Az egzotikus sziget szépségei mellett szemet szúr a műanyag hulladék, ahogyan az erdőirtás miatt fogyatkozó dzsungel látványa is.
Hófehér, homokos strandok, türkizék óceán és érintetlen dzsungel - a legtöbben ilyennek képzeljük el Borneót. A Malajzia és Indonézia közt megosztott sziget őserdei több mint 200 állatfajnak ad otthont, kérdés, még meddig. A dzsungel fele már áldozatul esett az erdőirtásnak, a partokat elárasztja a műanyag szemét, a kormány azonban épp úgy képtelen hatékonyan fellépni a környezetszennyezés, mint az illegális bevándorlás ellen.
Borneó trópusi klímája számos állat- és növényfajnak teremt ideális körülményeket. Egy dipterokarpusz-fa akár ezer rovarnak is élőhelyet nyújt, de a sziget mocsaraiban, mangrove erdőiben, síkságain és hegyvidékein legalább 15 ezer növény virul, amelyek közül 6 ezerrel a világon sehol máshol nem találkozhatunk. Az első dzsungeltúránkon például egyből egy mimózafajtába ütközünk, ami azonnal összezárul az érintésünkre.
A borneói orangután mellett csak itt találkozhatunk a veszélyeztetett szumátrai rinocérosszal, a törpeelefánttal és a borneói nagyorrúmajommal is. Utóbbiak esetében az extravagáns külső jámbor viselkedéssel párosul: a háremekben tömörülő emlősök szelíd közönnyel reagálnak az emberek jelenlétére, így közelebbről is szemügyre vehettük őket. De nem kevésbé lenyűgöző teremtmények a vizek, köztük a pocsolyák lakói sem: az általunk “lábashal” névre keresztelt mudskipper (körülbelül: sárban ugráló) például járni is képes a szárazföldön az uszonyain. Igaz, ezt a képességét csak arra használja, hogy sarat egyen, majd visszaköpje.
A szigeten különleges ember-állat kapcsolatok is köttethetnek: Karl, a Délkelet-Ázsiában befutott amerikai színész például nem is mutatkozik a vállán vagy a sapkáján tanyázó kakadu, Marshmallow nélkül. A madár senki más érintését nem tűri, de láthatóan szoros kapcsolatot alakított ki a negyvenes férfival: “Nem ő a madaram, én vagyok az embere” - foglalja össze Karl, a távol-keleti akciófilmek hőse, akihez hamarosan oda is lép egy helybéli tini autogramot kérni.
Borneó biodiverzitását nem túlzás legendásnak nevezni, hiszen még az evolúció felfedezésében is szerepet játszott: a 19. században Alfred Wallace-t is inspirálta, aki a szigeten tett utazásai során állt elő a természetes szelekció elméletével. A mai napig rendszeresen fedeznek fel itt új fajokat, és ez a tendencia még évtizedeken át folytatódhat - már ha egyáltalán fennmaradnak a nekik otthont adó esőerdők.
A lecsupaszított és felégetett területeken a fákat a gyökérrendszerükkel együtt irtják ki, így erodálva a talajt, rombolva a szerkezetét és csökkentve a termékenységét. A fajokat globálisan fenyegető másik veszélyt az élőhelyek feldarabolódása jelenti: ezek az emberi tevékenység következtében elszigetelt töredékekké válnak, felborítva az ökoszisztémát.
Szeméthegyek úsznak az óceánon
A maláj szigetvilágban - így Borneó eldugottabb öbleiben is - érintetlen, fehér homokos strandok és kristálytiszta víz ejtheti ámulatba az utazót. A városokban azonban már nem fogadnak paradicsomi állapotok: a strandon vagy kikötőben térdig gázolunk a műanyag szemétben, a vízben métereken át lebegnek az üdítősflakonok és chipseszacskók. Nem kivétel ezalól a magyaroknak is ismerősen csengő Sandakan és a népszerű nyaralóváros, Kota Kinabalu sem.
Neriah Foo környezetvédelmi aktivista szerint az emberek tudatosságának növelése lenne az igazi kihívás, és ebben a kormányzati szerveknek fontos szerepet kell vállalnia. Penang államban a helyi kormányzat például díjat számít fel a műanyag zacskók használatáért, így sikerült is visszaszorítani a számukat: a helyiek új rutint alakítottak ki, aminek eredményeként tudatosabbak is lettek.
Más régiókban azonban már nem ilyen átütő a siker: bár néhány szupermarket már bevezette a nejlonzacskómentes napot a hétvégén, ennek hatása egyelőre csekély. Neriah szerint elengedhetetlen a fenntartható gyakorlatokra való ösztönzése a magányszemélyek és a vállalkozások körében is, aminek részét képezhetnék a kampányok és a figyelemfelkeltő programok is.
Az elért szerény sikerek inkább az aktív civil szervezeteknek köszönhetők Borneón, mint a Zero Waste Sabah vagy a Sabah Environmental Protection Association, akik a kormánnyal is együttműködve népszerűsítik a környezetvédelmi programokat.
Állampolgárság nélkül kallódnak az utcagyerekek
A kilencéves Elysia visszatérő arc a sandakáni utcagyerekek között, akivel rendszeresen találkozunk a strandon vagy a kávézókban, ahová bekéredzkedik. Amikor egy este a part menti étteremben megszólítjuk, elmeséli: testvérével és szüleivel a Fülöp-szigetekről szöktek át Borneóra egy jobb élet reményében, édesapját azonban illegális bevándorlóként börtönbe zárták, édesanyja pedig egyszerűen faképnél hagyta a két gyereket.
A hajléktalanná válás okai Borneón is összetettek és sokrétűek, gyakran összefonódnak történelmi és politikai tényezőkkel. Sajnos a hontalanok számára a kilátások épp olyan borúsak, mint azt feltételeznénk: sokan közülük már beilleszkedtek a helyi közösségbe, ahol jelentős nehézségekkel kell szembenézniük az olyan alapvető szükségleteik kielégítésében, mint az élelem és az egészségügyi ellátás iránti igény.
A borneói civil szervezetek hozzájárulnak a hajléktalan gyerekek iskoláztatásához, ezenkívül a helyi vallási csoportok önfinanszírozott iskolákat hoztak létre, hogy átadjanak olyan alapvető készségeket a gyerekeknek, mint a matematika és az olvasás, felkészítve őket a munkalehetőségekre. A cél önellátóvá nevelni őket, hogy jobb lehetőségeket biztosítsanak maguknak és családjuknak. Ami pedig Elsyiát illeti, csak reménykedni tudunk benne, hogy több is jut neki, mint a turisták alkalmi jóindulata.
