A késő középkori és kora újkori kereskedelmi és hitelszféra a XV. század második fele és a XVII. század első évtizedei között jelentős átalakuláson ment keresztül. A globális keretek közé lépő gazdasági rendszerben egyes családok kezében hatalmas tőke koncentrálódott. A kereskedelmi- és pénzforgalom a kedvező földrajzi fekvésű régiókban és városokban összpontosult, ezek egyike volt a Fugger család bázisa, Augsburg is.
Az ördög ötlete
A Fuggerek a bankszektorban, Európa bányászatában és érckereskedelmében vállaltak vezető szerepet, a nyugati államháztartási kríziseknek köszönhetően a gazdasági vagyonhoz egyre nagyobb politikai befolyás társult. Fugger-hitelekkel kezdődött a Habsburgok magyarországi uralkodása, de a Fuggerek vagyonából emelkedett a Német-római Birodalom császári trónjára V. Károly is, aki a kölcsönt a választófejedelmek szavazatainak megvásárlására használta fel.
Albert mainzi érsek az augsburgi kölcsön törlesztésére rendelte el pápai jóváhagyással a búcsúcédulák árusítását, intézkedése ellen Luther 1517. október 31-én, híressé vált 95 tézisével tiltakozott. A vallásreformer beszédeiben gyakran lépett fel a Fuggerek hatalmával szemben, gyors meggazdagodásukat Istennek nem tetsző dolognak vélte. A kalmárkodásról és uzsoráról írt pamfletjében
a kamatra kölcsönadott pénzt az "ördög ötletének" nevezte és kora gazdasági problémáinak legfőbb okozóinak a kereskedői társulásokat tartotta.
A család összvagyona már a bankárdinasztiát alapító Jakob Fugger 1527-es halála után több mint kétmillió rajnai forint volt, és folyamatosan növekedett. Évi 80 000 rajnai forint bevételük 5333 napszámos évi keresetének felelt meg, amely óriási vagyoni különbséget eredményezett.
Leáldozott a délnémet családoknak
A Fuggerek a magyar történelemben is fontos szereplőkké váltak, miután Jakob Fugger Thurzó János bányavállalkozóval együttműködve megszerezte a felvidéki bányákat - a kapcsolat alapjául az szolgált, hogy bátyja Thurzó Katalint vette feleségül. A Fuggerek és a magyarok közti viszony azonban megromlott, amikor II. Lajos király a bányákat saját kezelésbe vette.
Fugger Jakab válaszképpen politikai és gazdasági blokád alá vonta az országot, de a bizonytalan politikai viszonyok miatt a család 1547-ben végleg kivonult hazánkból.
A hitelezés azonban csak akkor gyümölcsöző üzlet, ha kölcsönt vissza is fizetik, amiben sokan nem jeleskedtek: a Fugger-leszármazottak számításai szerint a család egykori hitelezettjei mai áron számítva körülbelül 120 milliárd euró körüli összeggel tartoznak. A kifizetetlen hitelek mellett a XVI. század közepére a délnémet kereskedőcsaládok gazdasági prosperálása megtorpant, ekkorra már nem tudtak a helyi és főként a holland és angol vetélytársaikkal megbirkózni. A XVII. század első felére az augsburgi és a nürnbergi kereskedőcsaládok a már korábban felhalmozott vagyonból próbáltak megélni.
