Ha az ember sarkkörökhöz közeli, jég formálta látványos tájakat akar nézni, akkor Európából viszonylag korlátozottak a kilátásai, hacsak nincs rengeteg pénze elrepülni Kanadába, Dél-Amerikába vagy Új-Zélandra. Akiknek nincs, azoknak marad Norvégia, amiről hajlamosak vagyunk több okból elfeledkezni, pedig aránylag közel van, és legalább annyira csodás, mint a drágább opciók. Annyit kell tennünk, hogy felülünk egy fapados gépre, átülünk egy bérelt autóba, aztán keressük valahol a leesett állunkat.
Norvég város < norvég vidék
Budapestről Oslóba, Bergenbe és Stavangerbe is elérhető maximum egy átszállással olcsón a repülő, de itt nem érdemes megállni. Oslo, a főváros is csak azért nem alszik, mert az északi fekvése miatt éjfél utánig nem akar lemenni a Nap, egyébként egy álmos kisváros. És ez fokozottan igaz a többi norvég városra. Aki nagyvárosokra kíváncsi, az nagy ívben kerülje el Norvégiát.
Ugyanis ott a természet a lényeg. Nem véletlenül ismert arról az egész ország, hogy amint teheti, minden lakója menekül vidékre pecázni, sífutni, hajózni, sziklát mászni, bármit csinálni, ami nem városi. És még a főváros is provinciális a nagyobb európai fővárosokhoz mérten.
Oslo e tekintetben inkább hasonlít Győrre, mit Londonra vagy Berlinre. Szuper gazdag hely, ahol érezhetően jó élni, de izgalom kevés van. Émelyítő a jólét, egy darab vakolat sem hiányzik a házakról, sok a zöld, kevés az ember. Nyáron rátesz erre egy lapáttal, hogy minden norvég elhúz vakációzni, úgyhogy igazán tágas a város, de ettől függetlenül pár nap után érdemes továbbállni. Ennyi idő alatt is átélhető, hogy milyen példásan emberközelien lehet szervezni egy ország legnagyobb városának életét, aminek a legjobb indikátora, hogy az Oslót kettévágó folyó, az Akerselva inkább egy hegyi folyókkal keresztezett Rákos-patakra emlékeztet, mint az autópályákkal határolt Dunára.
De ha valaki a fjordokra kíváncsi, ami Norvégiában a legjobb, akkor nem is Oslóba repül, hanem a nyugati partra, ahol Bergen a nagy város. Viszont Bergenre a fentebb elmondottak hatványozottan igazak: van egy kedves óvárosa, egy büdös és finom halpiaca, és egy jó látképe a város fölé magasodó Fløyen hegyről, kábé ennyi. Nem azt mondom, hogy a norvég városok bénák lennének, de bénaság, ha valaki ennyivel beéri. Miért? Mert a fjordok olyan szinten verik kenterbe a norvég városokat, hogy arra szavak nincsenek.
Behódolás a fjordoknak
A norvég partvidék hosszát körülbelül megtízszerezik a fjordok, ezek a gleccserek által kivájt őrületesen mély - néhol 1000 méternél is mélyebb - öblök, amelyek a tengertől kanyarognak a szárazföld felé. Egészen brutális élőben tapasztalni, hogy mire képes a jég: körben magas hegyek, de nem olyan magasak, hogy a jég által kivájt, tengervízzel feltöltött völgyekbe ne süllyedhetnének úgy, mintha sosem lettek volna. Ez így leírva lehet, hogy nem hatásos, de amikor az ember fölé magasodnak a norvég bércek, és előtte hömpölyög a víz, ami el tudná azokat nyelni, akkor üt az élmény.
Mivel több ezer ilyen fjord közül lehet válogatni, ezért érdemes egy-két látványosat megnézni, hacsak az ember nem időmilliomos, hogy fel tudjon szállni egy postahajóra, ami Bergentől a sarkkörig elviszi. Ilyen opció is van, de egyrészt még ez a verzió is baromi drága, másrészt 2-3 hete sincs mindenkinek Norvégia partjainál hajókázni.
Szóval ha valakinek se ideje, se felesleges 700 ezer forint körüli koronája nincs postahajózni, de fjordokat szeretne nézni, akkor most figyeljen, mert jön a tuti tipp.
Első körben csak egy képpel mondom, hogy megéri: erre a lenti látványra ki ne nyitna ablakot az ágyából?
Ez az Aurlandsfjord, ami a legnagyobb norvég fjord címét bíró Sognefjord egyik kanyarja, és attól függetlenül, hogy egy mellékág, nem vádolható azzal, hogy rosszul nézne ki. A többi fjord se rossz, vannak hasonlóak, de erre mondják a helyiek, hogy ha egy fjordot néz meg valaki, akkor ez legyen az.
Aki egy kilométer mély vízben akar csobbanni, az itt megteheti, de csak nézni sem semmi ezt a gigantikus vízzel teli gödröt, amit ellentmondást nem tűrően vájt a jég a földkéregbe. A rombolás negatívjaként pedig otthagyva a környező télen fehérlő, nyáron zöldellő hegyeket, ahová felmászva kitárul a monumentális látvány.
Gyalog sajnos nem a legokosabb dolog a mászás, mert a Stegastein-kilátóig egy autókra szabott szerpentin vezet, amin néha két kocsi sem fér el szemben. Viszont érdemes felmenni, mert a szakadék fölé nyúló kilátót az sem rontja el, hogy roskadozik a szelfibottal hadonászó turisták alatt.
Vannak rosszabb helyek turista szempontból Norvégiában - például a saját túlzott látványosságától haldokló Trolltunga -, de a stegasteini kilátópontra is igaz a bölcsesség, hogy ahol nincsenek kínai turisták, az a hely vagy nem számít, vagy nem létezik. Szóval ha csak egy képért mászik fel valaki, akkor pár percet biztosan várnia kell , hogy úgy tűnjön, mintha nem lennének ott rajta kívül mások, és a fotós elhitesse a haverjaival és az Instagram-követőivel hogy annyira nagy kalandban vesz részt, hogy senki sem zavarja a látványt.
A nyugati part és Oslo között félúton már háborítatlanabb a norvég vidék, mert a repterek messze vannak. A környezet viszont nem rosszabb, bár kevésbé epikus: Dél-Közép-Norvégia olyan, mint Erdély szteroidokon. Fenyőerdők, tiszta vizű tavak és fjordok váltják egymást meredek csúcsok között. Aki szeret vezetni, és kalandos helyeken vezetni még jobban, annak ez igazi Kánaán, mert hosszú alagutakon - erre van a világ leghosszabb közúti alagútja, a 24,5 kilométeres Lærdal -, függőhidakon, és szerpentineken visz az út.
Az Ulvika-fjord csücskében elterülő apró falu, Ulvik igazi főnyeremény. Nyugisabb, békésebb helyet rajzolni sem lehetne, kirándulni, kajakozni, vagy csak egyszerűen fetrengeni is kiváló, maximum a sirályrikoltozás zavarja az embert.
Masszív pénzégetés
Adódik a kérdés, hogy ha Európában van egy ilyen tökéletesnek tűnő hely, akkor még miért nem árasztották el a turisták. Erre a legfőbb magyarázat az, hogy Norvégia nem drága, hanem annyira brutálisan drága, hogy aki itt nem érzi végtelenül szegénynek magát, az valószínűleg a leggazdagabbakkal labdázgat egy ligában. Vagy norvég.
Norvégiába eljutni a diszkont légitársaságoknak köszönhetően nem nagy tétel, de amint landol a gép, indul a tortúra. De megoldható a dolog okosan.
Az első tipp, hogy annyian kell menni, ahányan kényelmesen megtöltenek egy kocsit, tehát praktikusan négyen. A 95-ös benzin literje 500 forint felett van, úgyhogy már emiatt érdemes spórolni, és az autópályadíj sem olcsó: 20-30 ezer forintra számoljunk egy 3-4 napos túrán, ha nem egy helyen táborozunk.
A szállások nagy spektrumon szórnak, de egy jó helyen lévő, szép kilátással rendelkező faház egy estére 80-100 ezer forintnál olcsóbban nem úszható meg. 50 ezer alatt pedig négy főre már csak olyan helyek vannak, amik a minimumot hozzák.
Ha valaki spórol, akkor az éttermeket felejtse el, mert 3-4 ezer alatt főételt nem fog látni. De a boltok sem sokkal barátibbak: négy emberre egy reggeli 10 ezer alatt nem jön ki, egy grillezésnél pedig bőven 20 ezer fölötti összeggel számoljunk. Az ezer forint feletti bolti sörárakról már nem is mondok semmit, mert utólag is ideges leszek.
Mindezekkel együtt Norvégia még mindig olyan tájakat kínál tálcán, amilyenek máshol csak sokkal messzebb láthatók. Úgyhogy érdemes szívni egyet a fogakon, és lenyelni a pofátlan drágaságot pár napra, mert olyat tud az ország, ami életre szóló élményt jelent.
Kiemelt kép: A szerző felvétele.
