Az 1700-ban kezdődött nagy északi háború döntő szárazföldi ütközetét 1709-ben, Poltavánál vívta meg a két szembenálló koalíció vezetője, XII. Károly svéd király és I. Péter orosz cár. Mint tudjuk, az orosz seregek elsöprő győzelmet arattak a korábban szinte legyőzhetetlennek látszó svéd uralkodó csapatai felett, maga Károly egészen Konstantinápolyig menekült, ahol évekig volt a szultáni udvar nagy becsben tartott vendége és egyben túsza.
A svéd fősereg pusztulása megnyitotta az utat az oroszok előtt, hogy elhódítsák a Balti-tenger svéd kézen lévő partvidékét, illetve Finnországban is megindultak a svéd anyaország ellen - azonban akadt egy kis bökkenő.
A cár ablakot akart nyitni Európára
A lassú és nehézkes szárazföldi utánpótlási vonalak megnyúlásával a délnyugat-finnországi Turku városát elérő orosz seregek megállásra kényszerültek 1714 tavaszán. Gustaf Wattrang svéd admirális azonban egy erős flottakötelékkel elállta az orosz hajók útját a Finn-öböl bejáratánál mélyen a tengerbe nyúló Hanko-félszigetnél, ellehetetlenítve a tengeri úton való utánpótlást. Patthelyzet alakult ki.
A cárnak volt viszont egy ütőkártyája, az 1703-ban létrehozott Balti Flotta. A hajóhad felállítása része volt Péter azon törekvésének, hogy "ablakot nyisson Európára" - ennek érdekében történt meg Szentpétervár megalapítása is, amelynek kikötője történetesen az új, ekkorra már korszerű, nagy méretű sorhajókkal is rendelkező flotta bázisa volt.
A cár azonban természetéhez méltóan nem akarta hosszú évek munkáját egy kétséges kimenetelű csatában kockára tenni, ezért Aprakszin tengernagy vezetésével csak egy kisebb, mozgékonyabb hajókból álló egységet küldött a félszigethez, hogy az áttörés esélyét felmérje, de csak egyértelmű erőfölény esetén vállaljon csatát.
Jelentős győzelem
A tengernagy úgy ítélte meg, hogy a svéd hajóhad tűzereje túlságosan nagy kockázatot jelentene, ezért először a hajóit a földnyelven átvontatva próbált meg a svéd flotta hátába kerülni. Mivel már a második gálya súlyosan megsérült, ezt a tervet gyorsan feladták, de Wattrang egy kisebb, öt hajóból álló egységet Ehrenskiöld ellentengernagy vezetésével északra küldött, hogy elejét vegye a hasonló akcióknak.
Időközben viszont szinte teljes szélcsend állt be, és a nagy svéd sorhajók alig tudtak manőverezni a part közeli vizeken, ezért Wattrang főerői eltávolodtak a félszigettől, ezt pedig 305 éve, 1714. augusztus 7-én kihasználták a kisebb orosz hajók, illetve az evezősorokkal is rendelkező gályák, amelyek közül nagyjából 30 átcsúszott a blokádon, így elvágták Ehrenskiöld egységét a svéd flotta többi részétől. A helyzettel szembesülve a svéd kapitány megpróbált egérutat nyerni a közeli szigetek közötti szűk csatornák között, ám hamarosan csapdába esett.
Miután nem volt hajlandó megadni magát, a túlerőben lévő oroszok háromórás harcban az összes hajóját elsüllyesztették vagy elfoglalták, maga Ehrenskiöld is zászlóshajója, az Elefanten fedélzetén esett fogságba.
A veszteségek ugyan nem voltak nagyok, ám a csata mégis nagy jelentőséggel bír mind az északi háború történetében, mind a világtörténelemben. Rövid távon a később - Hanko nevének cirill átírása alapján - ganguti csatának elnevezett összecsapás megnyitotta az orosz flotta útját a svéd partok felé, végleg kiszorítva a királyság erőit a Balti-tenger keleti medencéjéből. Tágabb értelemben pedig az orosz flotta első győzelmeként azt jelentette, hogy Oroszország bejelentette nagyhatalmi ambícióit Északkelet-Európában, és Nagy Péter "ablaknyitási" terve végre valósággá vált.
Kiemelt kép: Alexej Bogoljubov/Wikipedia
