Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!
Benjamin Tveidt, az alaszkai fiatalember élettörténete az egész földkerekséget könnyekig hatotta. Rögtön a születése után, az édesanyja egy szegényeket segítő nonprofit szervezet lépcsőjén hagyta őt, egy papírdobozban. Bár azóta a férfinak családja van, és rátalált biológiai apjára, a szülőanyja mai napig sem akarja látni Benjamint.
A történet egy langyos nyárvégi estén kezdődött, 1986 szeptemberében, amikor két fiatal egy újszülött kisfiúra bukkant egy kartondobozban. A csecsemőt a "Salvation Army Bin" alapítvány ajtajában találták, magukkal vitték, és azonnal értesítették a hatóságokat. A rendőrség nyomozásba kezdett és megtudta, a környékbeliek többször is láttak ott egy várandós asszonyt, de mélyebb részletekre nem sikerült fényt deríteniük. A gyermek végül a gyámügyhöz került.
Néhány hónappal később, a kisfiút egy szerető család fogadta örökbe, Idahóból. Benjamin két nővér és gondoskodó szülők társaságában cseperedett fel, gyönyörű gyerekkora volt. Ma 31 éves, és az Idahói Nemzeti Gárda őrmestere. Ráadásul az egyik legjobb mesterlövész, akit kétszer is rendeltek már ki Irakba.
Benjamin azt mesélte az ABC tévécsatornának, hogy 11 éves volt, amikor az apja elmondta neki, örökbe fogadták. "Nem hittem neki. Teljesen magam alatt voltam." - emlékezett vissza a fiatalember. Aztán jött a hideg zuhany: azt is megtudta, hogy az édesanyja egy papírdobozban hagyta őt egy épület lépcsőjén.
"A szüleim megmutatták az újságból kivágott cikkeket arról a napról, amikor megtaláltak engem. Megtartották őket, mint ahogyan a karkötőt is, melyet a kórházban kaptam. De még így sem akartam hinni nekik. Folyton azt kérdezgettem, ugye csak viccelnek?" - tette hozzá Benjamin.
Miután beletörődött a kegyetlen igazságba, a férfi egyetlen célt látott maga előtt: kideríteni ki is ő valójában. Kutatni kezdett a biológiai szülei után, de leginkább az érdekelte, miért dobták őt el maguktól. Cece Moore, leszármazáskutatóval vette fel a kapcsolatot, aki a DNS-e alapján próbált rákeresni különböző adatbázisokban az édesanyja személyazonosságára. A művelet nyomán egyre több távoli rokon bukkant fel, aztán néhány nap múlva egy tökéletes egyezés is megmutatta magát ott, ahol Tveidt nem is gondolta volna: a hadsereg archívumában! A biológiai apját találták meg, aki 47 éves volt, amikor Benjamin született, és egész életében 20 pernyi távolságra lakott Moore otthonától.
"Richard Blanchfieldnak hívják. Hihetetlen élettörténete van. Nemcsak egy közönséges vietnami veterán, hanem egy kitüntetett hős." - folytatta a mesélést Benjamin. "Amikor meghallottam, mintha villám csapott volna belém. Az, hogy a rokonom ennyire közel áll hozzám, teljesen meglepett. Úgy éreztem magam, mintha a Holdra szálltam volna, és földönkívüliekre leltem volna." - újságolta el az élményt a katona. Ettől a perctől kezdve, már csak egy lépés választotta el a fiút az apjától.
Benjamin 31 évesen ismerte meg a biológiai apját. Bátorságot vett magán, és azonnal felhívta, majd személyesen is felkereste. Richard melegszívvel fogadta, a találkozásuk nagyon megható volt. Egyre több közös dolgot fedeztek fel egymásban - például mindketten 18 évesek voltak, amikor a seregbe vonultak -, Benjamint pedig kellemesen érintette, amikor az apja beszámolt a vietnami küldetéseiről (ironikus módon árva gyerekeket mentett!), és elmondta, ha tudott volna a létezéséről, sosem engedte volna meg, hogy a fia egy idegen család ölében nevelkedjen.
"A keserű elutasítás, melyet mindvégig éreztem, miután megtudtam az igazságot, szertefoszlott, ahogy apám elmondta, igazából akart és elfogadott volna engem. Hatalmas súlyt vett le a vállamról és a mellkasomról. Többé már nem térek szomorúan nyugovóra." - vallotta a fiatalember.
Ami az édesanyját illeti, Richard nem tudott sokat mondani róla. Egy bárban ismerkedtek meg, 32 évvel ezelőtt. Neki bonyolult kapcsolata volt, és az éjszaka után, melyet együtt töltöttek, sosem találkoztak vagy beszélgettek többé. Benjamin azonban nem adta fel a keresését. Hosszú hónapok után, Cece Moore végül rátalált két passzoló DNS-re, két lánytestvérre, akik közül az egyik nyilván a fiú anyja. Tveidt azonnal feltárcsázta őket, de a nő, akivel beszélt, határozottan kijelentette: nem akarnak kapcsolatba kerülni vele. Benjamin bontotta a vonalat, de röviddel azután egy hívást kapott. Egy női hang szólt bele, és arra kérte őt, soha többé ne keresse őket.
"Azt mondta nekem, menjek vissza oda, ahonnan jöttem, szeressem a családomat és azokat, akik felneveltek. A reakciójából megítélve, szerintem ő hozott engem a világra." - vonta le a következtetést a fiatalember.
A történtek ellenére Tveidt boldog, hogy kapott az élettől még egy apát. Amikor elmesélte neki a két nővel való beszélgetését, Richard újból megvigasztalta őt.
"Csodálatos ember vagy. Most pedig jóval nagyobb családod van. Úgy éltem le az életemet, hogy fogalmam sem volt arról a fantasztikus ajándékról, amit kaptam. 30 éven át vak voltam. Szeretlek, fiam." - szólt Benjamin édesapja olyan szavakkal, ahogy csak egy szerető szülő szólhat a gyermekéhez.
