Adam Sandler él-hal a kosárlabdáért. Olyan köztudomású ez Hollywoodban, mint hogy Harrison Fordot minimum negyed százada jobban érdeklik a repülőgépek, mint a színészkedés, Tom Hanks pedig régi írógépeket gyűjt. Ford már régesrég megkapta a maga pilótás filmjét (a Hat nap, hét éjszakát), Hanks novelláskötetben és dokumentumfilmben vallott szerelmet kattogó masináinak, és most végre Sandlernek is kijutott a rég megérdemelt kosárlabdás film.
Alighanem személyes elhivatottságának is köze van hozzá, hogy a Netflixen bemutatott Mindent egy lapra a színész hosszú és ellentmondásos karrierjének üde színfoltja. Azok a nézők is bátran próbát tehetnek vele, akiket teljesen hidegen hagy a kosárlabda.
Különösen, hogy a történet alaphelyzete jobban hasonlít a Gladiátorra, mint a sportfilmekre. Stanley Sugermant, az NBA-ben játszó Philadelphia 76ers játékosmegfigyelőjét segédedzővé lépteti elő a csapat főnöke, de az agg mentor röviddel ezután meghal. Fia veszi át a Sixers irányítását, aki nem csinál titkot belőle, hogy Stanley kavics a cipőjében. Újra lefokozza játékosmegfigyelőnek, és gyakorlatilag száműzi Philadelphiából, mondván, ha megtalálja a jövő nagy tehetségét, visszajöhet.
Ahogy az már a hollywoodi mesékben lenni szokott, Stanley a következő, spanyolországi útján valóban istenáldotta tehetségre lel. Nem ám a helyi kosárliga valamelyik élcsapatában, hanem egy rossz hírű környék alulvilágított betonplaccán, ahol Bo Cruz, a bő két méter magas, gazdagon kitetovált segédmunkás pattogtatja a labdát esténként, némi könnyű pénz reményében. Aki pontot szerez róla, annak ő fizet, aki három próbálkozásból sem dobja be, az neki tartozik. Nem szokott veszíteni. Stanley elámul, majd azonnal Bo nyomába ered, és internetes tolmácsapplikációba hadarva próbálja megértetni a fiúval, hogy szeretne neki repülőjegyet venni Amerikába.
Mint a többi, a tengerentúlon népszerű sportág filmjeinek, a kosárlabdás moziknak is megvannak a maguk történetsémái és jellegzetes karakterei. A bokszmelodrámák párhuzamot találnak az összetört test és az összetört szív között, a klasszikus baseballfilmek pedig az amerikai kisember és kisközösség rendíthetetlen elveiről szólnak.
A kosárlabda hagyományosan a szegény sorból származó feketéknek ígéri a felemelkedés lehetőségét, így aztán a kosaras filmek általában nagyra törő melósok, ügyeskedők, kulcsos gyerekek történetei, akik a játék révén törnének ki hátrányos helyzetükből.
Ilyen film a Woody Harrelson és Wesley Snipes sztárkettősét felvonultató Zsákolj, ha tudsz!, a Spike Lee rendezte A játék ördöge és a Kosaras álmok című klasszikus dokumentumfilm is, és ebbe a sorba illik Sandler új munkája.
Sőt, rögtön dupla megváltástörténetet látunk. Nemcsak Bo Cruz, a heves vérmérsékletű, egyedülálló apa érik NBA-játékossá, hanem a kiégett és elhízott Stanley Sugerman is újra lelkes lesz a munkájától. "Az ötvenes pasiknak nincsenek álmaik: rémálmaik vannak meg ekcémájuk" - mondja a feleségének, mikor az a terveiről faggatja.
Az űzött, ekcémás Sandler amúgy a kedvenc Sandlerünk. A kiváló komikus soha nem volt jobb, mint amikor rosszul volt, akár frusztrált kereskedőként (Kótyagos szerelem), akár leukémiás humoristaként (Ki nevet a végén?) vagy szerencsejáték-függő ékszerboltosként (Csiszolatlan gyémántok).
E kimagasló szerepeiben Sandler folyamatosan dumál és szervezkedik, miközben aritmiásan szuszog, mint egy tüdőbeteg rozmár. Elég mellétenni egy tökéletes testű, profi sportolót, és Sandler teste rögtön jelképpé nemesedik: a gürcölő, keccsölő, szívroham szélén táncoló átlagember szobrává.
Nyilván ezt a lehetőséget látta meg a sztár is a Mindent egy lapra forgatókönyvében, amelyhez maga keresett rendezőt - a We the Animals széplelkű nevelődési történetével bemutatkozó Jeremiah Zagart -, és elintézte, hogy mai NBA-csillagok és régi, legendás játékosok adják egymásnak a kilincset a filmben. Bót a Denver Nuggetsben és a Utah Jazzben is megfordult Juancho Hernángomez játssza, fő ellenlábasát pedig a Minnesota Timberwolves sztárvédője, Anthony Edwards - utóbbinak Hollywoodban is lenne keresnivalója, ha nem keresne sokkal többet kosarasként. A valódi játékosok szerepeltetése miatt a Mindent egy lapra sportszakmai szempontból is hitelesebbnek tűnik, így nem esik nehezünkre elfogadni a kopott hollywoodi kliséket sem a balhés zseniről meg a vén róka utolsó esélyéről.
E kliséket ugyanis nemcsak a sportág ászai töltik meg lélekkel, hanem a nagyot küzdő Adam Sandler is, aki alig két évvel a Csiszolatlan gyémántokban mutatott remeklése után megint bizonyítja, hogy mindmáig alulértékelt színész. A Mindent egy lapra a kosárlabda iránti szenvedélye mellett arról a félelméről is szól, hogy bármikor kieshet a pikszisből. Elég hozzá néhány anyagi bukás, és a nagy nevettetőn többé nem nevet senki. "Már harminc éve vagyok a ligában, és olyan, mintha itt se lennék" - mondja Sugerman, azaz Sandler új filmjében, amellyel éppen azt igyekszik elérni, hogy véletlenül se feledkezzünk el róla. Ha tartja a Mindent egy lapra színvonalát, nem is fogunk.
Mindent egy lapra (Hustle), 2022, 117 perc, elérhető a Netflixen. 24.hu értékelés: 7/10.
