A Hubble állandót arra szoktuk használni, hogy megállapítsuk, milyen sebességgel tágul a világegyetem. Az állandó azonban most megváltozhat, méghozzá a Chicagói Egyetem egyik kutatója, Wendy Freedman számításai alapján, aki ezúttal nem a korábban szokásos módszerekkel, hanem az úgynevezett vörös óriások távolsága szerint állapította meg az univerzum tágulásának sebességét.
Ezek a csillagok mindig ugyanakkorák és ugyanolyan fényesek, ezért megbízhatóbban lehet velük számolni, mint más csillagfélékkel. A kutatásról a The Astrophysical Journal tudományos folyóiratban fog megjelenni egy tanulmány, amelyet már elfogadtak, de még nem adtak ki. Ebben az szerepel, hogy a kutatócsapat számításai szerint 69,8 kilométer másodpercenként megaparszek(km/s/Mpc) a tágulási sebesség. A megaparszek a csillagászatban használt egyik legnagyobb távolságmérték,
a csillagászok általában a szomszédos galaxisok és galaxishalmazok távolságát mérik megaparszekben.
Ez a sebesség egyébként valahol két friss számítás között áll meg, az egyik egy szintén még publikálatlan kutatás, ami másik csillagfajtával számolt, a másik pedig a kozmikus háttérsugárzást vette alapul. Freedman azt remélte, hogy az ő kutatása majd eldönti, melyik a kettő közül a hiteles, de ehelyett egy harmadik eredményt kapott, ami így még jobban bonyolította a helyzetet.
A kutató szerint az új számítások azt mutatják, hogy van valami alapvető hiba abban, ahogyan az univerzumot szemléljük, hiszen a Hubble állandó segítségével számolható, hogy mekkora és milyen öreg az univerzumunk.
A Hubble állandót először Edwin Hubble amerikai csillagász mutatta ki távoli galaxisok megfigyelésével. Vizsgálatai szerint a galaxisok távolodási sebessége egyenesen arányos azok távolságával - a két mennyiséget összekötő állandó értékét az utókor az amerikai tudósról nevezte el.
