Hétfőn nagy többséggel (és részben néppárti szavazatokkal) fogadta el a jogállamiság magyarországi helyzetéről szóló különjelentést az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE). A holland zöldpárti raportőr után Sargentini-jelentésnek nevezett előterjesztést a kormánylapok természetesen Soros-jelentésként emlegetik. A konklúziója az, hogy
meg kell indítani Magyarország ellen a hetes cikkely szerinti eljárást.
Judith Sargentini felszólal a jogállamiság magyarországi helyzetérõl szóló jelentésről folytatott vitán az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban Fotó:Fred Marvaux/EPA/MTI
Ez az EU jelenlegi legkomolyabb büntetése, amely elveszi a büntetett tagállamok szavazati jogát az Európai Tanácsban. Orbán Viktornak ez volt a reakciója a Parlament folyosóján:
A Soros-jelentésről beszélünk, nem?
Orbán szerint a jelentéssel is nyomást akarnak gyakorolni Magyarországra, hogy változtassa meg a véleményét a migránsok ügyében. A jelentés persze nem erről szól, hanem arról, hogy a magyar kormány rendszerszerűen építi le a jogállamot.
A jogállam korunk méltatlanul alulértékelt találmánya, mert megakadályozza a hatalmasokat abban, hogy bármit megtehessenek a hatalom nélküliekkel. Történelmi léptékben viszonylag új találmány, és egyelőre talán nem is indokolt az elvetése.
Fotó: Stephanie Lecocq / EPA / MTI
Ezt az Európai Bizottság is így gondolja, mert nemcsak Magyarországba kötöttek bele a héten azzal, hogy leépíti saját jogállamiságát. Varsó konkrétan negyedszerre próbálta meg megvédeni az Európai Bizottság előtt azt, hogy miért is akarja átvenni a hatalmat a bírói kar és az alkotmánybíróság felett. Sikerültelenül.
Lengyelország az első olyan tagország, amely ellen az Európai Bizottság megindította a hetes cikkely szerinti eljárás előkészítését. Az persze sokat elmond az Európai Unió működéséről, hogy egy több éves, fékekkel, ellensúlyokkal, megegyezésekkel és kibúvókkal megtűzdelt jogi sorozatot neveznek atombombának, de hát ez az egyetlen lehetősége a szervezetnek arra, hogy az európai értékekkel nyíltan szembemenő országokat valamennyire megpróbálja szabályozni.
Az Európai Unió lényege ugyanis soha nem a büntetés volt. Nincs is olyan lehetőség, hogy egy tagállamot kirakjanak a csapatból, hiszen az EU-nak nem érdeke az, hogy valaki kívül legyen rajta. Az az érdeke, hogy mindenki tag legyen, de mindenki betartsa a szabályokat. Ezért az EU alapvetően motiválni próbál, mert alaplogikája szerint minden állam pontosan fel tudja fogni azt, hogy milyen előnyökkel jár, ha az Európai Unió része.
A magyarokkal és a lengyelekkel nem számoltak.
Hogy is számolhattak volna azzal, hogy olyan tagországok lesznek az EU-n belül, amelyeknek jóformán a teljes gazdasági növekedését az Európai Unió támogatásai adják, ahol az összes beruházás fele nem jönne létre uniós pénz nélkül, de ahol folyamatosan harcolnak Brüsszel elnyomása ellen, miközben részei annak a döntéshozó folyamatnak, amely ezt az elnyomást létrehozza, és ebben a testületben ugyanannyit ér a szavazatuk, mint Németországé, vagy Franciaországé?
Beszéljünk tisztán, a jogállamiságot veszélyeztető rendszerszerű fenyegetés továbbra is fennáll
- mondta Lengyelországról Frans Timmermans, Jean-Claude Juncker bizottsági elnök első helyettese az Általános Ügyek Tanácsában tartott meghallgatáson. Majd hozzátette: ahhoz, hogy azt gondolják, hogy ez a fenyegetés el fog múlni, lépésekre van szükség a lengyel oldalról, és ennek semmi jelét nem látták eddig.
Frans TimmermansFotó:Mateusz Wlodarczyk/NurPhoto/AFP
A lengyel kormányt Konrad Szymański európai ügyekért felelős államtitkár képviselte, aki azzal érvelt, hogy Lengyelországnak joga van dönteni a saját ügyeiben, és a bírói kar maga alá gyötrése megfelel a lengyel alkotmánynak.
De pontosan mi az, amit a lengyel kormány csinál? A bíróságok politikai uralom alá rendelése régi ügy a lengyeleknél, évekkel ezelőtt már óriási tüntetések voltak miatta Varsóban. Ezeknek a törvényeknek az akkori verzióját végül Andrzej Duda elnök megvétózta, és változtatásokkal továbbengedte, amivel nem feltétlenül a lengyel jogállamiságot védte, inkább beszállt a hatalmi harcba.
A törvény mostani verziója meghagyta a legellentmondásosabb kitételt: a 65 év feletti bírókat nyugdíjaznák. Ennek a politikai magyarázata az, hogy az idősebb bírók - a kormány szerint - nem támogatják a kormányzó Jog és Igazságosságot. Ha bevezetik a korlátozást, az alkotmánybíróság 40 százalékát azonnal lecserélhetik, az elnökkel együtt, de az eddigi tervezettel szemben nem az igazságügyi miniszter, hanem Duda elnök döntene arról, mely bírók maradhatnak a posztjukon a korhatár felett is.
A tervezet szerint a bírókat jelölő bírói tanács majdnem minden tagját a parlament vagy a kormány jelölhetné, pedig ez eddig a bírói szervezetek joga volt. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez lenne az a pont, ami miatt kizárólag a kormányhoz lojális bírókat neveznének ki.
Ráadásul a törvény lehetőséget adna az igazságügyi miniszternek és a miniszterelnöknek arra is, hogy a bíróságokat és a bírókat felügyelő szervezet tagjait kinevezze.
Az alkotmánybírósággal szembeni intézkedések egyébként ismerősek lehetnek Magyarországról. A Fidesz-kormány egyik első döntése a hatalomra jutása után az volt, hogy felhigította az Alkotmánybíróságot 11-ről 15 tagúra, amivel kapásból négy olyan bíró került be, akik inkább a Fideszhez voltak lojálisak.
Természetesen a hetes cikkely elkerülésében is Magyarországra számítanak leginkább a lengyelek. Orbán Viktor ugyanis előre megmondta, hogy nem fogja támogatni a lengyelek szavazatának elvételét, pedig ehhez az Európai Tanácsban minden állam- és kormányfő szavazatához szükség van. Cserébe természetesen ugyanezt várjuk a lengyelektől.
Kiemelt kép: Jaap Arriens/NurPhoto/AFP
