Daphne Caruana Galizia, akit mindenki egyszerűen csak Daphnénak hívott, 1964 augusztusában született, egy hónappal azelőtt, hogy Málta elnyerte a függetlenségét az Egyesült Királyságtól. A következő években a Munkáspárt irányította az országot, amely Kínával, a Szovjetunióval és Észak-Koreával szövetkezett. A nyolcvanas évek elején Dom Mintoff miniszterelnök bejelentette, hogy bezárják az ország katolikus iskoláit, és ugyan Daphne nem volt vallásos, de lánytestvérével együtt részt vettek egy tiltakozó tüntetésen, amiért le is tartóztatták.
1987-ben a Munkáspárt elvesztette a hatalmat, és az új kormány nem csak elkezdte kinyitni Málta gazdaságát, de az ország felvételét kérte az Európai Unióba. Daphne ebben az időben kezdett el írni a Times of Malta című újságba: ő volt az ország első női kolumnistája, és az első olyan újságíró, aki névvel vállalta a véleményét. Cikkei a kezdetektől fogva kemény hangúak voltak, emiatt több barátságot is elveszített. Egy 1993-as cikkében lemondásra szólította fel a fegyveres erők vezetőjét, mert sajtóhírek szerint segített a kokaincsempész fiának kikerülni a vámellenőrzést a határon.
A cikk megjelenését követően az újságíró egyik forrását hátba szúrták egy késsel, Daphne házának bejárati ajtaját pedig felgyújtották. Az asszony azonban azt hazudta három kisfiának, hogy elfelejtett eloltani egy gyertyát. A következő évben a család kutyáját holtan találták, ekkor Daphne azt mondta a gyerekeknek, hogy biztosan mérgezett csigát evett.
Az akkor hétéves Paul csak évekkel később kezdett el azon gondolkodni, hogy ha tényleg mérgezésben pusztult el a kutya, akkor miért volt elvágva a torka.
A máltaiak 2003-ban szavaztak arról, hogy csatlakozzanak-e az Európai Unióhoz. Daphne a csatlakozást támogató kampányt segítette, az ellenzők egyik leghangosabb szószólója pedig Joseph Muscat volt, a Munkáspárt médiarészlegének tagja. Muscat még egy euroszkeptikus szórakoztató műsort is vezetett a párt tévécsatornáján. Ismeretségük 1998-ig nyúlt vissza, amikor Muscat könyvet írt arról, hogy szerinte Daphne politikusokkal és bűnözőkkel együtt részt vett egy összeesküvésben. Az újságíró beperelte Muscatot és nyert.
Zéró tolerancia a korrupcióval szemben
A következő évben Málta az EU tagja lett, Daphne és férje, Peter pedig egyedül maradtak, miután a három gyerekük külföldre költözött tanulni és dolgozni. Az újságíró közben folyamatosan kapta a fenyegető leveleket a korrupciót feltáró cikkei miatt: volt, amikor csak sima szitkozódást, de előfordult, hogy borítékba zárt emberi ürüléket. Daphne cikkeiben meglehetősen erős hangnemet használt. Miután Muscatot megválasztották a Munkáspárt vezetőjének, az újságírónő azt írta róla, hogy
[Muscat] az orrhangja miatt úgy hangzik, mint egy idegesítő idióta, aki amiatt balhézik, mert túl sokat kellett sorban állnia a klubban vodkaáfonyáért,
a támogatói pedig félanalfabéták. De nem kímélte Muscat politikai ellenfelét sem, aki Daphne szerint külsőre megdöbbentően hasonlított egy belugára.
Muscat néhány évvel korábban megváltoztatta az Európai Unióval kapcsolatos hozzáállását, és mielőtt kormányfő lett, európai parlamenti képviselőnek is megválasztották. A párt is liberálisabb, eurocentrikus hangnemre váltott, amellyel sikert aratott a fiatalok körében. Máltán csak 2011-ben lett legális a válás, amelyet Muscat is támogatott, majd kiállt a melegek jogaiért is. Két évvel később, amikor elindult a miniszterelnöki címért, azt ígérte a kampányában, hogy legalább 25 százalékkal csökkenteni fogja az energiaárakat azzal, hogy felépítenek egy folyékony gázzal működő erőművet.
Miután Daphne túl szigorúnak érezte a helyi újság szerkesztési gyakorlatát, 2008-ban saját blogot indított. Első bejegyzése, amelynek címe Zéró tolerancia a korrupcióval szemben volt, a Munkáspárt akkori vezetőjéről szólt. A bejegyzést olyan sokan olvasták, hogy nem bírta a szerver. Alig egy héttel később a párt elvesztette a választást, a pártvezető lemondott, és Muscat követte a székben. A 2013-as választás idején Daphne blogját már naponta félmillióan látogatták, amely több mint Málta teljes lakossága.
A választás előtti estén Daphnét letartóztatták, mert egyik cikkével megsértette a kampánycsendet. Miután kiengedték, azt nyilatkozta az újságoknak:
Az ember nem gondolná, hogy egy uniós tagállamban a rendőrség azért hallgat ki valakit, mert politikáról ír az interneten.
Panamakalapos politikusok
Három évvel később a legidősebb fia, Matthew az ICIJ nemzetközi újságíró-konzorciumnál tagja lett annak a csapatnak, amely részt vett a Panama-papírok néven elhíresült kiszivárogtatási botrányban. Matthew és kollégái voltak azok, akik feldolgozták a Mossak Fonseca nevű panamai ügyvédi irodától ellopott 11 millió dokumentumot, amelyből egy világméretű offshore hálózat rajzolódott ki. Muscat irányítása alatt Máltából is offshore paradicsom lett, mivel az ottani szabályozás más uniós országokhoz képest nem vizsgálta annyira szigorúan, hogy honnan és milyen pénz jön.
A dokumentumok feldolgozásában nyolcvan országból száz újságíró vett részt, ám Matthew azt tanácsolta a konzorciumnak, hogy ne vonjanak be máltai újságírókat a munkába. A férfi ugyanis az iratok átvizsgálása során rájött, hogy Muscat kabinetfőnöke, Keith Schembri a nyomdája révén kapcsolatban állt a Times of Malta igazgatójával. A nyomda túlárazta az újságnak nyújtott szolgáltatását, majd az így keletkezett profit egy részét egy fantomcégen keresztül visszacsorgatta az igazgatónak.
Mint kiderült, Schembrin kívül Konrad Mizzinek, Muscat energiaügyi miniszterének is volt fantomcége Panamában. Matthew elmondta az édesanyjának, hogy mit talált, de arra kérte, hogy áprilisig, ameddig az ICIJ nem hozza nyilvánosságra az iratokat, maradjon csendben. Daphne egy ideig bírta, aztán miután összekülönbözött Mizzivel, egy rejtélyes februári blogbejegyzésben azt írta, hogy a Munkáspárt tagjai panamakalapot hordanak.
Daphnéhoz ezután özönleni kezdtek az új információk. A máltai elit tagjainak titkos számlái voltak Shanghajban és Dubajban, valamint további fantomcégeik a Brit Virgin-szigetek offshore paradicsomában. Egy iráni bank tulajdonosa a Málta fővárosában, Vallettában található leánybankján keresztül mosta a pénzt, megsértve ezzel a nemzetközi szankciókat. Orosz oligarchák egy, a magyar letelepedési kötvényhez hasonló programon keresztül máltai útlevelet vásároltak, Muscat pedig Bejrútban és Dubajban népszerűsítette a programot.
Elkeserítő a helyzet
Mindezek ellenére a kormányfő népszerűsége nem csökkent, sőt még akkor sem, amikor Daphne egy Egrant nevű offshore céggel hozta összefüggésbe. A cég tulajdonosát annyira elrejtették, hogy még a Panama-papírokból sem lehetett kihámozni, azt viszont tudni lehetett, hogy üzleti kapcsolatban állt Schembri és Mizzi cégeivel. Egy informátor azt állította Daphnénak, hogy az Egrant Muscat feleségének tulajdonában van, a máltai pénzügyi felügyelet egyik nyomozója pedig azt mondta a főnökeinek, hogy ha hozzáférést kap a megfelelő adópapírokhoz, banki bizonylatokhoz és a Munkáspárt aktáihoz, akkor 72 órán belül kideríti, hogy ki a tulaj. A nyomozót másnap kirúgták, az informátor pedig Görögországba költözött.
A Munkáspárt ezután támadásba lendült: óriásplakátokra tették az újságíró fejét, egy tévéműsorban pedig rendszeresen csúnya, őrült boszorkányként ábrázolták. Az embereket arra biztatták, hogy fotózzák le a nőt, majd a képeket eltorzítva közzétették.
Amikor Daphne végre be tudott ülni egy olyan kávézóba, ahol békén hagyták, a helyen másnap razziát tartott a rendőrség, összetörték a poharakat és felborították a bútorokat.
A gyerekeire is kihatott a támadás: Andrew 2017 nyarán Új-Delhiben dolgozott a máltai nagykövetségen, amikor hirtelen visszahívták. Andrew-nak ekkoriban tűnt fel, hogy munkahelyén hirtelen megszaporodtak a máltai útlevél igénylésére vonatkozó kérelmek. Daphne két hétig nem írt semmit, és egyik fia szerint közel állt ahhoz, hogy végképp abbahagyja az újságírást. Végül folytatta a munkát, szinte a halála pillanatáig. Az újságíró mindössze néhány perccel azelőtt írta le utolsó szavait, hogy az autóját felrobbantották: "Most már bárhova nézel, csalókat látsz. Elkeserítő a helyzet."
Kínai George
A temetés után Daphne három fia elutazott Máltáról, hogy összeszedjék a gondolataikat, de közben zajlott a rendőrségi nyomozás, hogy kiderüljön, ki ölte meg az édesanyjukat. Ennek egyik vezetője ironikus módon az a rendőr volt, aki a 2013-as választás előestéjén őrizetbe vette Daphnét. Az eljárás során rátaláltak egy Melvin Theuma nevű férfira, aki nem volt se gazdag, se ismert, mégis fontos szerepet játszott a merényletben. Theuma nem volt Daphne ellensége, mivel nem beszélt angolul, ezért a cikkeit sem olvasta.
Theuma apa nélkül nőtt fel, nem különösebben jó körülmények között, de a húszas évei közepén, amikor rendszeresen járt lóversenyre, megismerkedett Yorgen Fenechhel, aki egy oligarcha unokája volt. Fenech, aki egy évtizeddel később Málta egyik leggazdagabb embere lett, felfogadta Theumát sofőrjének. Fenech jól ismerte Joseph Muscatot, annak kabinetfőnökével, Keith Schembrivel pedig még egy külön WhatsApp-csoportjuk is volt, amikor pedig Muscat miniszterelnök lett, Fenech beszállt az épülő új erőműbe is.
Theuma - amellett, hogy Fenecht és annak családját szállította - néha főzött is az üzletembernek és barátainak, 2017 tavaszán azonban más jellegű feladatot kapott. Főnöke megkérdezte tőle, hogy ismeri-e "Kínai George-ot", azaz a George Degiorgio nevű bérgyilkost. Theuma azt válaszolta, hogy ismeri.
Lépj vele kapcsolatba. Mondd meg neki, hogy meg kell ölnie Daphne Caruana Galiziát,
szólt az utasítás. Az oligarcha arra számított, hogy Daphne hamarosan Fenech nagybátyjára nézve terhelő információkat fog nyilvánosságra hozni. Theuma megtalálta George-ot és testvérét, Alfredet, akik 150 ezer eurót kértek a szolgálataikért. Fenech beleegyezett, de azt kérte tőlük, hogy várjanak a gyilkossággal a júniusi választásokig, amelyen Muscat is indul. Az üzletember előbb biztos akart lenni abban, hogy újra Muscat lesz a kormányfő. A Munkáspárt nyert, Fenech pedig a választás éjszakáján felhívta Theumát azzal, hogy a bérgyilkosok álljanak neki a feladatnak.
Degiorgióék folyamatosan megfigyelték a házat, amelyben Daphne és a férje lakott. Előbb arra gondoltak, hogy lelövik a nőt, de túl messze voltak a háztól, és nem voltak benne biztosak, hogy sikerül eltalálniuk. Ezért inkább a bombát választották. Ahogy telt-múlt a nyár, Fenech sürgette őket, hogy végezzék el a feladatot, mígnem október 17-én, amikor Daphne elindult az autójával, az őt figyelő testvér értesítette erről egy hajón várakozó társát, aki pedig elküldött egy sms-üzenetet azzal a szöveggel, hogy "REL 1 = ON". A bomba erre felrobbant, a Degiorgio fivérek pedig megkapták a 150 ezer eurót.
Nagy baj van
A tettesek azonban nem lehettek nyugodtak, legalábbis Theuma aggódni kezdett, amikor kiderült, hogy az FBI is beszállt a nyomozásba. Fenech megnyugtatta, hogy a nyomozást a máltai rendőrség vezeti, az amerikaiak csak besegítenek kicsit. Az oligarcha nem bizonyult jóstehetségnek, az FBI ugyanis Degiorgioék mobiltelefonjainak cellaadatai segítségével könnyedén beazonosította őket.
A bérgyilkosok hiába használtak eldobható mobilt az akcióhoz, magukkal vitték a saját telefonjaikat is, és még csak ki sem kapcsolták azokat.
A gyilkosság után öt héttel Fenech felhívta Theumát azzal, hogy
nagy baj van.
Egy, a nyomozásra rálátó ismerőse ugyanis elárulta neki, hogy az FBI megtalálta a bombát működésbe léptető sms-üzenetet is. Fenech kérésére Theuma értesítette Alfred és George Degiorgiót, akik a tengerbe dobták a mobiljukat, és várták a razziát. December 4-én letartóztatták őket, a fivérek ártatlannak vallották magukat.
Muscat óriási áttörésként reklámozta a letartóztatást, miközben csapata összeesküvés-elméleteket gyártott arról, hogy Daphne gyerekeinek köze lehetett anyjuk meggyilkolásához. Miután a család nem akarta kiadni az újságíró laptopját, tekintve, hogy azon érzékeny információk lehetnek, ellenfeleik ezt is úgy tüntették fel, mintha a bűnösségük bizonyítéka lenne. A Caruana Galizia testvérek ezt követően Angliába utaztak, ahol szakértők megtanították nekik, hogyan védekezzenek a megfigyelés ellen, és hogyan találják meg az autóba rejtett bombát, újságírók segítségével pedig elkezdték átnézni a Daphne által gyűjtött anyagokat.
A nyomozást vezető Keith Arnaud és társa, Kurt Zahra 2018 elején arra figyelt fel, hogy Degiorgioékat a börtönben rendszeresen látogatják idegenek, akiknél készpénz van. Nem sokkal később a fivérek Málta egyik legdrágább védőügyvédjét kérték fel, a nyomozók pedig a telefonbeszélgetéseket lehallgatva megfigyelték, hogy amikor a fivérek felhívták egy harmadik testvérüket, Mariót, mindig volt ott valaki, akinek Mario átadta a kagylót. A rendőrök Mario házánál láttak egy férfit, aki pont az egyik hívás előtt érkezett, utána pedig távozott. A titokzatos látogató nem volt más, mint Melvin Theuma.
Végjáték
A kör elkezdett bezárulni körülöttük. Néhány hét múlva Muscat, mint miniszterelnök, engedélyt adott arra, hogy a hatóságok lehallgassák Fenechet és Theumát. Előbbinek szinte azonnal tudomására jutott, és ezt követően titkosított alkalmazáson keresztül beszéltek. Theuma nagyon sérülékenynek érezte magát, hiszen Fenechnek volt hatalma, neki viszont semmi. Végrendeletet írt, és elkezdte titokban felvenni a Fenechhel folytatott beszélgetéseit. Később Fenech azt állította, Muscat 2019 elején figyelmeztette őt, hogy a sofőrje kezd szétcsúszni. Az év novemberében Theumát letartóztatták illegális szerencsejátékra hivatkozva.
Theuma korábban lefizetett egy rendőrt, hogy ne csukják őt le, de az a rendőr most már nem volt ott. A sofőr ugyanakkor ragaszkodott ahhoz, hogy magával vigyen a rendőrségre egy jégkrémes dobozt, és annak tartalmát csak Arnaud nyomozó nézheti meg. Mint kiderült, a Fenechhel folytatott beszélgetések hangfelvételei mellett egy szöveges vallomás volt benne, amelyben feltárta a gyilkosságban való szerepét. Hozzátette azt is, hogy szerinte Fenech és Schembri kabinetfőnök el akarják őt tenni láb alól.
Theuma letartóztatása után Fenech telefonon egyeztetett Schembrivel, majd 21 darab SIM-kártyával és több ezer euró készpénzzel felszállt az egyik jachtjára. Szicília felé indult, de a hatóságok megállították, majd őrizetbe vették. Az egyik szemtanú szerint azt motyogta:
Ha én elbukok, buknak velem a többiek is.
A kihallgatása során az üzletember azt mondta, hogy minden Schembrivel kezdődött, ő rendelte meg a gyilkosságot, de a miniszterelnök, Muscat is tudott róla.
A máltai lakosság folyamatosan tüntetett Daphne mellett, és a nyomás egyre nagyobb lett a politikusokon. Főleg, miután újságírók bizonyítékot mutattak be arra, hogy a Muscat által támogatott új erőmű is csak a pénzmosási biznisz része volt. Konrad Mizzi energiaügyi miniszter lemondott, majd távozott Schembri is, akit aztán le is tartóztattak. Az Európai Unió külön megbízottat nevezett ki Máltára. Muscat 2020 januárjában lemondott a miniszterelnöki címről, 2020 októberében pedig visszaadta a parlamenti mandátumát is. Két hónappal később a bíróság előtt elismerte, hogy Yorgen Fenechhel barátok, de tagadta, hogy köze lenne a gyilkossághoz. Schembri jelenleg szabadlábon védekezik.
