Azt már tudni lehetett, hogy a forgási pólusra hatással vannak az éghajlattal kapcsolatos folyamatok, például a jéghegyek olvadása, és a bennük lévő víztömeg újraelosztása.
Annyi felszín alatti vizet pumpáltunk ki a bolygóból, hogy 1993 és 2010 között 80 centiméterrel változott meg a Föld dőlésszöge.
Ebben a pediódusban összesen 2150 gigatonna vizet vontak ki az emberek a bolygókéreg természetes tározóiból. Ha ennyi vizet öntenénk az óceánokba, 6 milliméterrel növekedne a vízszintjük.
A kutatók úgy jutottak erre a következtetésre, hogy modellezték a változásokat a Föld forgási pólusának pozíciójában. A forgási pólus az a pont, ahol a bolygó képzeletbeli tengelye kilátszana a felszínről, ha fizikai objektum volna. A forgási pólus helyzete nem azonos a földrajzi északi és déli pólussal, és idővel változik is a helyzete, vagyis a bolygó kérgének különböző pontjait „érinti” eltérő időpillanatokban.
2016 óta a kutatók tudatában vannak annak, hogy a forgási pólusra hatással vannak az éghajlattal kapcsolatos folyamatok, például a jéghegyek olvadása és a bennük lévő víztömeg újraelosztása. De amíg nem vették számításba a kinyert talajvíz mennyiségét is a modelljeikben, az eredmények nem fedték tökéletesen a megfigyeléseket. A talajvíz kiszivattyúzása nélkül a modell 78,5 cm-rel hibázott.
