Nemcsak Michael Jackson híveit és az őt korábban pedofíliával vádolókat sokkolja az Elhagyni Neverlandet című dokumentumfilm. Azok is nehezen viselik a látottakat, akik hasonló szörnyűségeket éltek át.
A Huffington Post arra kereste a választ, hogy miként lehet egy ilyen traumát feldolgozni.
K. L. Randis írónőt különösen megrendítette James Safechuck és Wade Robson vallomásában az, hogy mindkét férfi számára nemcsak saját ártatlanságuk elrablása volt elviselhetetlen, hanem apaként az a puszta gondolat, hogy esetleg saját gyermekeikkel is ilyesmi történjen.
Randis, aki néhány évvel ezelőtt a Spilled Milk (Kiömlött tej) című regényében próbálta kiírni magából az őt ért szexuális agressziót, ugyanezt érezte 4 és 6 éves kislányára gondolva, mert ő is bízott az őt körülvevő világban.
Silva Neves, a szexuális traumák áldozataira szakosodott londoni pszichoterapeuta úgy véli: e szörnyű élmények számos túlélője hasonlóan érezhetett a Michael Jacksont leleplező dokumentumfilm láttán, mint az írónő.
Nem véletlen, hogy már a film januári, a Sundance Fesztiválon történt előzetes bemutatójakor létrehoztak egy pszichológusi segélyvonalat.
„Számos olyan részlet van, amelyet mások is megtapasztaltak: például az, hogy a támadó elhiteti az áldozatával, hogy ő különleges lény, hogy szereti őt, és az agresszió az iránta való szeretet kimutatása, és hogy ha bárkinek beszél erről, annak súlyos következményei lesznek”
– mondja Neves.
Amerikai kollégája, Robert Cox szerint nem ajánlott ezt a filmet megnéznie annak, aki a gyógyulás stádiumában van. Több páciensét le is beszélte róla, annak ellenére, hogy egyesek számára katartikus élmény lehet, és hasonló egy csoportterápiához, ahol kibeszélik az őket ért traumákat, mások számára viszont egy újabb traumát okozhat.
Safechuck és Robson 10, illetve 7 éves volt a történtek idején, és sokáig nem beszéltek róla családjuknak sem. Később mindketten elutasították a pszichoterápiás kezelést, és amikor Robson végre rászánta magát, eltitkolta a Jacksonhoz fűződő viszony szexuális természetét.
Neves szerint az, hogy akarnak erről beszélni, fontos példa mindazoknak, akik szexuális agressziót éltek át.
"Egyesek azt mondják: Ha számomra érthetetlen, hogyan tudnék beszélni róla másnak" – mondja a szakértő. "James és Wade is elismerték, hogy könnyebb volt nekik nem beszélni, mert ők maguk sem értették, hogy mi történt velük".
Gyakori a szexuális erőszak áldozatai között, hogy nem tudják összefüggően elmesélni, hogy mi történt velük, előfordulnak memóriazavarok, sőt az is, hogy kételkednek bizonyos átélt események megtörténtében. De Neves szerint ez nem lehet kizáró ok arra nézve, hogy ne forduljanak pszichiáterhez, mert esetleg éppen ő segíthet megtalálni hozzá a megfelelő szavakat.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, lapozz!
