Egy új tanulmány alapján a véltnél alacsonyabb a kockázata a Thwaites-gleccser összeomlásának - írja a Michigani Egyetem oldala. A nyugat-antarktiszi, gyorsan zsugorodó jégtömegre gyakran hivatkoznak ítéletnapi gleccserként, hiszen széthullása jelentősen megemelné a tengerszintet.
Jeremy Bassis és kollégái a jégszirtek ledőlését elemezték, a közel függőleges formációk ott alakulnak ki, ahol a gleccserek és jégselfek az óceánnal találkoznak.
Az eredmények alapján az instabilitás nem feltétlenül jelent gyors széthullást, a Thwaites-gleccser pedig a vártnál stabilabb lehet.
Bassis szerint a jég hosszú időskálán nagyjából úgy viselkedik, mint a palacsintatészta, amely ha elég gyorsan vékonyodik és terjed, elkerülheti a szétesést.
Egy, a tengeri jégszirtek instabilitásáról szóló elmélet alapján egy bizonyos határérték felett a formáció túl magas, ezért összeomlik saját tömege alatt. A Thwaites-gleccser egyre közeledik ehhez a határhoz, ami óriási gondot jelenthet: a jégtömeg összeomlásával közel 1 méterrel emelkedne a globális tengerszint.
A friss eredmények alapján ugyanakkor a gleccser a véltnél stabilabb lehet. Bassisék azt is feltárták, hogy a jégdarabok leválása, az úgynevezett borjadzás valójában nem elősegítheti, hanem gátolhatja a katasztrofális összeomlásokat.
A kutatók szerint az új vizsgálat ellenére is egyértelmű, hogy a Thwaites-gleccser olvad, a tengerszint pedig emelkedik. Bassis szerint adataik reményt adnak, hogy nem a teljes szétesés felé tartunk, és hogy a kibocsátásunk csökkentésével még befolyásolhatjuk a történéseket.
