Atombombák árnyékában éleződik a konfliktus India és Pakisztán között

Kasmír tartomány India és Pakisztán megszületése óta a megosztottság és az erőszak jelképe. A tartomány hovatartozása miatt robbant ki az első háború a két ország között, s annak eredményeként Kasmír nagyobbik része Indiához, kisebbik része Pakisztánhoz került. A két ország hadserege legutóbb 1971-ben vívott egymással háborút (a harmadikat), de Kasmír azóta is konfliktuszóna maradt, a két ország közötti feszültség néha át-átcsapott erőszakba is. A hidegháború vége óta új jelenség lett a különböző pakisztáni terrorszervezetek megjelenése, egyes vélemények szerint Iszlámábád így "szervezte ki" csapásmérő képességét, hiszen így könnyebb tagadni érintettségét az erőszakos akciókban.

Ez történt február 14-én is, amikor egy öngyilkos merénylő gépjárművel belehajtott az indiai hadsereg konvojába. A célpontot nehéz lett volna eltéveszteni, hiszen egy 2500 katonát és milicistát szállító, 78 járműből álló konvoj volt az. A merényletet követő napokban tűzharc is volt az indiai katonák és a muszlim fegyveresek között.

Új-Delhi jelentős erőket állomásoztat a hivatalosan Dzsammu és Kasmírnak nevezett államban azért, hogy fenntartsa a biztonságot és a jogrendet a többségében muszlimok lakta területen. Persze a társadalom többsége a jelenlétet inkább politikai elnyomásnak tekinti, a probléma forrását pedig a biztonsági erők túlkapásai, erőszakos - akár ártatlan civilek halálával végződő - fellépései jelentik.

A hidegháború végén Kasmírban jelentős felkelés bontakozott ki az indiai jelenléttel szemben, ennek csak a civilek között több mint 20 ezer áldozata volt. 1999-ben a kargili konfliktus során Pakisztánból érkezett fegyveresek (többen a hadsereg dögcédulájával a nyakukban) elfoglaltak egy magaslatot, az indai hadseregnek hetekig tartott kifüstölni őket. Az összecsapás azért is kényes volt, mert először fordult elő, hogy a két ország már mint atomhatalom csapott össze. Az egész világon komoly aggodalomra adott okot, hogy mi lesz, ha eszkalálódik a konfliktus.

Szerencsére nem ez történt, sőt a 2000-es években sokat javult a két ország kapcsolata, így Kasmírban is enyhült a feszültség. Ennek vetett véget 2008-ban a mumbai terrortámadás, India 9/11-e. Pakisztánból érkezett terroristák órákon keresztül lövöldöztek India gazdasági fővárosában, mintegy 160 embert gyilkolva meg. Az indiai közvélemény ekkor Pakisztán ellen fordult, és Kasmírban is utcára vonultak a fiatalok.

A tartományban az elmúlt évtizedben a muszlim lakosság fokozatos radikalizálódása figyelhető meg. Nem abban az értelemben, hogy a tömegesen válnak a dzsihádista terrorcsoportok támogatóivá, hanem úgy, hogy egyre határozottabban állnak ki az indiai jelenlét ellen. Egyes források szerint a helyi társadalom 90 százaléka ellenzi India jelenlétét, és ebben a biztonsági erők sokszor brutális fellépése is szerepet játszik. Amikor 2016-ban a hatóságoknak sikerült megölni egy dzsihádista parancsnokot, tüntetések kezdődtek Kasmírban. A rendőrség és hadsereg fellépése szokatlanul kemény volt, több száz civil vakult bele a gumilövedékek használatába, nagyjából kilencvenen meghaltak, és több ezren sebesültek meg.

A két héttel ezelőtti támadás miatt ismét fellángolt az ellentét India és Pakisztán között, és egyelőre kevés a jele az enyhülésnek. Indiában ráadásul hamarosan választások lesznek, így sem az ellenzék, sem a kormánykoalíció nem tűnhet gyengének. A két ország szembenállása nemcsak abból a szempontból veszélyes, hogy atomhatalmakról van szó, hanem azért is, mert vitájuk egyben egy nagyobb geopolitikai átrendeződés része is.

Pakisztán a hidegháború óta hagyományosan az Egyesült Államok szövetségese volt. A 2001. szeptemberi terrortámadások után lassan kapiskálni kezdte a világ, hogy tálibok afganisztáni uralmához és az al-Káida jelenlétéhez a pakisztáni titkosszolgálatnak is köze van. Ám Washington sokáig túl kiszolgáltatott volt Iszlámábádnak ahhoz, hogy ezt számon is kérje. Egyfajta távolodás azért megindult, főleg miután kiderült, hogy Oszáma bin Láden is egy pakisztáni városban, a hadsereg akadémiája közelében élte békésen az életét. Végül Washington csak Donald Trump elnöksége alatt vette igazán célba Pakisztánt: először vonta meg az évi több száz millió dolláros segélyeket.

Ez persze nem érte váratlanul a pakisztáni vezetést, amely egy ideje Kínával kívánja pótolni az elvesztett USA-t. Peking hatalmas kikötőt fejleszt az Indiai-óceánon, és majd' 50 milliárd dollárnyi fejlesztési biztosít az országnak az Egy Öv egy Út program keretében. A kínai haditechnika pedig fokozatosan leváltja az amerikai és brit eszközöket.

India is reagált a változásokra, ami világosan látszik az USA-hoz való közeledésében. Új-Delhi nemcsak Pakisztánnal, de Kínával is vívott már kisebb háborút, határviták most is vannak a két ország között. India a hidegháborúban próbált semleges maradni, de a Szovjetunió és később Oroszország számított a fő fegyverszállítójának.

A világ második legnépesebb országának azért nem kellett pávatáncot járnia, hogy elnyerje Amerika kegyét, sőt Washington maga is érdekelt volt abban, hogy támogatót, vagy ha tetszik, egyensúlyt találjon Kína növekvő befolyásával szemben. A magas szintű kétoldalú találkozókat jól egészíti ki az egyre erősödő nukleáris és katonai együttműködés. Ami két évtizede még elképzelhetetlen volt, az ma realitás: indiai pilóták a legmodernebb amerikai katonai szállítógépeket és harci helikoptereket vezetik. Új-Delhi épp a légierő újabb modernizációjára készül, és azt rebesgetik, hogy a legesélyesebb jelölt a világ egyik legnagyobb számban gyártott vadászgépe, az F-16-os vadászbombázó. A gyártó Lockheed Martin állítólag arra is hajlandó lenne, hogy a gépeket Indiában gyártsák, átadva a technológiát. Ezt pedig nem teszi meg akárkinek az Egyesült Államok, csak annak, akiben hosszú távon is bízni tud.

Kiemelt kép: Masrat Jan/NurPhoto/AFP