Buda és Pest egyik leghírhedtebb figurája a XIX. században Sándor Móric volt, akinek kalandjairól film is készült, és aki pofon vágta az 1848-as forradalmárokat az utcán.
A szigorú atya
A Köztársasági Elnök rezidenciáját, a Sándor-palotát az ördöglovas édesapja, Sándor Vince építtette klasszicista stílusban, modern fűtéssel felszerelve. A hirtelen haragú, keménykezű gróf igen különc volt, állítólag a palota és a szomszédos színház között egy külön folyosót is felhúzatott, hogy ne kelljen a koldulók folyamatos zaklatásaitól szenvednie előadásra menet. A fia, Sándor Móric sem lett különb, őt is különös természetéről és fura kalandjairól ismerte meg a nagyközönség.
Sándor Móric kedvenc lovaglóhelyeinek egyike volt a Várba vezető lépcső/Wikipédia
Persze a regényes életút, és az azt meghatározó lovaglás csak a szigorú atya halála után vette kezdetét a valóságban, mert addig az öreg gróf szinte semmit sem engedett a beteges, vékonyka fiúnak, különösen azután, hogy a bátyja elhunyta után ő maradt a Sándor grófi cím és birtok egyetlen örököse.
Az Ördöglovas
Sándor Móric így csak 17 évesen ült először lovon, bár akkor a legenda szerint rögtön meg is lovagolt egy szilaj angol telivért. Ezután szinte a szenvedélyévé váltak ezek a patás állatok, és még inkább a hátukon bemutatható bravúros mutatványok. Gyakran láthatták a grófot a budai lépcsőkön le-fel száguldozni a főváros lakói, de arra is volt példa, hogy lóháton lovagolt be a Sándor-palotába vagy más előkelőségek szalonjaiba. Vidéki birtokain modern lótenyésztést folytatott és barátjával Széchenyivel közösen sokat tett a magyar lovassport fejlődéséért.
Ha valaki akkoriban a lovak szerelmese volt, akkor egyszerűen nem hagyhatta ki Angliát, ahol az urak legfőbb kedvtelései a lovakhoz kötődnek, legyen szó díjlovaglásról vagy vadászatról. Sándor Móric is kétszer járt a ködös Albionban, itt kapta az ördöglovas becenevet is néhány nyaktörő mutatványa nyomán.
Állítólag még szerelmét, Metternich herceg leányát is a lovaknak köszönhette. Történt ugyanis, hogy az ördöglovas Bécsben átugratott egy fiákeren, amelyben nem más ült, mint Metternich Leontine hercegnő. Az hamvas leányzó rögtön szerelembe esett a vakmerőség láttán, és rábírta édesapját, hogy engedélyezze a frigyet. A herceg először furcsállotta a különös kapcsolatot, mivel lánya megfontolt, nyugodt természet volt, míg az ördöglovasnak becézett gróf állandóan a kalandokat és az izgalmakat kereste. A vérmérsékletbeli különbségek ellenére boldog frigy köttetett, amelyből két gyermek született. A felnőttkort csak a lányuk, Paulina érte meg, aki emlékirataiban részletesen megörökítette apja változékony természetét és vakmerő lovas mutatványait.
Az állandó ugratások, különleges produkciók persze rányomták a bélyegüket a gróf egészségére is. Többször eltörte a lábát és kificamította a térdét, de a legvégzetesebbnek egy agyrázkódás és egy koponyasérülés bizonyult. Ezt követően a gróf már soha nem lett önmaga, és időnként különös lázálmok, dühöngő elmebaj lett rajta úrrá.
Sándor Móric lovasmutatványa, a Die Gartenlaube című német újság illusztrációja, 1866-ban/Wikipédia
Életének utolsó három évtizedét visszavonultan élte főként bajnai birtokán, csak időnként szorul orvosi ápolásra valamelyik elmegyógyintézetben. Regényes élete sokakat megihletett, több regény és egy film is foglalkozott az ördöglovassal. De ezek többnyire nem térnek ki arra, hogy a gróf milyen modern felfogásban irányította birtokait és milyen politikát folytatott.
A pofon
Sándor Móricot alapvetően nem érdekelte a politika, a hazája ügyei iránt is csak Széchenyi mellett kezdett el érdeklődni. Sokak szerint a Széchenyi Lánchidat róla kellett volna elnevezni, mivel az ötlettel is ő állt elő, és ő is terveztetett először egy állandó átjárót Buda és Pest között, sőt még jövedelme egy részét is felajánlotta a híd megépítéséhez. Ellenben például a magyar akadémiát üres fecsegők gyülekezetének képzelte, és arra nem volt hajlandó egy petákot sem áldozni.
Gróf Sándor Móric átugratja Széchenyi sétapálcáját/Wikipédia
A Sándor grófi család egyébként mindig is hű volt a Habsburgokhoz, és ez a kötődés a Metternich házassággal Móricban tovább erősödött. Nem nézte jó szemmel az 1848-as eseményeket, állítólag a palotája előtt hőzöngő budaiak közül többeket megpofozott, amikor a császárt ócsárolták.
A szabadságharc leverése után is gyakran vendégeskedett az udvarban, akik szívesen hallgatták az öregedő, gyengülő elméjű ördöglovas különös emlékeit és sztorijait. Sándor Móric végül egy elmegyógyintézetben halt meg 1868-ban, a kiegyezést követően.
