A modern Ukrajnát teljes mértékben Oroszország, pontosabban a bolsevik, kommunista Oroszország hozta létre. (…) Ukrajnában soha nem volt hagyománya a valódi államiságnak.
A többek között ezt mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfőn abban az egyórás tévébeszédben, melyben bejelentette, hogy Oroszország függetlenként ismeri el a kelet-ukrajnai régióban található Luhanszki, illetve Donyecki Népköztársaságot, hivatalos támogatást adva az ottani oroszbarát szeparatistáknak.
Putyin beszédében arra is kitért, hogy miközben Ukrajna szülőatyja gyakorlatilag Lenin, "hálás leszármazottai" most Lenin-szobrokat döntögetnek. Az orosz elnök ezen a ponton elengedett egy fenyegetést is: ha Ukrajna el akarja tüntetni a kommunizmus nyomait, Oroszország kész megmutatni, hogyan kell ezt rendesen csinálni - azaz ha Ukrajna maga is a kommunizmus szüleménye, akkor el is tűnhet.
Az orosz elnök beszéde jól érzékelteti azokat a sérelmeket, amelyek a Szovjetunió felbomlása óta mételyezik a több mint ezer éves múltra visszatekintő orosz-ukrán kapcsolatokat, és amelyek elmérgesedése annak a Putyinnak is a számlájára írható, aki a szovjet blokk összeomlását geopolitikai katasztrófának nevezte. Ezt a feszült helyzetet tovább bonyolítja az Ukrajnában található nagyszámú orosz kisebbség, valamint Ukrajnának a Nyugat és a NATO felé közeledése.
Kapcsolódó
Putyin Amerikában - így áll bosszút egy volt KGB-tiszt a Szovjetunió bukásáért
Egy dokumentumfilm szerint Vlagyimir Putyin bosszúhadjáratának az eddigi csúcspontja a 2016-os amerikai elnökválasztásba való beavatkozás volt, de nem valószínű, hogy itt meg fog állni.
Kelet helyett Nyugat
1990 januárjában több mint 400 ezer ukrán állt egymás mellé kézenfogva, hogy 640 kilométeres, Ivano-Frankivszktól Kijevig tartó élőláncot alkotva tiltakozzon a kommunizmus ellen. A résztvevők közül sokan a szovjet hatalom alatt betiltott kék-sárga zászlót lengették. Fél évvel később az ukrán parlament megszavazta Ukrajna leválását a Szovjetunióról. 1991. augusztus 24-én Ukrajna - 1917 után - másodszor is kikiáltotta a függetlenségét, azóta ez a nap nemzeti ünnep.
Bár Ukrajna azóta sem lett tagja a NATO-nak, már 1992-ben felvette a kapcsolatot a katonai szövetséggel. 1994 és 2004 között Leonyid Kucsma elnök felügyelete alatt az ország egyre jobban eltávolodott a szovjet örökségtől, és változott át kapitalista társadalommá. A 2004-es elnökválasztáson Kucsma pártja a Putyin által is támogatott miniszterelnököt, Viktor Janukovicsot indította, akinek ellenfele, Viktor Juscsenko a kampány során rejtélyes körülmények között megbetegedett, majd kiderült, hogy mérgezés áldozata lett, ami maradandó nyomokat hagyott az arcbőrén. Juscsenko a választás első fordulójában győzött, de a másodikban alulmaradt, ám a csalások miatti tiltakozásból kinövő narancsos forradalom hatására a legfelsőbb bíróság megismételtette a második fordulót, amelyet így végül Juscsenko nyert.
Juscsenko célja a NATO felé való közeledés volt, ezt a tervet azonban megakasztotta a 2010-es elnökválasztás, amelyen ő csupán az ötödik lett, és amelyet Janukovics nyert, aki azt hangoztatta, hogy a NATO-val és Oroszországgal is jóban kell lenni. Ez a látszólag független álláspont Janukovics esetében azonban egyértelmű oroszbarátságot takart, amit az is jelez, hogy amikor a 2014-es, halálos áldozatokat is követelő Majdan téri tüntetések miatt megbukott, majd elmenekült Ukrajnából, Oroszországban talált menedéket, és azóta is ott tartózkodik.
Az sem segített Janukovics látszólagos semlegességének fenntartásában, hogy Oroszország a tüntetések láttán puccsot kiáltott, és fegyveresek jelentek meg a Krím-félsziget ellenőrzőpontjainál, akikről később kiderült, hogy orosz katonák. 2014 márciusára már átvették az oroszok a hatalmat a Krímben, az ottani parlament pedig megszavazta az Ukrajnától való elszakadást és az Oroszországhoz csatlakozást. Putyinék ezt örömmel vették, a világ más országai azonban nem ismerték el, és továbbra is Ukrajna részeként kezelik a Krími Autonóm Köztársaságot. A következő öt évben Oroszország fenyegető jelenléte nem szűnt meg, 2021-re pedig különösen felerősödött, miközben egy Nyugat- és USA-barát ukrán kormány próbál meg lavírozni a nemzetközi politikában a 2019-ben megválasztott Volodimir Zelenszkij elnök vezetésével.
Mondja inkább oroszul, ha lehet
A fentiek alapján könnyen le lehetne egyszerűsíteni az orosz-ukrán konfliktust az orosz és az ukrán népcsoport közötti feszültségre, de ennél bonyolultabb a helyzet, ahogy az a nyelvhasználati szokásokból alább kiderül.
Az első és legfontosabb tény, amin Putyin inváziós álmai is alapszanak, hogy Ukrajnában található a világ legnagyobb orosz diaszpórája: a 2001-es népszámláláskor az ország lakosságának 17,3 százaléka, azaz mintegy 8,3 millió ember vallotta magát orosznak. Az orosz nemzetiség tagjai egész Ukrajna területén megtalálhatók, de legnagyobb arányban a Krímben, a Donyecki, a Dnyipropetrovszki, a Luhanszki, az Odesszai és a Szumi területen élnek. A lakosság eloszlása a politikai színtéren is meglátszik: a 2007-es parlamenti választáson a déli és keleti megyékben a Janukovics-féle, oroszbarát Régiók Pártja volt a legnépszerűbb, ahogy Janukovics a 2010-es elnökválasztáson is az ország keleti részén elért eredményével győzte le szoros versenyben Julija Timosenkót. Igaz, 2014-ben már jelentős veszteségeket szenvedett el az EU-barát Európai Szolidaritással (korábbi nevén Petro Porosenko Blokk) szemben.
Ennek megfelelően az orosz nyelvet is igen sokan beszélik, viszont nem csak azokon a területeken, ahol magas a magukat orosznak vallók száma. A Donbaszban vagy más néven a Donyec-medencében és a krími területeken az orosz számít az elsődleges nyelvnek, de erőteljes a jelenléte a keleti és déli megyék nagyvárosaiban is. A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet 2004-es felmérése szerint
az ukrajnai otthonok 43-46 százalékában az orosz nyelvet használják (ez az ukránhoz hasonló arány), a mostani konfliktusban érintett Donyecki és Luhanszki területeken pedig ez az arány 89-93 százalék.
Ami igazán meglepő lehet, hogy egy 2008-as Gallup közvélemény-kutatás szerint az ukránok 83 százaléka szívesebben is használja az orosz nyelvet, mint az ukránt. Kijevben például a lakosság 13,1 százaléka vallotta magát orosz nemzetiségűnek, de 25,4 százaléka mondta azt, hogy orosz az anyanyelve.
