A prosztata tipikusan az a szerv, amelyről csak akkor hall az ember, ha gond van vele. Jellemző, hogy a szerv nevét a Google-ba beírva - a Wikipédia szócikkét leszámítva - csupa olyan találatot kapunk, ahol a prosztata különböző problémáiról és betegségeiről van szó: gyulladás, jóindulatú megnagyobbodás, daganat, rák… A mindennapokban is hasonló a helyzet, hiszen a prosztata szinte csak olyankor kerül szóba, ha valami baj van vele: például amikor a tévéreklámokban egy általában idősebb pasinak valami gondja akad a vizeléssel. Arról azonban, hogy mi is valójában a prosztata, és mi szükség van rá, valójában nagyon keveset tudunk.
Az iskolai biológiaórán, az emberi reprodukcióról szóló részben megtanítják, hogyan működik a hímvessző, mi az erekció, illetve hogy mi a herék szerepe. Itt kéne megemlíteni a prosztatát is, ám ezzel már nem szokták bonyolítani a képletet.
A prosztata, vagy más néven dülmirigy egy férfi belső nemi szerv. Nagyjából harminc gramm súlyú, és akkora, mint egy gesztenye. A húgyhólyag alatt, a húgyvezetéket körülölelve helyezkedik el. A nemi mirigy feladata, hogy olyan váladékot termeljen, ami életben tartja és megvédi spermiumokat, azaz a genetikai kódot hordozó hímivarsejteket.
Ejakulációkor a prosztata összehúzódik, ezzel elzárja egyrészt a húgycsövet a húgyhólyagtól, másrészt ezzel segíti az ondó kilövellését. A herékben termelődő spermához a prosztata hozzáadja a saját váladékát, ami az ondó nagyjából harminc százalékát adja. A prosztataváladék áttetsző színű és enyhén lúgos kémhatású, ami segít a hüvely savas közegének semlegesítésében.
A prosztataváladék egyik összetevője egy PSA (prosztataspecifikus antigén) nevű enzim. Ennek feladata, hogy mozgékonyabbakká tegye a hímivarsejteket, megnövelve így az esélyüket a petesejt megtermékenyítésére. Mivel a PSA a véráramba is bejut, a diagnosztikában szintén fontos szerepet játszik. A prosztatarákszűrés egyik része a laborvizsgálat, a pácienstől levett vérben ilyenkor a PSA szintjét vizsgálják. Ha ez túl magas, az betegség gyanújára ad okot még akkor is, ha a többi vizsgálat eredménye egyébként negatív.
A prosztata, bár apró, sok gondot tud okozni a férfiaknak, a kor előrehaladtával pedig egyre többet. A legenyhébb prosztata-elváltozás a prosztata jóindulatú megnagyobbodása, amely a 45-50 év fölötti férfiak szinte mindegyikét érinti. Kellemetlen lehet, mivel a megduzzadt prosztata elszorítja a húgyvezetéket, és ezért a vizelés nehézkessé, kényelmetlenné, illetve gyakorivá válik.
A prosztata gyulladásos megbetegedése a prosztatitisz. A legtöbbször baktériumfertőzés okozza, és meglehetősen kellemetlen tüneteket tud produkálni. Vizelési zavarokat, erős, az alhasból a derék felé sugárzó fájdalmat, bizonyos esetekben lázat is okozhat.
Az orvosi diagnózis egyértelmű különbséget tesz akut és a krónikus, illetve bakteriális és nem bakteriális prosztatagyulladás között. A betegek 90%-ánál diagnosztizálnak krónikus, azaz tartósan, hosszú idő óta, vagy visszatérően jelentkező, nem bakteriális gyulladást, amit a modern szakirodalom krónikus kismedencei fájdalomként említ. Ekkor sem baktérium, sem egyéb kórokozó nem mutatható ki a tünetek hátterében - írja a proxelan.hu.
A legkomolyabb prosztatabetegség a prosztatarák. Az ötven és hetven év közötti férfiak körében ez a második leggyakoribb halálok, mivel a legtöbb esetben csak a késői stádiumokban produkál tüneteket. Pedig a prosztatarák, ha időben felismerik, viszonylag könnyen gyógyítható, ezért prosztatarák legyőzésében a legfontosabb fegyver a rendszeres szűrés!
Szponzorált tartalom
A cikk a Phytotec Hungária támogatásával készült.
