A kórokozó Magyarországon napjainkban évi mintegy 30 regisztrált megbetegedést idéz elő, a múltban azonban ennél jóval súlyosabb volt a helyzet. Fontos megjegyezni, hogy ez a szám nagyon alulbecsült, hiszen az esetek nagy részében nem derül ki betegséget előidéző kórokozó és nem kerül regisztrálásra a betegség.
Egyes szakértők szerint az első kullancsencephalitis-szerű megbetegedést a 18. században dokumentálták skandináviai egyházi feljegyzésekben. Magát a vírust az 1930-as években, a Szovjetunióban fedezték fel, miután a kommunista ország közel-keleti területein egyre több akut, a központi idegrendszert érintő fertőzést rögzítettek.
1935-1937-ben nagyon komoly feszültség alakult ki a Szovjetunió és Japán között, éppen ezért a térségben, a mai kínai határ környékén sok szovjet katona állomásozott. A csapatok között valóságos járvány tört ki, melynek halálozása is viszonylag magas volt, a szovjetek számára így prioritássá vált a betegség okának feltérképezése.
A kezdeti kisebb-nagyobb sikereket követően 1937-ben egy átfogó expedíció indult Lev A. Zilber vezetésével, a csapat tagjai fiatal atka- és kullancskutatók, neurológusok, járványügyi szakértők és mikrobiológusok voltak - nem egy közülük utóbb meg is fertőződött. A kutatók ekkor már arra gyanakodtak, hogy valamilyen encephalitisszel van dolguk. Az expedíció során megállapították, hogy a kórokozó terjesztője, azaz vektora a kullancs lehet, éppen ezért nagy arányban vizsgálták a tajgát járó helyieket. A vírust elsőként Mihail P. Csumakovnak sikerült izolálnia egerekben, majd kullancsokban is. Az első kísérleti vakcina már abban az évben, 1937-ben elkészült, a védőoltások azóta természetesen tovább fejlődtek.
Hazatérésük után Zilbert több kollégájával együtt letartóztatták, a kutatókat azzal vádolták, hogy szándékosan ők terjesztették a betegséget. Bár Zilber 1939-ben szabadult, több munkatársa még hosszú időn át fogságban maradt.
A szovjet kutatók érdemei nemcsak a vírus felfedezésében rejlenek, hanem abban is, hogy rájöttek: a kórokozót kullancsok hordozzák. Mivel az ízeltlábúakkal a természetben, erdőkben könnyű találkozni, az FSME-vírus hagyományosan az erdőmunkásokra, erdészekre és favágókra jelentett a legnagyobb veszélyt.
Kullancsveszély: amit az FSME-vírusról tudni kell
A kullancsencephalitist okozó FSME-vírus, ahogy neve is mutatja, a kullancsokban fordul elő. Dr. Ócsai Lajos járványügyi szakértő, az ÁNTSZ korábbi járványügyi főosztályvezetője szerint nehéz pontosan megbecsülni, hogy a kórokozó mekkora arányban lehet jelen a parazitákban, azonban azt fontos kiemelni, hogy ez az arány régiónként változhat, a Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben például jóval több a fertőzés.
Az 1990-es évekig Magyarországon még nagyjából évi 300 megbetegedést regisztráltak, az esetszám drámai csökkenése annak tudható be, hogy a korábban veszélyeztetett szakmáknál kötelezővé tették a rendkívül megbízható és hatékony védőoltás használatát, amely felnőtteknek és egy éves kortól gyermekeknek is elérhető.
Szponzorált tartalom
A cikk a Pfizer támogatásával készült. A cikk forrásául szolgált: Dobler G, Erber W, Bröker M, Schmitt HJ, eds. The TBE Book. 3rd ed. Singapore: Global Health Press; 2020. Pages: 11-14 and 297-303. doi:10.33442/26613980_10-3
Kiemelt kép: Getty Images
