Már általános iskolában megtanulhattuk, hogy a Földet először Fernão de Magalhães, ismertebb nevén Ferdinand Magellán hajózta körbe. A szerencsésebbeknek talán hozzátették azt is, hogy a nagy tettet tulajdonképpen mégsem a portugál születésű, de ekkor spanyol "színekben" hajózó felfedező, hanem a nevével fémjelzett expedíció hajtotta végre, hiszen Magellán maga 1521. április 27-én, közel másfél évvel a hajósok hazaérkezés előtt meghalt. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy végül is kinek a vezetésével fejezték be az utat az expedíció megmaradt tagjai.


Alig páran tértek vissza

Mondjuk, ha azt vesszük alapul, hogy hányan is értek végül vissza Spanyolországba az útra keltek közül, a mérleg több mint lehangoló, ugyanis az öt hajón nekivágó mintegy 270 emberből 18-an mondhatták el végül, hogy körbehajózták a Földet. (Igaz, egy hajó még a később Magellán-szorosnak nevezett átjáró előtt dezertált és vissza is jutott Ibériába, egy másik pedig a Fülöp-szigetek irányából a Csendes-óceánon újra átkelve próbált hazajutni, de portugál hajók fogták el.)

Persze az út valóban veszélyes és nehéz volt, ráadásul a korabeli földrajztudósok munkáira alapozó Magellán is jócskán alábecsülte az előtte álló távolságot. Így fordulhatott elő, hogy a Csendes-óceánon az éhező tengerészek már a kötélzet nélkülözhetőbbnek ítélt darabjait is elfogyasztották, miközben a skorbut is megtizedelte őket. Magellán pedig híresen keménykezű kapitány volt, emberei elégedetlenségét sem atyai hangvételű beszélgetésekkel kezelte, egyik lázongó kapitányát például több emberével együtt kivégeztette.

Halálában is szerepet játszhatott arroganciája, bár pontosan nem tudjuk, mi vezetett a végzetéhez.

Az biztos, hogy a kapitány a Fülöp-szigeteken úgy döntött, megfogyatkozott legénységével beavatkozik a helyiek közötti csatározásokba. Maktan szigetén az európai tűzfegyverek fölénye sem volt elég a sokszoros számbeli fölénnyel szemben, Magellán halálos sebet kapott, emberei még a testét sem tudták (vagy talán annyira nem is akarták) kimenteni a "vadak" közül.

Rabláncról került az expedíció élére

A megmaradt tengerészek nem tudták eldönteni, ki vegye át a parancsnokságot, ezért végül szavazás útján két kapitányt is választottak, de négy nappal később már ők is meghaltak egy újabb összecsapás során. Ekkor egy Lopes de Carvalho nevű tiszt vette át a vezetést, de az ő döntéseivel sokan nem értettek egyet, így került lassan előtérbe Juan Sebastián Elcano navigátor, aki részt vett a Magellán-szoros előtti lázadásban, és csak nélkülözhetetlensége mentette meg a kivégzéstől. Így is öt hónapig tartották láncban és kellett a legalantasabb munkákat végeznie, mire Magellán megbocsátott neki, hogy később az egyre szorultabb helyzetben végül ő legyen az immár csak két megmaradt hajó egyikének, a Victoriának a parancsnoka.

Amikor a másik hajóról, a Trinidadról kiderült, hogy komolyabb javításokra van szüksége, a Victoria egyedül vágott neki nyugati irányban a hazavezető útnak (a kelet felé próbálkozó Trinidad legénységéből évekkel később négyen keveredtek haza élve). Elcano vezetésével aztán a Victoria 500 éve, 1522. szeptember 6-án érte el a spanyol partokat, teljesítve ezzel a Föld első körülhajózását. A hazatérés után Elcano - nyilván nem függetlenül a korábbi "ügyeiktől" - igyekezett Magellánt a legrosszabb fényben feltüntetni, még hajónaplóját is megsemmisítette, a sikert pedig saját érdemeként állította be. Számítása részben bevált, királyi kitüntetést kapott és egy újabb expedíció vezetését bízták rá - ennek során azonban vele is végzett a skorbut.

A Magellán-féle expedíció túlélőit kikérdező Maximilianus Transylvanus, illetve az útra a király megbízásából vállalkozó Antonio Pigafetta írásai azonban igazságot szolgáltattak Magellánnak, akit a beszámolók megjelenése után már egyértelműen a Föld első körülhajózójaként kezdtek emlegetni, cserébe Elcano szerepe teljesen elhalványult. Egyes munkák ma már Magellán-Elcano-expedícióként emlegetik a történelmi felfedezőutat, és talán személyes ellentéteik ellenére ez lenne a legmegfelelőbb arra, hogy mindkét hajós érdemeiről kellőképpen megemlékezzünk.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!