Ha Kőszeg és internátus, akkor Ottlik Géza és katonai alreáliskola, hajnali csuklóztatás, büntető kincstári séta és zubbony. Közel járunk, de mégsem ott. Az itt látható képek a Hunyadi Mátyásról elnevezett és megregényesített intézmény helyett a város egy másik neveldéjébe, az eredetileg vasutasárváknak épített MÁV Gyermekotthonba visznek, a húszas évek zsávolyruhája helyett pedig többnyire a szocialista korszak egyenruháit látjuk, kis óvodásoktól a pelyhedző bajuszú majdani MÁV-os legényekig.
Az 1913-ban alapított intézet régi követelése volt a korabeli vasutas szakszervezeteknek: a vasút akkor is állam volt az államban, hatalmas létszámmal, részben szociálpolitikai szereppel és a munkaüzemből kifolyólag nem kevés balesettel - árvából bizony folyamatos volt az utánpótlás. Az árvaház helyéért 15 település pályázott, közülük lett befutó a nyugati határszéli Kőszeg, a városvezetés telket és némi tőkét is felajánlott az építkezéshez. Thier Manó, a Déli Vasút főmérnöke a korszerű nevelőintézetek ügyében Münchenben is folytatott előtanulmányokat, hogy aztán "alpesi és kőszegi stílusban" tervezze meg a nagy, kastélyszerű főépületet, melyet egy évvel az első kapavágások után már birtokba is vettek a gyerekek.
Az épület éke a tíz méter magas huszártorony, és annak tetején az aranyozott szárnyaskerék, de már az emeleti hálófülkékből is gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre. A határszéliség itt kézzelfogható, az otthon kerítése mögött mentek a sínek Ausztriába, 1945 után pedig alig 300 méterre onnan kezdődött a szigorúan őrzött 500 méteres határsáv, majd később a vasfüggöny. A gyermekotthon szomszédságában határőrlaktanya állt, amikor pedig 1953-ban szovjet laktanyát hoztak itt létre, jobbnak látták, ha az addig leánynevelőként működő intézménybe inkább fiúk költöznek: a kőszegi lányok helyet cseréltek hát a kaposvári MÁV-otthon fiú növendékeivel, hogy biztonságos távolságban legyenek az - elvileg a dolgozó népet védelmező - szovjet katonáktól.
A gyermekotthon a nagy, nyolchektáros kerttel nem tartozott az állami gyermekvédelmi rendszer, a későbbi GYIVI alá, és valójában ekkor már nemcsak árvák és félárvák éltek itt. Nagycsaládosok, "utazószolgálatos", vagyis 24-48 órás váltásokban, családtól gyakran távol lévő vasutasok gyermekei is idekerülhettek, és nem is voltak igazán elszeparálva: többnyire a városba jártak iskolába, nyaranta pedig a kollégium megnyílt a beutalót kapó nyugdíjasok előtt.
A vasutasotthon a legtöbb gyereknek mégis család helyett vagy család mellett, de a saját tágabb és sokaknak igazibb családot jelentette. Az ötvenes-hatvanas csúcséveiben 370-en is éltek itt egyszerre, szoros kötelékkel összefonva. A kollégium, az étkezde, a hálótermek mind ugyanabban a főépületben voltak, a képeken látható vaságyak elrendezése sem sokat változott az évtizedek alatt.
Cáki és balatonberényi kirándulások és táborozások közös főzésekkel és hasalva kanalazott bádogedényekkel; télen néha síelések a Kőszegi-hegységben az intézeti léceken; korcsolyázás a felöntött udvaron. Kőszegen hétvégente a srácok a kisvárosi focicsapatnak szurkoltak a pálya mellett (az Aranycsapat bekkjének, Lóránt Gyulának is itt játszott hajdan a testvére), az intézetnek helyben híres volt a fúvószenekara és a fiúkórusa - nevezetesebb alkalmakon néha a Jurisics-vár udvarán is felléphettek.
A hatvanas évektől már óvoda is működött a kastélyban, a kertben pedig egy kivénhedt gőzmozdony állt, a MÁV 375.642 pályaszámú szertartályos kávédarálója, és mögötte egy kocsi "MÁV Nevelőotthon Kőszeg 1913" felirattal. Az 1980-as fotón ez előtt áll a hosszú asztal, rajta nehezékként a kicipelt dísznövények, mögötte pedig az úttörővezetők, vasutasok és elvtársak egy iskolai ünnepségen,
meríts a múltból, építsd a jövőt
kötelező szlogennel az inkább máshova csábító napfényben. Az úttörővasutas és a vasúti egyenruhák az intézet más képein is állandó elemek, és nyolcadik után a gyermekotthon lakóit jelentős részben szintén a MÁV szippantotta fel: mint vasutas szülők gyermekei, vagy vér szerinti szülők híján a Vasút gyermekei, sokan a pályán maradtak, és mentek tovább a Szegedi Vasútforgalmi Technikumba, a "Bakterájba".
"Olyan volt ez a ház, mint egy kis kolónia. Volt itt mosoda, varroda, cipészet, kertészet, nem is beszélve az önálló konyháról" - emlékezett vissza a kőszegi intézmény belső életére némi nosztalgiával az intézet utolsó igazgatója. Itt a gyerekeknek a nevelők többsége valódi otthont igyekezett nyújtani, de a közeg a fellelhető netes emlékdarabkák szerint vegyes volt, a nevelőintézet valósága itt sem volt idilli. Kőszegen is akadt, akit az anyja úgy hagyott itt vissza se nézve, hogy előtte azt mondta, csak egy kirándulásra jönnek, és a fenyítések sem lehettek szokatlanok.
"Mi, akik régen itt vagyunk, és megéltük az intézet fénykorát is, egyre nagyobb idegmegrázkódtatással éljük át az itt kialakuló helyzetet. Mindenki lejjebb rúg, és a legkisebbnek nincs tovább rúgnia. Azt mondják a gyerekek: azt még elviselnék, hogy a gondozónő, aki közismerten nagyon goromba, durva, képesítése sincs, üti-veri őket, de azt már nehezen viselik, hogy rendszeresen a szüleiket gyalázza, a cigány, a ká és hasonló jelzőkkel tűzdelve" - nyilatkozta 1991-ben a rendszerváltáskori sajtónak az egyik nyugdíjas nevelő. Ekkor hangos botrány volt Kőszegen: egy emiatt kirúgott nevelőről kiderült, hogy nuncsakuval verte ájultra az egyik fiút, az akkori igazgatót pedig kegyetlenkedések mellett pedofíliával is vádolták, de a vizsgálat az újságok szerint csak a botrány elsimítására szolgált.
Személyi változások után az intézmény 2005-ig működött, az akkor ismét jobb hírűnek számító otthon bezárását a MÁV a támogatási rendszer megváltoztatásával indokolta. "Most ugyan elcsitul a gyermekzaj a házban. De azt nem tudom elképzelni, hogy egyszer - a közeli, vagy távoli jövőben - ne költözzön be ide újra az élet a folyosókra, tantermekbe, kollégiumi szobákba" - búcsúzott az utolsó évzárón Kiss János igazgató.
Az intézmény nagy kertje az elmúlt 15 évben elég elhanyagolt volt, a bejáratot biztonságiak őrizték, a visszalátogató hajdani növendékek arról számoltak be, hogy nem lehet bemenni körbe nézni, csak néhány hátsó lakóépületben lakik még pár vasúti dolgozó. Az intézmény azonban a közeljövőben valóban újra nyithat, csak árva gyerekek nem nagyon fognak már odakerülni - kormánydöntés alapján a volt nevelőotthon épülete lesz a megtelepedő kőszegi felsőoktatás központja. A helyi sajtóban még a
Kőszeg lesz az új Oxford
fordulat is előkerült annak kapcsán, hogy itt működik majd a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és a Pannon Egyetem kőszegi kampusza. A tervek szerint közép-európai kisugárzással, előadótermekkel, zenei központtal, a műemléki védettségű épület felújításával és átépítésével.
Hogy a vasutasárvák régi otthonának jelképe, a torony tetején lévő szárnyas keréknek mi lesz a sorsa, még kiderül; az egykori lakók szerint annak mindenképpen maradnia kell.
Írta: Kolozsi Ádám | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan sorozat további cikkeit a hetifortepan.capacenter.hu címen találja. A blog a Fortepan és a Capa Központ szakmai együttműködésében valósul meg.
