Homlokon rúgja egy ló? Tovább játszik. Le kell fogynia csontsoványra? Megcsinálja. Összegyűjtöttünk pár érdekességet az Oscar-díjas színészről.
Fogadjunk, hogy ’74-es, jutott eszembe, amikor megláttam hogy Joaqiun Phoenix október 27-én ünnepli a születésnapját. És igen, egy igazi 1974-es évjárat ő, aki idén tölti be 49. születésnapját. Joaquin Phoenixről van, akinek a Her, van, akinek a Joker jut eszébe, van akinek Johnny Cash karaktere a Walk the Line-ban. Mindeközben azt is gondolhatjuk: még mindig csak 49? A huszadik század végétől brutálisan komoly szerepeket játszott el, elképesztő filmekben.
A színészzseni, aki fiatalon és tragikus körülmények között veszítette el szintén megatalentum öccsét, Rivert, már jó ideje beért, és egyre nagyobb meglepetéseket okoz alakításaival. Enyhe kifejezés, hogy meglepetéseket okoz, mint ahogy az is, hogy minden alkalommal egyre nagyobbat lép ki a komfortzónájából. Megmutatjuk, melyek a legizgalmasabb alakításai, és milyen titkokat őriznek ezek a filmek:
Joker (2019)
Oscar-díjat nyert ezért az alakításáért, megérdemelten. Ő volt a második Joker Heath Ledger után, akit ugyanezért a karakterért díjaztak (Ledgert anno poszthumusz). Talán nincs is arra példa a filmtörténetben, hogy két színész ugyanazzal a figurával ugyanolyan erejű kultstátuszba került volna. A radikális fogyás csak egy eszköz volt a szerepben való mániákus elmélyedéséhez, az eredmény pedig magáért beszélt: az utóbbi évek egyik legnagyobb alakítása ez.
A nő (2013)
Phoenix egy introvertált, magányos férfit alakít itt, aki beleszeret egy mesterséges intelligenciával rendelkező operációs rendszerbe, aki Scarlett Johannsson hangján szólal meg. A film egy szóval: csodálatos. Ezen a forgatáson ismerkedett meg párjával, akivel azóta már szülővé is váltak: Rooney Marával. Én már ezért odaadtam magamban neki egy Oscart.
Gladiátor (2000)
Ridley Scott klasszikusában Phoenix a főgonosz szerepét játssza Maximus (Russell Crowe) ellen. Ha addig nem sikerült felfigyelnünk rá, akkor 2000-ben biztosan sikerült. A film forgatása közben az állhatatos és magát nem kímélő Phoenix egyébként megsérült. Az egyik jelenetben karaktere, Commodus és Russell Crowe figurája, Maximus szembekerül egymással az arénában, a színésszel ekkor történt a baleset. Állítólag a forgatáson egy ló is homlokon rúgta, és nem is tudták elfedni a sérülését, de ez nem zavarta abban, hogy tovább folytassa a munkát.
Walk the Line – A nyughatatlan (2005) –
Phoenix itt Johnny Cash bőrébe bújt, és alakításáért Oscar-jelölést kapott. Reese Witherspoon, filmbeli partnernője pedig Oscart. Naná, hogy megtanult gitározni, és maga énekelte végig az egész forgatást, ami, ismerve Cash eredeti, elvileg utánozhatatlan orgánumát, elég nagy teljesítmény volt.
The Master (2012)
Philip Seymour Hoffman egyik utolsó filmjében Phoenix méltó partnere volt a színészóriásnak. Paul Thomas Anderson mozija a bőrünk alá úszik, azt meséli el, miként képes egy szektavezér a végletekig manipulálni egy kiszolgáltatott, érzékeny embert. Meg sok másikat. Akit érdekel, milyen két tíz pontos színészi alakítás, itt egy mintapélda rá a filmből:
You Were Never Really Here (Sosem voltál itt) (2017)
Ebben a thrillerben Phoenix egy poszttraumás pszichés állapotban lévő férfit játszik, nem akárhogy: a sztori szerint eltűnt lányok nyomába ered, mindenáron. A színész alakításaiban, itt is - mindig elmegy a falig, meg még tovább, eddigre megszoktuk tőle. El is nyerte a Cannes Filmfesztiválon a legjobb színész díját.
Az "I'm Still Here" projekt:
2010-ben Joaquin Phoenix karrierje meglepő fordulatot vett: bejelentette, hogy befejezi színészi karrierjét, és rapperként próbálkozik. Az "I'm Still Here" című dokumentumfilm rögzítette ezt az időszakot, és sokan azt gondolták, hogy a projekt kitaláció és kamu volt. Később kiderült, hogy ez csak szerepjáték volt, és Phoenix visszatért a színészi pályára. A filmet Casey Affleck rendezte, és ez volt az az időszak, amikor mindenki azt hitte Phoenixről, hogy megőrült - pedig csak szuperjó színész. Arra mindenképp jó volt, hogy elkönyveljük: soha, semmit nem vehetünk alapnak tőle, és a legjobb, ha felkészülünk arra, hogy legközelebb megint valami teljesen kiszámíthatatlannal áll elő.
