Egy igen népszerű retro-csokoládé a Sport szelet. Amelyben – akárcsak a Limo italporban vagy a téli fagyiban- gyermekkorunk ízeit keressük. Cikkemben a Sport szelet történetének és sajtóvisszhangjának járok utána. A Sport szelet MHK Sport szeletként került eredetileg forgalomba. Ez azt jelentette, hogy a Munkára Harcra Kész mozgalmat népszerűsítette az 1950-es években, az elsőt 1953. augusztus 20-ra, a Népstadion felavatására gyártották.
Egyes vélemények szerint a zöld színt a Fradi támogatása miatt választotta a Csemege Édesipari Vállalat, de ez inkább amolyan városi legenda, mivel a fogyasztók táborát kár lett volna egy szurkolótáborra méretezni. A Sport szelet példa arra, amikor az eredeti szándék, politikai célok népszerűsítése volt egy csokiszeletbe csomagolva, azonban maradandó értéket maga az édesség képviselt csak, az ideológia szerencsére eltűnt.
VIDEÓ: Sport szelet reklám
A 25 grammos, rumos-kakaós étcsoki csomagolását eredetileg egy diszkoszvető figurája díszítette,
“amelyet bizonyos Széchenyi Józsefről mintáztak, aki a magyar diszkoszvető-sportélet kiemelkedő alakja volt. Nevéhez kötődik egy újítás, amely szerint a diszkosz külső széle üreges, és van benne egy golyó, ami a dobás közben a centrifugális erő hatására hosszabb teljesítményt eredményez.”
Szécsényi József, akiről az emblémát mintázták (nyugat.hu)
A csokoládé, ha zökkenőkkel is, de túlélte a rendszerváltást. Manapság évente 46 millió darabot adnak el belőle. (Forrás: 60 éves a Sport szelet) 1954-ben többek között a Forradalom ifjúsági brigád látta el bevonóval a terméket. Hogyan dolgozott a 145%-os teljesítményű ifjúsági brigád, akiknek úttörők hordtak virágot, annyira kiválónak számítottak a munkaversenyben?
“Róth Judit adagoló fakanala grammra egyenlő súlyú csokoládét tesz a lapokra, amelyeket Csapó Anna forgató tesz elébe. Simon Bori brigádvezető a kés lapjával szétsimítja a csokoládét, Tóth Ferencné pedig halomba rakja — száradni”
(Forrás: Szabad Ifjúság, 1954. május 23. 1. o.)
1954-ben még receptben is szerepelt a Sport szelet. Ha valaki elrontotta a palacsintasütést, a Népszava újságírója azt tanácsolta, vegyen elő egy Sport szeletet:
“ha nem sikerült a palacsinta: vágjuk fel metéltre, s rakjuk lábosba a következőképpen: minden sor palacsintavagdalékot meghintünk darált, cukrozott dióval, meglocsoljuk néhány kanálnyi olvasztott csokoládéval. A Sport-szelet kitűnően helyettesíti a valódi csokoládét.”
(Forrás: Népszava, 1954. március 14. 4. o.)
1957-ben Gól néven – nem hosszú időre – bevezettek egy hasonló terméket, azonban nem lett olyan népszerű, mint a Sport szelet és minőségben sem vetekedhetett vele. (Népakarat, 1957. december 6. 4. o.) A túl szigorú – és ezért kritizált – nevelésre egy Sport szeletes ügy szolgáltatott példát a Népszava újságírójának 1978-ban:
“Az ebédlőből jöttek vissza a gyerekek, s egyikük az uzsonnára kapott Sport-szelet papírját — hanyag mozdulattal — hajította a virágok közé. Meglátta ezt az apja, az arca kivörösödött, s mindjárt „nevelni” kezdte a fiát. Először is fölvetette vele a papírt, majd háromszor körülfuttatta az üdülő épületét, de ezzel még nem érte be, mert a következő szavakkal küldte fel a szobájukba a megszégyenített gyereket: „Ma már nem hagyhatod el a szobát, vacsora nincsen, csak a kenyéradagod.”
(Forrás: Népszava, 1978. december 10. 10. o.)
1981-ben már a Kalocsai Sütőipari Vállalat is beszállt az olcsó és népszerű termék gyártásába, hogy a fogyasztó igényeket ki tudják elégíteni: évente ezer tonnát gyártottak. (Népszava, 1981. március 10. 4. o.) A szocialista időszak egyik kedvenc témája volt az áremelés, esetleg rejtett árdrágítás. A Sport szelet sem volt kivétel: 1983-ban a normál méretű 2 Ft 40 fillérbe került, a maxi méretű 3 Ft 50 fillérbe:
“Amikor valaki kitalálta, hogy a normál méretű mellett legyen Maxi is, még nem gyanakodott senki. De azután jöttek a „nem központi” áremelések és ettől kezdve felborult a „rend”. A Maxi ára nemrégiben felment 3 forint 50 fillérre.”
(Forrás: Magyar Ifjúság, 1983. május 20. 13. o.)
Itt még 1 forint csak (index.hu)
A Sport szeletet vásárolták egymásnak meglepetésként is az emberek és lehetett fogadás tárgya is. (Kiss Ottó: Másik ország. Alföld, 2011/2. 16. o.) A termék megihletett írókat és költőket is, többek között Darányi Sándort:
“Mint zöldpettyes bögre, őrzöm az űrt, amit hagytál. Tetszettél szégyentelenül, s elgyöngült akarattal vágyódtam látszani valóságod Sport-szeletében.”
(Forrás: Holmi, 2007/11. 1449. o.)
És Halász Margitot is, a szerelmes fiú jellemzésekor írt a Sport szeletről:
“olyat csinált, amit én nem, sohase nem mertem volna, szilvát lopott üvegeset, befőtt szilvát abc-ből, csokit is csak Sport szeletet, kettőt mindig, egyet nekem, íze számban a csokinak, mit ne mondjak, érdekes volt.”
(Forrás: Halász Margit: Szőke fiú. Nappali ház, 1999/1. 44. o.)
A Sport szelet tehát szimbolikus termékké vált, népszerűsége elsősorban a hozzá kötődő retro érzésekhez köszönhető. A gyerekkor ízvilágát szimbolizálja és olyan termékként, amely kedves ajándék is lehetett, kellemes emlékeket idéz fel a fogyasztókban.
