Elő a szép nyári emlékekkel! Még nem telt el olyan sok idő a nyár óta, úgyhogy könnyű visszaidézni az idilli napokat, amikor a metrókocsik a reggeli csúcs helyett napközben turistákkal telnek meg, könnyedén lehet parkolni és inkább idegen szót hallunk, mint magyart. Mégis éjjel-nappal megmarad a nyüzsgés, a sok szabadtéri program közül nehéz választani! Budapest nemcsak ma, hanem a „régi szép időkben” is izgalmas helynek bizonyult, ha nyári kikapcsolódásról volt szó, hisz hűsítő-kúráló vizekben gazdag: uszodák strandok, fürdők, na meg a Duna is várta a nagyközönséget! A gyerekeket pedig már a századfordulón is megannyi izgalmas nyári program csábította a Városligetbe: vurstli és céllövölde, az Állatkert meg a Cirkusz is.
Kellemes nyári randevúhoz pedig nem is lehetett romantikusabb dolog a csónakázásnál a tavon, és esti mulatozásra pedig az Ős Budavár nyitotta meg kapuit a millenniumi kiállításra 1896-ban.
Millenniumi kiállítás: Az Ős-Budavára mulatókomplexum Nagykávéháza. A felvétel 1896-ban készült." A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.115
Aki csendesebb, elvonulósabb vakációt képzelt el magának, annak pedig ott volt a budai hegyvidék, mely a 19. század végén még kirándulós, kikocsizós távolságra volt Pesttől és Budától is. A vagyonosabbak, akik a természet adta örömöket kedvelték inkább, és pazar kilátást szerettek volna a városra, a Svábhegyen, a Gellért-hegyen vagy a János-hegyen vásároltak telket, és fogtak neki az építkezésnek.
Az 1800-as években olyan hírességek töltötték itt a nyarakat, mint Jókai Mór, aki a Széchenyi-hegyen vagy Barabás Miklós festő, aki a Városmajorban talált rá második otthonára. Csodás nyaralóikra még ma is rábukkanhatunk, ha erre sétálunk. Micsoda látogatók adták egymásnak a kilincsek náluk: a Barabás-villában például Liszt Ferenc és József nádor is vendégeskedett! Jókai Mórhoz pedig nem (csak) az irodalmi felfrissülésért érte meg felsétálni, hanem gyönyörű kertjében is üdítő volt elidőzni.
A János-hegy lábánál is megindult a villaépítkezés, Hild József építész saját nyaralóját ide álmodta meg, a szomszédban pedig az Ybl-villát is megcsodálhatjuk felújított pompájában. Egyébként ezt az épületet is Hild kezdte el, de Ybl Miklós fejezte be, akárcsak a Szent István Bazilikát – igaz, a lépték kicsit más!
Ha érdekelnek még ehhez hasonló történetek, hogy miként nézett ki Budapest egykor és hogyan alakult ki a mai városkép, szeretnéd tudni milyen történeteket mesélnek el egyes épületek és hol találsz rejtett kincseket, akkor az ImagineBudapest sétáit neked találták ki. Több tucat séta közül válogathatsz, a barangolások közben pedig feltárul előtted Budapest ismeretlen arca. A sétákról bővebben itt olvashatsz.
Ám sokan persze nem egész nyárra csomagoltak, csak vasárnaponként vágtak neki a budai hegyvidékre vezető útnak: ilyenkor reggelente színes sokaság indult meg Pestről a zöld irányába. Ki-ki pénztárcájához mérten vándorolt a meleg elől enyhülést adó lankák felé: lóvasúton, omnibuszon, szekéren vagy – a 19.század végétől – villamoson juthatott el kikapcsolódásának színhelyére. Persze az egész napos piknikezéshez szükség volt enni- és innivalóra is, melyet vagy magukkal cipeltek a cselédek hathatós segítségével a családok, vagy pedig az út mentére kitelepülő alkalmi árusoktól szereztek be. Édesség, gyümölcs, frissítő italok – mindez megtalálható volt náluk. Aki pedig ennél többre vágyott, betérhetett a híres-hírhedt erdei vendéglők egyikébe, melyek rendszerint persze alaposan túlárazott helyek voltak, ám hangulatuk és a felszolgált ételek és italok vonzereje miatt szinte mindig megteltek a nyári napokon…
A Fogaskerekű Svábhegy állomása (1890-ig végállomása). Kép forrása: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége
A nyár elmúltával aztán minden visszarendeződött, és a zsibongó, vidám budai hegyvidék elcsendesült egy időre. Legközelebb a téli szezonban indult meg ismét a tömeg a hegyek irányába, ám ekkor már szánkókkal, sílécekkel felszerelkezve… De ez már egy másik történet.
