Két tinédzser szerelmespár ment 1960 nyarán sátorozni a finnországi Bodom-tóhoz, de csak egy ember élte túl a kellemesnek ígérkező hétvégi kiruccanást. Még hipnózissal is megpróbálták kideríteni, hogy ő-e a gyilkos.
A két 15 éves lány és 18 éves barátaik eltöltöttek egy kellemes délutánt a festői szépségű, de kihalt tóparton, majd nyugovóra tértek a sátorban.
Másnap reggel 6-kor egy madárleső csoport járt a környéken, és a gyerekek felfigyeltek rá, hogy a sátor eléggé megtépázott állapotban van, de nem mentek közelebb. Délelőtt 11-kor végül egy arra járó ács fedezte fel a holttesteket, és riasztotta a rendőröket.
A fiatalokat valamikor hajnali 4 és 6 óra között gyilkolhatták meg június ötödikén. Sérüléseikből ítélve a támadó kést használt, és valami tompa, nehéz tárgyat. Két holttestet a sátorban fekve, egy lányt az összedőlt sátor tetején, egy fiút pedig a sátron kívül találták meg.
A sátor tetején talált, deréktól lecsupaszított lány az ő barátnője volt: ő szenvedte el a legsúlyosabb sérüléseket. Még azután is számtalanszor belemártotta a kést a gyilkos, hogy már meghalt.
Egy sor furcsaság
A nyomozók furcsának találták, hogy a gyilkos nem ment be a sátorba, hanem kívülről ölte meg őket. Elűntek a motorkerékpárok kulcsai, de a járművek a sátor mellett maradtak. Gustafsson cipői sem voltak meg, későbbb megtalálták őket a gyilkosság helyszínétől mintegy fél kilométerre. Nem elég, hogy a rendőrség a bűncselekmény után csak mintegy hat órával később ért a helyszínre, a nyomrögzítésnél nem jártak el kellő gondossággal, sőt még le sem zárták a helyszínt, a szörnyülködő helyiek ki-be járhattak. Ez a gondatlanság nem segítette a gyilkos kézre kerítését.
Először a helyi büfést gyanúsították, akit a környéken csak „kioszkemberként” ismertek, és közismert volt róla, hogy nem kedveli a sátorozókat. Gyakran erőszakos volt velük, szemtanúk szerint összedöntötte a sátrakat, és kövekkel dobálta a kirándulókat. Kilenc évvel később ez a férfi a tóba fulladt, állítólag öngyilkos lett, ami lehetetlenné tette a DNS-vizsgálatot.
és egy 14 éves fiút is, aki a madárfigyelők csoportjában egy szőke férfit látott eltávozni a helyszínről. A szeánszok alatt mindketten leírták a gyanúsított külsejét, rajz is készült róla, de ez sem vezetett eredményre.
Az ádozat a gyilkos?
44 évvel később az ügy nem várt fordulatot vett. Ismét megvizsgálták a helyszínen talált vérfoltokat, és DNS-tesztet csináltak. Kiderült, hogy Gustafsson cipője mind a három áldozat vérével szennyeződött, a saját vérét viszont nem találták rajta.
Az ügyészség azzal a történettel állt elő, hogy Gustafsson részegen összeverekedett a társaságban lévő másik fiúval, a barátjával, akit később megölt, majd a barátnőjével is végzett, féltékenységből, és a másik lánnyal is, hogy ne maradjon tanú. Később pedig saját magának okozta a sérüléseket, hogy úgy tűnjön, mintha egy idegen járt volna ott.
Gustafsson egy évig őrizetben volt, de a bíróság végül nem találta meggyőzőnek az ellene felhozott bizonyítékokat. A Bodom-tavi brutális gyilkosságok elkövetőjének személyét így azóta is homány fedi.
(Forrás: ATI, Any Mystery, Historic Mysteries)
