A minimálbér és bérminimum-emelésről szóló híreket mindig nagy érdeklődés övezi. Nem véletlen ez, hiszen még mindig sokan vannak, akiknek ez az összeg jelenti a havi keresetet. Januárban csaknem 1,18 millió munkást érintett egészen közelről a kérdés, közülük
303 ezren kaptak minimálbért, és 876 ezren bérminimumot.
A havi minimálbér idén bruttó 138 ezer forintra (nettóban, családi kedvezmény nélkül 91 770 forint), a havi bérminimum pedig 180 500 forintra (= nettó 120 033 forint) emelkedett.
A KSH legutóbbi, májusi bérstatisztikáján azonban nem nagyon látszik, hogy a minimálbér és a bérminimum ennyire meghatározó tényező lenne, csak egy területen, az egészségügyön belül a szociális ellátásban mutattak ki a bérminimumnál kisebb, 149,4 ezer forintos átlagkeresetet. Ami azt is jelenti, hogy a szociális ellátásban az átlag alig tízezer forinttal magasabb a minimálbér bruttó 138 ezer forintjánál.
A főbb gazdasági ágak közül a vendéglátás szerepelt amúgy a legkisebb átlaggal, bruttó 214,6 ezer forinttal, de az is felette van a 180 500 forintos bérminimumnak.
Megnéztük, hogy a statisztika szerint legrosszabbul fizetett szakmákban az éppen futó álláshirdetések alapján mennyire látszik még tényezőnek a minimálbér. Nem volt könnyű dolgunk, mert számos hirdetésben nem szerepel a bér, mintha nem is lenne fontos, vagy elkenik egy "megegyezés szerint" vagy "versenyképes" fordulattal.
Vegyes a kép a legrosszabbul fizetett szakmákban
Szakgondozót keresnek például Miskolcra, középfokú végzettséggel bruttó 150-230 ezer forintért (hogy miért ez a nagy szórás, az nem derül ki), a szintén borsodi Nagycsécsen viszont bruttó 270 ezer forintot ajánlottak a főiskolát végzett szociális segítőnek. Budaörsre bérminimumért kerestek szociális munkást felsőfokú végzettséggel, Budapestre pedig nettó 200 ezer forintért is hirdettek ápolói állásokat. A KSH-s nettó átlag májusban ennél jóval alacsonyabb, 99 320 forint volt.
A másik rosszul fizetett szakmában, a vendéglátásban ajánlottak például nettó 240 ezer forintot budapesti pultos-felszolgálónak. Szegeden ennél jóval karcsúbb, nettó 140 ezer forintos a pultos-eladói állás, Székesfehérváron pedig mindössze nettó 130 ezer forint. Mindegyik több, mint a bérminimum 120 ezer forintos nettója, de utóbbi kettő kevesebb, mint a májusi ágazati nettó átlag, ami 142,7 ezer forint volt májusban. Az egyik miskolci hirdetésben viszont a minimálbérnél alig adnának többet, bruttó 800 forintos órabért kínálnak pultosnak.
A Blokkk.com szerint azonban nem a központilag megszabott legalacsonyabb bérek a meghatározók, a boltos kereseteket sokkal jobban hajtja az eladóhiány, mint a minimálbér.
Nos, az ápolóinál sokkal több állás közül válogathatnak, akik a kereskedelemben dolgoznának. Budapesten például
200 ezer forintért éjjel-nappaliba, vagy bérminimumért zöldség-gyümölcs üzletbe keresnek eladót, de van nettó 180 ezres és nettó 200 ezer forintos ajánlat is. A szabolcsi Nagykállón pedig valószínűleg nem rossz ajánlat a nettó 150 ezer forint a dohányboltban. Összehasonlításul: a KSH szerinti nettó havi átlag a kereskedelemben májusban 199 ezer forint felett volt.
Ez a minikutatás nem reprezentatív, de azért annyi látszik, hogy az aktuális kereseti ajánlatok többnyire felülmúlják a kötelező minimumot, nem ritkán az átlagot is, eszerint a munkaerőhiány tényleg nagy úr.
Van, ahol a minimumot is sokallják
Hogy árnyaljuk a képet, íme néhány ellenpélda. Adatrögzítőt keresnek középiskolai végzettséggel bruttó 700 forintos órabérrel (amikor a minimálórabér bruttó 794 forint), konyhai kisegítőt ugyancsak óránként bruttó 700 forintért, gyakorlott irodai takarítót havi bruttó 120 ezer forintért (amikor bruttó 138 ezer forint a minimálbér), asztalost havi bruttó 130 ezer forintért.
Tehát nem csak a biztonsági őröket kereső cégek között vannak, akik szerint elég a melósnak a kötelező minimumnál kevesebb is.
A kisebb cégeknél és keleten több a minimálbéres
A GKI márciusi kutatásából az derült ki, hogy
a vállalatok a dolgozók 7 százalékát minimálbéren, 7 százalékát pedig garantált bérminimumon foglalkoztatják.
Továbbá, hogy a kisebb vállalatok arányaiban több embert foglalkoztatnak minimálbéren, illetve garantált bérminimumon, mint nagyobb cégek. A 20 fő feletti cégeknél a foglalkoztatottak számának emelkedésével csökken az alacsony béren foglalkoztatottak aránya, és különösen nagy a 11-20 főt foglalkoztatók körében a garantált bérminimumosoké (30 százalék). Jellemző, hogy az ország keleti felében jóval több a minimálbéres és bérminimumos, mint a középső, és nyugati részen.
Kitértek arra is, milyen választ adtak a cégek a kötelező legkisebb bérek emelésére. A legjellemzőbb idén
- a normák emelése (11 százalék),
- a munkaerőkölcsönzés (8 százalék) és
- a "más munkakörbe sorolás" volt (7 százalék), és
- kisebb arányban, de szerepelt még az elbocsátás, a cafeteria csökkentése és a munkaidő rövidítése.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete (GVI) friss kutatása ugyancsak a munkáltatói reakciókat vizsgálta, és náluk az jött ki, hogy
- a jellemző reakció a béremelésre a minimum felett keresők bérének emelése volt, a bérfeszültségek elkerülése érdekében, valamint
- a tervezett létszámfelvétel elhalasztása (32-32 százalék), illetve
- a tervezett beruházások elnapolása (24 százalék).
A béremelés hatására összességében tehát a cégek több mint harmada (37 százalék) módosította üzleti stratégiáját.
- 13 százalék a mozgóbérek (például jutalmak) csökkentése mellett döntött,
- nagyjából minden tizedik vállalkozás módosította a béremelésben érintett dolgozók munkakörét, feladatait,
- csökkentette egyéb juttatásaikat, vagy
- részmunkaidős foglalkoztatásba helyezte át őket.
- A legkevésbé jellemző reakció az elbocsátás volt (3 százalék).
A feszítő munkaerőhiányhoz képest meglepő, milyen sokan tolták későbbre a szükséges létszám felvételét.
Ha cégméret szerint nézzük, hogyan reagáltak a kötelező emelésre a munkáltatók, világosan látszik a kutatásból, hogy a kicsiket viselte meg leginkább:
Ha pedig ágazatok szerint, többek között az derül ki, hogy a kereskedelem lehet a legnagyobb bajban, hiszen a legnagyobb arányban náluk maradt el a tervezett létszámfelvétel és a beruházások, ők módosították leginkább az érintett dolgozók munkakörét, feladatait, helyezték át részmunkaidős foglalkoztatásba az érintetteket, vagy csökkentették egyéb juttatásaikat, mozgóbérüket. Márpedig a kereskedők is sokat panaszkodnak a munkaerőhiány miatt.
Kiemelt kép: MTI/Marjai János
