A reklámok ma napjaink minden egyes pillanatát végigkísérik: találkozunk velük a híroldalakon és blogokon, az óriásplakátokon, a villamosok oldalán, a rádióban, sőt, még a nyilvános vécékben sem menekülhetünk előlük. Milliónyi termék megvásárlására próbálnak rábírni minket, számtalan esetben túldícsérve azt, remélve, hogy ennek köszönhetően azokat vesszük majd le a polcról.

A kilencvenes évek hajnalán mindezt látva egyszerűen betelt a pohár: az X-generáció (1960-1979) a globalizáció hatásait saját bőrén tagjai egyre kevésbé dőltek be a hangzatos szlogeneknek és af fogyasztói társadalom egészéből áradó féktelen öndícséretnek.

A Coca Cola marketingesei ezt látva új stratégián kezdtek gondolkodni, az ötletet - mi lenne, ha egy önmagát nem kiemelkedőnek, de egész jónak ígérő italt dobnának piacra? - pedig 1993 nyarán tett követte: néhány amerikai nagyvárosban megjelent az OK Soda, amit nem a cég következő nagy dobásaként, sosem látott ízeket hozó italként, vagy épp mindent megváltoztató termékként harangoztak be, hiszen csak annyit állítottak róla, hogy

az egészen rendben van.

Fotó: Reddit/OkayShoals

Az óriáscég szakértői a fordított pszichológia elvének csúcsra járatását remélték tőle, valamint azt, hogy az öntömjénezéstől magát távol tartó termék épp ezért gerjeszt majd szimpátiát és vásárlási vágyat az emberekben, de a mesterien hangzó terv rövid idő alatt összeomlott.

"Minden oké lesz."

Az OK rövid tévéreklámjai semmi többet nem állítottak annál, mint hogy a termék "oké", buborékok vannak benne, és citrusos.

A kétségkívül szép, a Wieden Kennedy kreatív ügynökség vezetésével született arculat - melyet két legendás alternatív képregényrajzoló, Charles Burns és Daniel Clowes készített -, illetve a rövid, egyszerű reklámok egyáltalán nem bizonyultak elégnek a piacon, hiszen a nagy szavaktól megcsömörlött tinédzsereknek és huszonéveseknek egyáltalán nem állt szándékában átállni a talán merőben más ízű italra, ami nemes egyszerűséggel csak annyit árult el magáról, hogy

oké,

sőt, még saját, ingyenesen hívható telefonvonala (1-800-I-FEEL-OK) is volt, ahol a hívók saját gondolataikat oszthatták meg arról, mit jelent okénak lenni, vagy épp milyen OK Sodát fogyasztani.

A néha kimondottan depresszív grafikákkal operáló márka mindemellett olcsó reklámajándékokkal is megpróbálta magához láncolni a vásárlókat, így a teljes kartonnyi üdítőt vásárolók sokszor apró ajándékokat, vagy akár reklámpólót találhattak a papírdobozban.

Az OK Soda jobb, mint a mesterséges faerezet.

Távolról sem ez volt egyébként az első ötlet, ami ezzel a szóval próbálta megváltoztatni a világot, hiszen Anthony Harris 1967-ben megjelent önsegítő könyve, a félelmeinket a gyermekkori védtelenségből levezető I′m OK - You're OK is ezzel a címmel operált, sőt, a kötet ihlette az OK Soda tíz pontból álló kiáltványát is:

  1. Mi a lényege az okénak? Mi a lényege bárminek?
  2. Az OK Soda határozottan elutasít mindent, ami nem OK, és teljes mellszélességgel támogat mindent, ami az.
  3. Minél jobban megértesz valamit, annál okébbnak tűnik.
  4. Az OK Soda szerint ne hidd, hogy mindennek van oka.
  5. Az OK Soda felfedi a meglepő igazságot az emberekről és helyzetekről.
  6. Az OK Soda egyetlen valláshoz sem tartozik, és egyetlen politikai pártot sem támogat, vagy tesz bármit azon kívül, hogy oké.
  7. Az OK-érzésnek nincs valódi titka.
  8. Az OK Soda lehetne más emberek előnyben részesített itala, így a tiéd is.
  9. Soha ne becsüld túl az OK márkájú ital figyelemre méltó képességeit.
  10. Minden nap úgy ébredj, hogy tudod, minden OK lesz.

Az OK-t a cég végül 1995-ben, két évnyi langymeleg próbálkozás, és a piac

mindössze három százalékos szeletének meghódítása

után vonta ki a tengerentúli boltok polcairól, a marketingigazgató Sergio Zyman pedig belátta, hogy egyszerűen alulbecsülték az amerikaiak optimizmus iránti vágyakozását, illetve a fiatalok reklámiparban való csalódottságát.

A név

Egy, a Coca Cola által készített felmérés szerint saját márkanevük a világ második legismertebb kifejezése, melyet csak az OK előz meg, így a név talán egyetlen pillanatra sem volt kérdés, főleg, hogy tökéletesen kapcsolni tudták a kívánt érzéshez.

Az OK Soda a világ egyik legnagyobb marketinges ballépéseként vonult be a reklámtörténetbe, most, közel huszonöt évvel később azonban a kilencvenes évek egyik fontos darabjaként, a posztmodern szülte művészeti projektek egyik fontos, bár indokolatlanul sok pénzt felemésztő képviselőjeként emlékeznek rá.

Fotó: eBay

Az akkori vásárlók által megőrzött, sokszor rövid, szürreális történeteket is tartalmazó fémdobozok ára meglepő magasságokba emelkedett - az eBayen ma négy, 1994 áprilisában vásárolt példány 66 ezer forintnyi dollárért, egy néhány helyen lyukas póló pedig közel feleennyiért várja új gazdáját.

A Messy Nessy Chic nyomán

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!