A koronavírus-járvány kevés előnye közé tartozik, hogy a tudományos élet számára rengeteg új témával szolgált. Tíz évvel korábban aligha merült volna fel egy kutatóban, hogy a zombifilmek és a világjárványok közti összefüggéseket vizsgálja, ám aztán jött a koronavírus, és eddig nem látott összefüggések kerültek felszínre. Az egyik ilyen slágertéma épp a koronavírus hatása a mentális egészségre, ezen belül piszkálták meg több tudós fantáziáját is a horrorfilmek illetve az általuk kiváltott hatások. Az ezzel kapcsolatban készült tanulmányokból az rajzolódott ki, hogy
olyan fegyverrel is felvehetjük a harcot a koronavírus következményei ellen, amihez nem kell sem orvosi recept, sem betegtájékoztató: a horrorfilmek jótékonyan csökkentik a pandémia által okozott szorongást.
Bár a rémfilmek hatásmechanizmusát már hosszú évtizedek óta vizsgálják, a pandémia minden eddiginél szemléletesebbé tette, hogy a horrorfilmek felértékelődhetnek egy világjárvány alatt. Nem is kellett sokat várni, hogy ezt az összefüggést a tudomány emberei is meglássák, sőt, bizonyítani akarják: felkészültebben állnak a koronavírus által okozott stressz előtt azok, akik szeretik a horrort.
Az egyik, tavaly nyáron már előzetesen megjelent, ám hivatalosan idén januárban publikált tanulmány készítése során 310 emberen végeztek el egy kísérletet: ún. preppereket nézettek velük, azaz olyan filmeket, amelyekben veszélyhelyzetet láthatnak. A tanulmány igazolta a kutatók hipotézisét: a 310 ember esetében bebizonyosodott, hogy ellenállóbbak a valóságos veszélyhelyzettel szemben azok, akik a képernyő előtt trenírozzák magukat ijesztő filmekkel.
A kutatásban részt vett az a Coltan Scrivner is, akinek aztán a doktori munkáját is megihlette a paradoxon. A Chicagói Egyetemen doktori hallgatóját az érdekli, miért rajonganak a szorongással küzdők körében feltűnően sokan a horrorfilmekért.
A morbid kíváncsiság egyfajta belső motiváció aziránt, hogy többet tanuljunk a környezetünkben fenyegető veszélyekről, ezáltal a könnyebben elkerülhessük őket a jövőben. Jelenleg ez a veszély a koronavírus
- nyilatkozta egy interjúban.
Egy szintén idén januárban megjelent tanulmány egyenesen a zombikkal kötötte össze a pandémiát: nagyon hasonló kérdésre keresték a választ, mint Scrivnerék, ám ők műfajilag elkülönítették, melyik filmekkel tudja az ember a legjobban megacélozni az idegeit a válság előtt. Arra jutottak, hogy elsősorban a zombifilmek, az ufós inváziófilmek és a katasztrófafilmek készíthetnek fel lelkileg egy világméretű válsághelyzetre. A tanulmányt jegyző John Johnson, a Pennsylvania Egyetem professzora azzal magyarázta mindezt, hogy az ember számára a történetek - nemcsak filmekről, de könyvekről és játékokról is beszél - célja nem egyszerűen a szórakoztatás, hanem "mentális próba az élet valós eseményeire".
A jelenség megértéséhez nem árt ismerni, mit is tesz az ember elméjével és testével az intenzív rettegés. A félelem megélésével a testben beindul a stresszhelyzetre adott reakció: az adrenalin- és a a kortizolszint is megemelkedik, a szívverés és a légzés felgyorsul, a pulzusszám felszökik - a szervezet felkészül az ún. üss vagy fuss-helyzetre. A szorongók esetében azonban ez kimondott veszélyhelyzet nélkül is előjön, az elme konkrétan azonosítható külső ok nélkül is üss és fuss-helyzet elé állítja szervezetet.
A horrorfilmek hatásmechanizmusát épp erre építették: a kényelmes fotelből ülve, biztonságos távolságból élheti meg az ember a morbid kíváncsiságot, a jóleső félelmet mindenféle következmény nélkül. Ha vége a filmnek, kikapcsoljuk, és máris visszatérhetünk a zombi- és lidércmentes életünkbe. Arról, hogy miért jó a képernyőn keresztül hajszolni a félelmet, itt írtunk bővebben:
Kapcsolódó
Miért imádjuk annyira a horrorfilmeket?
Ha a biztonságérzet az egyik alapszükségletünk, akkor hogy lehet, hogy mégis annyian szeretik a horrorfilmeket? És aki nem, az miért nem?
Mindebből következhetne az értetlenkedés, miszerint
egy, az átlagnál gyakrabban szorongó ember miért löki magát szándékosan egy újabb stresszhelyzetbe - főleg egy olyan általános krízishelyzet közepette, mint a világjárvány? Miért kell még a képernyőn is borzalmakat nézni, ha ehhez elég bekapcsolni a tévét vagy két percig görgetni a közösségi médiában?
Az emberi psziché működése azonban nem ilyen egyszerű, a szorongókra jótékonyan hat egy kis plusz, ellenőrzött szorongás: egy horrorfilm biztonságos távolságot biztosít arra, hogy a félelem megélését és leküzdését nem éles helyzetben is gyakorolni lehessen. Egyfajta edzés ez az idegrendszernek, ahol a kanapé kényelmében gyakorolhatja a szorongó mindenféle következmény nélkül, hogyan fókuszáljon a megnyugvásra. Ez pedig olyan hasznos tapasztalatokat is meghozhat, amelyet aztán éles helyzetben használni tud. Mathias Clasen a Why Horror Seduces című 2017-es könyvében például azt írta: a horrorok által az ember a már sokszor említett biztonságos közegben ismerheti meg saját reakcióját a stresszhelyzetekre.
Scrivnerék tanulmánya mutatott rá arra is, hogy az ember nemcsak mentális hozzáállását edzi mindezzel, hanem a gyakorlati oldalát is. Kétségkívül valahol mélyen hasznos tudásnak bizonyulhat az is, hogy a zombiknak lehetőleg a fejére kell célozni, meztelen Achilles-ínnal pedig nem tanácsos olyan házakban mászkálni, ahol élőhalott gyerekek bujkálnak borotvával a kezükben, valóban használható tudásanyag is szerezhető a filmekből. Ha ugyanis végignézünk több tucat történetet arról, hogyan viselkednek az emberek veszélyhelyzetben, hasonló döntési helyzetben ez kapaszkodót nyújthat. Látványos példája ennek a már említett Fertőzés: Steven Soderbergh filmjében tömegek indultak harcba vécépapírért és kézfertőtlenítőért - mintha csak megjósolták volna 2020 tavaszát.
Ennek tükrében nem is olyan meglepő, hogy ez a fajta mentális edzés a pandémiás szorongásra jótékonyan hat a horrorpiacra is: az utóbbi időben a műfaj a sokad virágzását éli, és a szakértők szerint ebben mindenképpen benne van a világot megrázó járvány nyoma is. A filmtörténelemre visszatekintve ebben semmi meglepő nincsen. Ha megnézzük, hogy jellemzően mikor buzdulnak fel a nézők leginkább a horrorok iránt, érdekes mintát találunk: Drakulával és Frankensteinnel együtt a nagy gazdasági világválság után köszöntött be a klasszikus horror aranykora, és az sem véletlen, hogy a vietnami háború után árasztották el a mozikat a horror szubzsánerének tekinthető slasherek.
Az elmúlt száz év tapasztalatai alapján tehát az általános világégések után az emberekben önkénytelenül is feléled a vágy, hogy rettegést nézzenek a vásznon, hogy akár tudat alatt, akár tudatosan, így csökkentsék a bennük rejlő feszültséget, és feldolgozási mintákat alakíthassanak ki magukban.
A számok azt mutatják, hogy nemcsak a mentális egészségünk, de a stúdiók is nagyon kaszálhatnak a szörnyűségeket bemutató filmekkel: a Business Insider már tavaly májusban számszerűsítette, hogy az akkor még csupán néhány hónapja tomboló járvány milyen hatással volt a filmipar ezen szegletére: a tavaly májusi adatok szerint a horrorműfaj digitális eladásai 194, a thrillereké 149, a katasztrófafilmeké 143 százalékkal emelkedtek az előző év májusához képest. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak egy járványt kell rászabadítani a világra, és a filmipar azonnal felpörög. A klímaválság, a politikai csatározások, a MeToo és a BLM-mozgalmak szintén rátesznek arra, hogy az az emberek az átlagosnál nyomorultabbul érezzék magukat, így inkább a rémisztő filmek felé forduljanak. Ehhez nyilván az is kell, hogy épkézláb horrorfilmek készüljenek, de szerencsére ebből sincsen hiány: az olyan formabontó horrorfilmesek színre lépésével mint Ari Aster vagy Jordan Peele bizakodással lehet a műfaj jövőjére tekinteni.
Bármennyire is bizarrul hangzik az, hogy egy zombifilmtől majd nyugodtabban alszunk, miközben lángol a világ, az emberi lélek mechanizmusait vizsgáló szakemberek mégis erre a következtetésre jutottak - igaz, azt azért a legtöbb tanulmány leszögezi, hogy egyértelműen nem valók mindenkinek a horrorfilmek. Az ajánlás azonban több, mint egyértelmű: ha bírjuk, igenis tegyük ki magunkat egy kis mesterséges rettegésnek, amely jó edzés lehet a következő apokalipszisközeli helyzetre.
