A következő pár napban kiderülhet, hogy végleg sikerült-e rákényszerítenie az akaratát az Európai Unió 500 millió lakosára a szavazók 13 százalékának.
Európában az utóbbi időszakban nagyon hasonlóan kezdtek el szavazni az emberek, legalábbis ami a bevándorlásellenes pártok támogatottságát illeti.
- Franciaországban a Nemzeti Front,
- Hollandiában a Szabadságpárt (PVV),
- Németországban Afd (Alternatíva Németországért) kapott 13 százalékot.
Ezekben az országokban ehhez hasonlóan van korreláció az Európa-párti, balosabb pártok népszerűsége között is, amelyek jellemzően ennek úgy a két és félszeresét kapták a választáson. Mások persze a parlamentben megszerzett mandátumok arányai, hiszen mások a választási rendszerek is. És vannak olyan nyugat-európai országok is, ahol más a helyzet. Olaszországban a kormánykoalíció része az újfasiszta Északi Liga, Ausztriában a libertariánus-szerű, de menekültekkel kemény Osztrák Néppárt kormányoz a tőle is jobbra álló Osztrák Szabadságpárttal, a visegrádi országok kormányainak nagy része pedig legalább részben a szélsőjobbra húz, élükön Magyarországgal és Lengyelországgal.
Orbán Viktor magyar, Andrej Babis cseh, Peter Pellegrini szlovák, és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, valamint Sebastian Kurz osztrák kancellár a V4 Ausztria csúcstalálkozó
után tartott sajtótájékoztatón a Várkert BazárbanFotó: Isza Ferenc / AFP
De azokban az országokban, ahol a szélsőjobb kevésbé meghatározó, még mindig politikai harc folyik a menekültkérdés megoldásával kapcsolatban. Ez azért furcsa, mert a menekültválság csúcsán, 2015-ben messze nem voltak ekkora konfliktusok azokban az országokban, amelyek nem eleve elutasító erőszakkal indítottak a menekültekkel szemben, mint Magyarország.
2015 óta az Európába érkező menekültek száma úgy 95 százalékkal visszaesett, de a kérdés politikai súlya egyre nő.
A legutóbbi, főleg a migrációval foglalkozó csúcstalálkozóból pedig kezd egyre egyértelműbbé válni, hogy ez a több országban is csak 13 százalékos kisebbség sikeresen kényszerítette térdre az európai többséget. Ebben természetesen szerepe van a menekültekkel szembeni kemény bánásmód folyamatos legitimizálásának is.
Sokkal konzekvensebben és erőteljesebben nyomta ugyanis a szélsőjobbhoz köthető média a Daily Mailtől az Origóig azt, hogy milyen esetekben nem sikerült beilleszkednie az ide érkező menekülteknek, mint amennyire a normálisan működő média be merte mutatni ezeknek az ellenpéldáit.
A jelenlegi nagy európai döntéshozatali kényszer mögött szintén a szélsőjobb kisebbsége áll. Angela Merkel német kancellár azért volt annyira rákényszerítve arra, hogy mindenáron eredményt érjen el a menekültek feltartóztatásával kapcsolatban, mert a belügyminisztere rákényszerítette erre. Horst Seehofer pedig azért kezdte el a koalíció és a pártszövetség felbontásával zsarolni Merkelt, mert októberben választások lesznek Bajorországban, pártja, a CSU felségterületén, ahol azonban egyre erősebb a bevándorlásellenes AfD.
Horst SeehoferFotó:Carsten Koall/Getty Images
A CSU jelen állás szerint el is vesztené Bajorország vezetését. Seehofer pedig a mostani keménykedéssel szeretné a szélsőjobb felé mozduló szavazókat visszanyerni, még azon az áron is, hogy elszakad a CDU-tól és ezzel elveszti a politikai közepet.
Magyarán a megállapodás, ami a napokban született, leginkább a bajor belpolitikára vezethető vissza, de hozzájárultak más országok belpolitikai problémái is. Angela Merkel és Horst Seehofer törékeny békéjének két következménye volt: Seehofer belügyminiszter marad, a másik, hogy elvileg zárt táborokat építenek Európa területén, ahol gyorsított eljárásban bírálnák el a menekültek kérelmeit, majd hazaküldenék azt, aki nem kapta meg.
Ezzel ugyanaz a probléma, mint a szélsőjobb közös, európai parlamenti listájával. Az euroszkeptikus, nacionalista pártok jól megértik egymást, amíg általánosságokról kell beszélni. Nem akarnak európai föderalizmust, nem akarnak migránsokat.
De amikor a gyakorlati kérdésekről kell tárgyalni, kiderül, hogy olyan nagyon azért egymást sem akarják.
A probléma természetesen most is a már Európában lévő migránsok elosztása. Olaszország azt szeretné, ha továbbmennének tőlük Ausztriába és Németországba, Németország pedig azt, ha visszavinnék őket oda, ahol partraszálltak, azaz például Olaszországba. Ausztria azt, hogy a Németországból kirakott migránsok ne hozzájuk kerüljenek, és persze az olaszoktól se jöjjön senki, míg Magyarország azt, hogy a Németországból és Ausztriából kirakott migránsokat ne kelljen befogadnunk, nem is beszélve azokról, akiket az olaszok osztanának most szét. Ezt a körkörös érvelést karikírozta a liberálisok vezetője, Guy Verhofstadt is az Európai Parlamentben kedden.
Salvini doesnt want refugees:He wants them in Germany, Austria & Hungary
Orbán doesnt want refugees:He wants them in Italy, Austria & Germany
Seehofer doesnt want refugees:He wants them in Italy, Hungary & Austria
Kurz doesnt want refugees:He wants them in Italy,Germany & Hungary pic.twitter.com/fl1gCBERjN- Guy Verhofstadt (@guyverhofstadt) 2018. július 3.
Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban kerül elő az európai államhatárok lezárása. Először Seehofer fenyegetett azzal, hogy lezárja a bajor határt Ausztria felől, de előkerült ugyanez a fenyegetés Olaszországtól, Magyarországtól és Ausztriától is. Sőt, még Szlovénia is azt mondta, hogy átgondolja a dolgot.
Autók és kamionok a Brenner hágónFotó: Sven Hoppe/dpa/AFP
Amit érdemes is átgondolni, hiszen menekültek már alig közlekednek az államok között, de iszonyatos gazdasági következményei lennének a határok visszaállításának. Az Ausztriát és Olaszországot összekötő Brenner-hágó nagyon komoly gazdasági forgalmat bonyolít, az egyik legnagyobbat Európában. A határellenőrzést mindkét állam megérezné, de a többi államhatár lezárása is szinte ellehetetlenítené az európai kereskedelmet.
Igazából most kezdett el kiderülni az, hogy a legutóbbi nagy EU-csúcs megegyezései egy dologra voltak valóban jók: hatalomban tartani Horst Seehofert. Másra nem nagyon, mert hiába tudtak elviekben megegyezni az érintett országok vezetői, a gyakorlati kérdésekben óriási vita van.
És a napokban fog eldőlni az, hogy Európa szabad határai megmaradnak-e. Az olasz és az osztrák kormány is azzal fenyegetett, hogy ha a német déli határ mentén állítják fel a tranzitzónákat, lezárják a határokat. Ez valószínűleg olyan láncreakciót indítana el, amelynek a végén Európa kevésbé lenne nyitott és szabad hely, sőt, akár teljesen véget érhet a schengeni határok időszaka. Idáig vezetett egy kellően agresszív kisebbség folyamatos politikai harca.
Kiemelt kép: Carsten Koall/Getty Images
