A legújabb kutatások szerint az undornak hat különböző kategóriája van, amelyekkel az emberek megkülönböztetnek tárgyakat, személyeket és jeleket, amelyek fertőzés- vagy mérgezésveszélyre hívják fel a figyelmet. Ez az evolúció során alakult ki bennünk, immár velünk született képességünk arra, hogy elkerüljünk betegségeket, vagy ételmérgezéseket. Erre a következtetésre jutottak a London School of Hygiene and Tropical Medicine, valamint a Brunel egyetem kutatói.
A tudomány már régóta feltételezi – emlékeztetnek a kutatók – hogy az undornak megvan a maga haszna.
Ez az úgynevezett „élősködők elkerülésének elmélete”, amely szerint minden olyan viselkedés, amely csökkenti a kockázatát annak, hogy kórokozókkal és élősködökkel kerüljünk kapcsolatba, a törzsfejlődés eredménye. Nem véletlen, hogy sok undort keltő dolog valóban potenciális betegség- és fertőzés-hordozó. Ilyenek az ürülék, a testnedvek, a romlott élelmiszerek, rovarok és más élősködők. Ugyanezt a viselkedést megfigyelték már olyan primitívebb lényeknél is, mint a rákok, de a kisebb emlősöknél, például az egereknél. A brit tudósok szerint ez a viselkedés, amelynek fontos szerepe van a túlélésben, minden bizonnyal mélyen gyökeret vert már agyunkban – írta a Seeker
Ennek alapján vonták le azt a következtetést, hogy azok a kategóriák, amelyek undort váltanak ki, valami módon kapcsolódnak a fertőzés-átvitel hat leggyakoribb módjához.
Ezek a beteggel való közvetlen érintkezés, a levegőn keresztüli fertőzés (például, ha valaki a közelünkben tüsszent), a nemi fertőzés, szennyezett ételek okozta gyomorrontás, olyan tipikus betegség-hordozókkal való érintkezés, mint az egerek és a rovarok, valamint a szennyezett tárgyakkal való érintkezés.
A kutatók 2679 önkéntest kértek fel arra, hogy vizsgáljanak meg 75 olyan feltételezett helyzetet, amelyek potenciális fertőzés-veszéllyel járnak, és ezeket osztályozzák undoruk foka szerint. Néhány a tipikus helyzetek közül: véletlenül más dezodorját használjuk, mezítláb rálépünk egy meztelen csigára, vagy pirosas hólyagokat fedezünk fel partnerünk nemi szervein.
Az eredmények statisztikai elemzése nyomán hat különböző undorfajtát állapítottak meg a tudósok, amelyek részben összefüggnek a hat betegségátadási helyzettel.
Mivel az evolúció nem alapulhat a jelenlegi tudományos ismereteken, az ember a legkézzelfoghatóbb jelekből, a legismertebb körülményekből kiindulva választja ki az elkerülendő helyzeteket. Éppen az undor révén.
Ennek alapján a viszolygás hat kategóriája a higiéniai hiányosságokhoz, bizonyos állatok és rovarokhoz, a sűrű partnerváltásos nemi élethez, a szokatlan, betegségre utaló megjelenésű emberekhez, a sebekhez, valamint a romlott ételekhez köthető. Az is kiderült a kísérletből, hogy a nők hajlamosabbak az erős undorérzésre, mint a férfiak.
Csak a 19. században fedeztük fel a betegségek terjedésének módját, de eredményeink világosan mutatják, hogy fajunkban működik egy ösztönös érzék, hogy mit kerüljünk el környezetünkben” – hangsúlyozta Michael de Barra, a Brunel pszichológusa, a tanulmány társszerzője.
