azonban ott sem szerepelt.
A talajvédelmi hatóság hatáskör híján nem indított vizsgálatot, mert a lótartóhely "kivett lakóház és udvar" volt az ingatlan-nyilvántartásban.
Ami a tűzvédelmet illeti, a katasztrófavédelem ellenőrzése megállapította, hogy megalapozott volt a bejelentés, és intézkedtek. Vízvédelmi szempontból azonban nem tartották indokoltnak intézkedni. A népegészségügy a helyszíni szemle során bűz-, por- és zajhatást nem tapasztalt, és megállapították, hogy az állatorvos folyamatosan vizsgálja a lovakat. Az ellenőrzések és kötelezések alapján a jegyző úgy értékelte, körültekintően kivizsgálta az ügyet.
Le kell bontani. Ja, mégsem
A bejelentő azonban úgy érezte, a jegyzői vizsgálatból nem derült ki, jogszerű-e kisvárosi övezetben a lótartás, ezért a kormányhivatal építési osztályához fordult, így építésrendészeti eljárás indult 2018-ban, de megint csak a konkrét lótartó hellyel kapcsolatban.
Az eljárást lezáró határozat kimondta, hogy a szabálytalanul létesített állattartási építményt két hónapon belül le kell bontani.
Az indoklásban szerepelt, hogy a törvény alapján kisvárosi lakóövezetben nem lehet állattartásra szolgáló építményt elhelyezni, illetve hogy az építmény engedély nélkül, szabálytalanul, szakszerűtlenül készült.
A lótartó fellebbezett, mire az újabb eljárásban a kormányhivatal novemberben megsemmisítette a júliusban hozott bontást előíró határozatot. Az indoklás szerint az OTÉK 2012-ben hatályos rendelkezései alapján a kedvtelésből tartott állatok elhelyezésére szolgáló építmény nem állattartó építmény. Utóbbi ugyanis gazdasági célú, a kedvtelés pedig nem gazdasági cél. Azt is megállapították, hogy Kiskunhalas kisvárosi övezetében nem létesülhetett kedvtelési céllal tartott állatok elhelyezésére szolgáló fedett, nyitott szín.
A bontási határozatot mégis megsemmisítették, mert az építési törvény szerint 60 napon belül kell lefolytatni a vizsgálatokat, ám a márciusban kezdődött vizsgálat kicsúszott ebből a jogvesztő határidőből. Eljárási hiba volt még, hogy elfelejtették vizsgálni a haszonélvező ügyféli jogát. Azt is kimondták továbbá, hogy a 100 négyzetméternél kisebb, 4,5 méternél alacsonyabb gerincmagasságú építményhez nem kell engedély.
A bejelentő ezután közigazgatási pert indított, de keresetét a bíróság elutasította, és jóváhagyta a kormányhivatal másodfokú döntését, vagyis azt, amely szerint eljárási időtúllépés miatt mégsem kell lebontani a lótartó építményt. A bejelentő újabb beadványára a kormányhivatal kormánymegbízottja 2020 októberében már azt írta, mivel az OTÉK és a helyi építési szabályzat nem szerepeltette sem az elhelyezhető, sem a kivételesen elhelyezhető, sem pedig a tiltott épületek között az állattartó építményeket, így nincs akadálya annak, hogy a konkrét helyen fennmaradjon az építmény, intézkedni tehát nem kell. Olvasónk szerint a kezdeti félkész színből azóta lett istálló, mellette karám, szalmatároló és így tovább.
Kiskunhalason nem lehet megtiltani a lótartást
Megkeresésünkre a jegyző azt írta, az ügy kapcsán megvizsgálták, kell-e módosítani a hészt, a kedvtelésből tartott állatokról szóló önkormányzati rendeletet, illetve be lehet-e tiltani a városban a lótartást. Megállapították, hogy a kiskunhalasi helyi építési szabályzat már tartalmazza, állattartó építményeket tilos elhelyezni kisvárosi lakóövezetben. (Úgy rendelkeztek, hogy nagytestű állat tartására nem létesíthető állattartó épület, állatkifutó, trágyatároló kisvárosi övezetben.) Viszont mint a jegyző írta, ezt a szabályt visszamenőlegesen nem lehet alkalmazni.
Az állattartásról szóló önkormányzati rendeletet 2020 októberében kiegészítették a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó speciális szabályokkal. Ebből ami a lótartásra vonatkoztatható, az a trágyakezelés szabályozása.
A lótartást nem tiltották be a városban,
egyrészt, mert történelmileg régi lovas város az övék. Másrészt azért nem, mert nem volt védhető érvelésük arra, miért csak lovat ne lehetne kedvtelésből tartani. De hivatkoztak kúriai és alkotmánybírósági ítéletre is, amely törvényellenesnek, illetve alkotmányellenesnek minősített olyan önkormányzati rendelkezéseket, melyek darabszámra korlátozták a haszonállatok és kedvtelésből tartott állatok tartását.
Felmerült bennünk, hogyan jön össze a lótartás engedélyezése úgy, hogy állattartó épület, állatkifutó nem létesíthető. Ez azért érdekes, mert az állatvédelmi törvény rögzíti a jó gazda gondosságának követelményét, azaz az állat számára olyan életkörülményeket kell biztosítani, amely megfelel a rá jellemző fizikai, élettani sajátosságoknak, és tartási igényeknek. Az élelmiszerláncról szóló törvény pedig kimondja, állatot tartani csak jogszabályban előírtaknak megfelelő helyen és módon szabad. Valamint, hogy az állatok tartása nem veszélyeztetheti az emberek és állatok egészségét, jólétét, nem károsíthatja a környezetet.
Jelenleg engedélyezett a rideg lótartás Kiskunhalason. És mint írta a jegyző,
semmilyen eljárás nem végződhet azzal, hogy a hivatal vagy az önkormányzat megtiltja a lótartást.
Megtudtuk még, hogy a városból más nem panaszkodott a jegyzőnél a lótartás miatt, csak olvasónk. A jegyző kitért még rá, hogy a bejelentő bírósághoz fordulhat a több mint egy éve felmerült, folyamatosan fennálló vitás ügyben, és a bíróság álláspontja szerint hatékony jogérvényesítést jelenthet. Olvasónk beszélt már ügyvédekkel, de a jogi eljárás költségét nem tudja vállalni.
