A város, amely sokat köszönhet a drogbáróvá lett kémiatanárnak

Új-Mexikó az Amerikai Egyesült Államok ötödik legnagyobb területű szövetségi állama, ám ezen a hatalmas területen alig laknak többen, mint Budapesten. Ebből is következik, hogy nagy kiterjedésű metropoliszokat hiába is keresnénk az államban, amely cserébe tele van óriási, lakatlan és festői területekkel, legyen az sivatag, a Sziklás-hegység déli nyúlványa vagy éppen boróka- és fenyőerdők. Nem véletlenül a filmesek is az államnak elsősorban ezt az arcát mutatták meg sokáig: jellemzően az Új-Mexikóban forgatott filmek vagy westernek (Pat Garrett és Billy, a kölyök), vagy a Los Alamos-i laboratóriumban folytatott atomkísérletek ihlették (Ők!), vagy éppen a szintén az államban történt roswelli incidens hatására a földönkívüliek érkezéséről szólnak (A földre pottyant férfi).

Mégis, egészen a közelmúltig kellett várni arra, hogy egy ikonikus mű kapcsolódjon Új-Mexikóhoz, egy olyan, amely tényleg sokaknak beugrik, ha az államról és főleg annak a legnagyobb városáról, Albuquerque-ről beszélünk. Ez volt a Breaking Bad című sorozat (nálunk sajnos Totál szívás címmel ment), amely szabályosan összenőtt a várossal és az azt körbeölelő, tényleg fantasztikus új-mexikói tájjal, és még azt sem túlzás állítani, hogy felhelyezte Albuquerque-t Amerika popkulturális térképére. A városban megindult a Breaking Badhez kötődő idegenforgalom, amely még most, tíz évvel a sorozat indulása után is virágzik: igaz, maga a sorozat már öt éve véget ért, ám az azóta indult előzménysorozat, a Better Call Saul továbbra is gondoskodik róla, hogy Albuquerque folyamatosan a képernyőn szerepelhessen.

És amikor most úgy alakult, hogy a szomszédos Colorado állam fővárosában, Denverben tölthettem néhány napot, és egy hosszú hétvégi kirándulásra is lehetőség volt, akkor bizony nem Salt Lake Cityt és nem is valamelyik közelebbi nemzeti parkot, hanem Új-Mexikót választottuk - nem feltétlenül csak a Breaking Bad miatt, de ez is belejátszott a döntésbe, meg nyilván a legtöbb amerikai államtól eltérő kulturális és földrajzi jellemzők is. Utólag is egyértelmű, hogy jól döntöttünk: Új-Mexikó tényleg olyan, mintha egy másik ország lenne, és akár jóval több időt is érdemes lenne az államra szánni, ha éppen arra jár az ember, ami sajnos nem történik gyakran. Úgyhogy már csak ezért is hálás vagyok a Breaking Badnek, mert ha nincs a sorozat, jó eséllyel én sem jutok el oda. Pedig ha minden a tervek szerint történik, Walter White nem Albuquerque-ben, hanem valahol Kaliforniában főzött volna metamfetamint.

A sorozatot nézve ugyan úgy tűnhet, a Breaking Badet eleve Albuquerque-be és a közeli sivatagba álmodta meg Vince Gilligan, a valóság az, hogy szimpla anyagi megfontolások miatt költöztették a sorozatot Új-Mexikóba. Gilligan eredeti ötlete alapján ugyanis a kaliforniai Riverside-ban játszódott volna a sorozat, ám a gyártó Sony javaslatára inkább Új-Mexikót választották, mivel az akkori kormányzó, Bill Richardson kedvezményes feltételekkel ösztönözte a filmes produkciókat arra, hogy az államban forgassanak. Ma pedig már mindenki örül, hogy így történt - nemcsak azért, mert Kaliforniában naponta forgatnak tucatnyi egyéb filmet vagy sorozatot, hanem azért, mert Albuquerque gyakorlatilag önálló szereplője lett a Breaking Badnek, és el sem lehetne képzelni, hogy Walt és Jessie valahol máshol lenne vezető tényező a helyi drogkereskedelemben.

Gilligan is hamar rájött, mekkora lehetőség, hogy az ezerszer bemutatott kaliforniai külsők helyett egy olyan területen forgathat, melyet jóval kevésbé használtak ki a filmesek, sőt, a Breaking Bad egy sajátosan albuquerque-i produkció lett, ahol sok helyi szakembert és színészt is alkalmaztak, a helyiek pedig a sajátjuknak is érezhetik azt. Ezzel párhuzamosan a sorozat valódi idegenforgalmi tényező lett, és a hatására egyre többen látogattak el az addig nem túl frekventált városba.

Pedig Albuquerque nem éppen kisváros: több mint félmillióan lakják, de istenigazából semmiről sem volt nevezetes korábban, és kevesen is mentek oda kifejezetten azzal a céllal, hogy ott turistáskodjanak. A város maga tényleg nem is olyan, ahová érdemes lenne turistabuszokat indítani - a tőle másfél óra autózásra lévő Santa Fe, Új-Mexikó hivatalos fővárosa sokkal szebb a mexikói stílusú vályogépületeivel, és a régi és új stílusokat harmonikusan egyesítő, gyalog bejárható városközpontjával. Egészen a közelmúltig érthetően ide irányult az új-mexikói városi turizmus, ám a Breaking Bad ezen némileg változtatott.

Ami a leginkább figyelemre méltó Albuquerque-ben, az egyértelműen a fekvése: ahogy érkezésünkkor a város mögött magasodó Sandia-hegység szikláit vörösre festi a naplemente, kapásból megadta az alaphangot. Ezen kívül viszont nem nagyon találni a városban híres épületet, vagy mást, ami kihagyhatatlan lenne (már persze ha nem láttunk a Breaking Badből egy percet sem), ám a város hangulata mindenképpen egyedi, köszönhetően a spanyol nyelvű népesség fokozott jelenlétének. Még Denverben találkoztunk egy albuquerque-i születésű bolti eladóval, akivel beszélgetésbe elegyedtünk (ezt Amerikában nehéz is kikerülni, ha már egyszer megindult a kommunikáció), és amikor megtudta, hogy a szülővárosába készülünk, kicsit el is csodálkozott, hogy miért megy bárki Albuquerque-be. Végül rövid tűnődés után azért talált valamit, amiért érdemes odamenni: az étkezést. És valóban, a mexikói, indián és amerikai konyhák fúziójából létrejött új-mexikói konyhát tényleg megéri megkóstolni (a megkérdezett helyiek tanácsára hallgatva ezt a legendás Frontier étteremben tettük meg, amelybe már csak a lakosság legszélesebb spektrumát lefedő, rendkívül vegyes közönség miatt is érdemes lenne betérni, ha nem lenne a burritójuk is szuper), és mivel érkezésünk a Halloween előtti hétvégére esett, elég nagy pezsgés volt szombat este is a belvárosban.

Na de mi maradjunk csak a filmes vonatkozásoknál, már csak azért is, mert rögtön az államba érve véletlenül is szembejött egy: első éjszaka a Las Vegas-i (nem összekeverendő a nagy, nevadai Las Vegasszal) Regal Motelben megszállva derült ki, hogy itt forgatták a Nem vénnek való vidék nevezetes motelbeli jelenetét, melyben Javier Bardem (azaz az ördögi bérgyilkos, Anton Chigurh) leszámol az ellenségeivel. Amikor pedig le akartam fotózni a nevezetes 138-as ajtót, meglepve láttam, hogy félig nyitva van, és végül nem is mertem sokkal közelebb lopózni, elvégre kinek hiányzik, hogy kilépjen belőle egy hülyefrizurás pszichopata a szarvasmarhaölő pisztolyával?!

Albuquerquében viszont már kerestük a Breaking Bad-emlékhelyeket, legalábbis a két legnevezetesebbet, mert azért az egész napos Breaking Bad-tourt kicsit túlzásnak érezném (ennek keretein belül 75 dollárért cipelnek körbe a városon egy Walt és Jessie laborjára emlékeztető lakóautóban), és azért a sokadik reggelizőt/autómosót/gyárépületet vélhetően már nem találnám túl izgalmasnak (pláne, ha kevesebb, mint egy napom van az egész városra), hiába bukkantak fel nyolc éve egy pillanatra a sorozatban. Viszont két helyszín mégsem maradhatott ki.

Az egyik az ikonikussá lett Los Pollos Hermanos gyorsétterem, mely valójában egy elosztóközpont álcázására szolgált, és amely a városközponttól délre érhető el, jó húsz perces autózással. A környék sokkal kihaltabb és sivárabb annál, amilyennek a sorozat alapján elképzelhettük, tényleg a város legszéle, ettől függetlenül mégis felismerhetetlenül ott van a valóban létező Twisters gyorsétterem épülete, melyet azóta a Better Call Saul kedvéért is évente pár napra átalakítanak Los Pollos Hermanosszá, melynek logója egyébként az étterembe belépve egyből a szemünkbe is ötlik. Benézve az étterembe a berendezés is ismerős, viszont Gustavo Fringnek sajnos nyoma sincs, helyette vasárnap reggel lévén átlagos családok tömik magukba a burritót és az omlettet. Ezeket megkóstolni nincs időnk, hiszen a következő úticélunk a város másik végén található, de a Twisternek nyilván szép többletforgalma származik a Breaking Bad-turizmusból nélkülünk is (amikor még ment a sorozat, napi 30-40 vevő is jött csak emiatt), sőt, két rajongó idén januárban egy teljes napra ki is bérelte az éttermet, hogy azt visszalakíthassák Los Pollos Hermanosszá. Elfele menet muszáj megállapítanom, hogy ilyen valószínűtlen helyen lévő, és mégis kielégítő turistalátványosságot se láttam még, pedig a java még hátravan.

Walter White sorozatbeli háza teljesen hétköznapi lakókörnyezetben található, már a Sandia-hegység lábánál, és onnan lehet felismerni, hogy a többi házzal ellentétben körül van véve kerítéssel. A tulajdonosok ugyanis átalakították az elmúlt években, mégis felismerhető, hogy ez az a ház, itt forgattak a Breaking Bad legkeményebb jeleneteiből jó párat, és ennek a tetejére hajította fel a dühös Walt a legendás pizzát, amelynek köszönhetően a sorozat vérmesebb rajongói még évekig dobálták pizzával a házat, a hülyébbek pedig néha még be is szóltak az ott lakó házaspárnak, hogy ugyan álljanak már kicsit odébb a saját garázsuk elől, mert épp fotózni szeretnének. Ennek ismeretében némiképp érthető, hogy a valódi lakók megelégelték az állandó zaklatást, kerítést húztak fel, és egy papírlapon arra szólítják fel a látogatókat, hogy gyorsan csinálják meg a fotóikat a kerítésen túlról, aztán húzzanak el.

Az viszont már kevésbé magától értetődő, hogy az érkezésünkkor a garázs előtt üldögélő nő annak ellenére is a középső ujját mutatva üdvözöl bennünket, hogy pontosan a felszólításnak megfelelően viselkedünk, ráadásul eszünk ágába sincs pizzát dobni a házára. Mivel ugyanő az, aki több más beszámoló szerint is hasonlóan vagy akár még durvábban is reagál, fel is merül a kérdés, hogy ha ennyire nehezére esik egy világhírűvé vált házban laknia, miért nem adják el, egész biztos lennének olyanok, akik szép pénzt fizetnének Walter White házáért. Ezt persze neki nem mondjuk, hiszen mégis az ő dolga, és a sebtében elkészített fotó után gyorsan elhúzunk, mert még hosszabb út vár ránk vissza Coloradóba. De tény, hogy a tapasztalataink birtokában már nem biztatnék senkit arra, hogy nézze meg az amúgy is körbekerített házat, maradjunk csak a Twistersnél, ahol nem zavarunk senkit.

Na és érdemes volt egy gyorsétterem meg egy szimpla lakóház miatt fel-alá autózni Albuquerque-ben? Naná, hogy! Új-Mexikó nemcsak az egyik legérdekesebb, legszokatlanabb hangulatú hely, ahol valaha jártam, de tényleg gyönyörű tájakon vitt az utunk, nem is beszélve Santa Féről, ahová szintén nem biztos, hogy eljutok, ha nem esik útba Albuquerque felé. És lehet, hogy Albuquerque annyira nem szép, mint Santa Fe, sőt, unalmasabb város, mint a sorozatból gondolhatnánk, de már ennyi alapján is megértem a Breaking Bad azon szereplőit, akik a forgatás alatt annyira megszerették a várost, hogy házat vettek ott és azóta is vissza-visszalátogatnak oda.

Borítófotó: AMC, a többi a szerző fotója