Csak egyszer tedd meg, hogy úgy sétálsz pár órán át Budapesten, hogy azt figyeled, hol bukkannak fel nőket méltató emléktáblák. Jegyezd fel magadnak, hol látsz női figurákat, és azt is, milyen kontextusban ábrázolják őket. Milyen street art alkotásokon szerepelnek? Vagy csak azt zongorázd végig egy térkép segítségével, hogy abban a kerületben, ahol laksz, mennyi közteret neveztek el nőkről és mennyit férfiakról.
Vagy lapozd át otthon kíváncsiságból a régi irodalom- és történelemkönyveidet, hogy mennyi női nevet olvashatsz bennük.
Gondold végig, mennyi női és férfi szobrot láthatsz a lakhelyeden. Budapesten több mint ezer női szobor közül mindössze 35 névvel rendelkező, önálló személyiséget ábrázoló szobor található – ebben a szentek, királynék és az olyan híres és népszerű előadóművészek is benne vannak, mint Déryné Széppataki Róza. Még állatszobrokból is többet lehet látni az utcán.
Ez az bronzplafon. Az üvegplafon mintájára ez a kifejezés arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon kevés nőnek állítanak köztéri szobrot.
- írja az Átlátszó. Üdítő kivétel például Kéthly Anna szociáldemokrata politikus, az Országgyűlés második női képviselője, akinek az V. kerületben állítottak szobrot.
Oroszlán pillant le ránk a homlokzatról, amíg Veres Pálné szobránál az indulásra várunk
Úgy gondolod, ez az egész felesleges? Korántsem. Csak arra világít rá, hogy a különböző tudományokban és művészetekben elfoglalt helyükhöz és társadalmi arányukhoz képest mennyire alulreprezentáltak a nők például a köztereken is.
Éppen ezért is volt izgalmas a Sétaműhely december 30-i programja, a „Mégis, hol a nők helye? Emancipációs városnéző séta”. Végigjártuk a magyar női felsőoktatás és öntudatra ébredés néhány fontos helyszínét a Belvárosban, elképesztően informatív előadást kaptunk, nem kevés irónnal és humorral. Beszélgettünk a helyszínekről, a híres magyar nőkről.
Ráadásul az egyik résztvevő elhozta azt a gyönyörűen megírt oklevelet is, amit a nagymamája kapott 1901-ben az első állami Tanítóképzőben (abban az 1874-ben épült, budai, Csalogány utcai épületben működött, amit 2011-ben bontottak le.)
Stílszerűen Veres Pálné szobránál találkoztunk – nem lövöm le a poént, hogy miért. A sétáról amúgy is spoilerek nélkül szeretnék írni. Kár egyébként, hogy a szobrot télire betakarták, és most semmit nem látni belőle.
A nők már az ókortól kezdve részt vettek a tudományos, közéleti, irodalmi stb. munkában. A világ első orvosnője az ókori Egyiptomban élt, i. e. 2700 körül. Meriptah-ról krátert neveztek el a Vénuszon. A világ legrégebbi, ma is működő egyeteme, az UNESCO és a Guiness Rekordok által is számon tartott, 859-ben alapított al-Qarawiyyin volt, marokkói Fezben. Alapítója egy muszlim kereskedőasszony, Fatima al-Fihri volt.
Az első magyar uralkodónő Mária királynő volt – 1371-től 1395-ig ült a trónon.
Az első népszerű magyar költőnő Molnár Borbála volt – 1793-ban megjelent négykötetes művét annak nagy sikere miatt a következő évben újra ki kellett adni.
Az első magyar diplomás nő és egyben az első magyar orvosnő Hugonnai Vilma volt.
Az első mérnöki diplomát szerző nő, Pécsi Eszter (aki annak idején a Palatinus tervezésében is részt vett) az Egyesült Államokban csinált végül karriert, több díjat is besöpört építészeti munkáival.
A huszadik század egyik legjelentősebb modern festőnőjeként tartják számon külföldön a félig magyar, félig indiai Amrita Sher-Gilt.
Az első helyszín, amit láthattunk, az a ház, amelyben Máté Olga fotográfus egykori műteremlakása volt. Máté Olga Mautner néven született Szigetváron, 1878. január elsején, egy ötgyermekes család egyik gyermekeként. Néhány éves volt csak, amikor a családja Budapestre költözött.
Itt élt és alkotott Máté Olga fotográfus (1878-1961)
„Olga fényképészet iránti érdeklődését családja támogatta, és két évre Németországba küldték, hogy választott szakmáját magas szinten sajátítsa el és ismerkedjen meg a legmodernebb módszerekkel. Máté Olga hamarosan a korszerű portréfotózás egyik kiválósága lett. Leghíresebb munkái között szerepel Babits Mihály, valamint Kaffka Margit arcképe. Első önálló műtermét 1899-ben a Fő utcában nyitotta meg, igazán híressé azonban a Veres Pálné utcai műterme vált, ahová 1912-ben költözött.
Zalai Béla filozófussal kötött házassága révén kapcsolatba került a haladó szellemű társadalmi és művészeti irányzatokkal, lakásuk a hasonló érdeklődési körű emberek – a Nyugat szerkesztői, a Vasárnapi Kör tagjai, pld. Balázs Béla, Lukács György, a Ferenczy és a Dienes család - rendszeres találkozóhelyévé vált”
A Veres Pálné utcából több helyre is elsétáltunk: többek közt a Nyári Pál utcába, a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz, de jártunk az Ady Endre Emlékmúzeumban is, ahol nem Ady és Csinszka kádja vagy hálószobája volt a legérdekesebb, hanem mindaz, ami kiderült a gondolkodásukról, a habitusukról és arról, hogy miként maradtak meg a személyes tárgyaik, bútoraik és utolsó közös lakhelyük.
És azt is megtudtuk, hogy Adynak és a költő szerelmi életének mi köze volt a női egyenjogúsági mozgalmakhoz, és alakja miként került a séta anyagába.
Antoni Rita, a séta vezetője az Ady Emlékmúzeumban mesél a költő volt menyasszonyáról
A túrát a belvárosi Plébániatemplomnál fejeztük be, ez ugyanis két szempontból is fontos helyszín. Egyrészt itt áll két szent nő szobra, másrészt pont itt, ezen a helyen mondott gyújtó hangú beszédet Bédy-Schwimmer Rózsa, a magyarországi feminista mozgalom egyik kiemelkedő személyisége, a világ első női nagykövete.
Schwimmer Rózsa élete külön megérne egy regényt, de akár filmet is lehetne róla forgatni.
A zsidó kereskedő lánya ugyanis munkát keresett a kereskedelmi végzettség megszerzése után, ám azt tapasztalta, hogy kisebb fizetésért alkalmazzák, mint a férfiakat. Ez fordította a női egyenjogúság felé. Csatlakozott a Nőtisztviselők Országos Egyesületéhez, 1904-ben pedig megalakította a Feministák Egyesületét.
Harcolt a nők választójogáért, nyíltan beszélt a prostitúcióról, a szexuális felvilágosításról, a koedukált oktatásról. Nem volt hajlandó fűzőt viselni. Lapokat szerkesztett, és rendezvényeket szervezett. Írt és előadott. Ellenezte a közben kitör (első) háborút. Amikor kénytelen volt az Egyesült Államokba emigrálni, idős korában levelet írt III. Viktor Emánuel olasz királynak, hogy arra figyelmeztesse: Mussolini nem normális, és háborúba fogja sodorni az országot. 1948-ban Nobel-békedíjra jelölték, de még abban az évben tüdőgyulladásban meghalt.
Bár a bő két és fél órás séta végére kicsit dideregtünk az idő miatt, szívesen folytattam volna. Még több olyan női közéleti személyiséggel, aki megcáfolta azt a tézist, hogy „az asszony szerelemre termett díszvirág az élet kertjében, s nem való a politika sötét pincéjébe".
