Az OECD felmérése szerint azok a hátrányos helyzetű gyerekek, akik szegényebb iskolába járnak, már egészen korán leszakadnak a gazdag iskolába járó társaiktól. Viszont, ha sikerül őket gazdag iskolába járatni, az jelentősen megdobja a teljesítményüket - írta az mfor.hu.
A felmérés szerint - mely az oktatás és a társadalmi mobilitás kapcsolatát vizsgálta -már 10 éves korban jelentkeznek az iskolai teljesítménybeli különbségek nem-hátrányos és hátrányos helyzetű gyerekek között, és a szakadék a továbbiakban csak mélyül.
A jelentés nem meglepő módon szoros összefüggést talált az iskolák társadalmi és gazdasági helyzete, valamint a diákok teljesítménye között.
- A szocio-ekonómiailag fejlettebb iskolák tanulói jobban teljesítettek a PISA-felméréseken.
- A hátrányos helyzetű diákok, akik szegényebb iskolákba jártak, rosszabb teljesítményt nyújtottak.
- A 2015-ös adat szerint a szegényebb tanulók 48 százaléka kevésbé fejlett iskolákba járt az OECD-tagállamokban, ami gátolta a társadalmi mobilitást, és ez a legtöbb OECD-országban nem is változott az elmúlt évtizedben.
- Azok a hátrányos helyzetű diákok viszont, akik gazdagabb iskolákba jártak, 78-cal magasabb pontszámot értek el a PISA-teszteken, mint hátrányos iskolába járó társaik, és ez a pontszám több mint 2,5 évnyi oktatásnak felel meg.
A durva megosztottság Belgium, Bulgária, Franciaország, Szlovákia, Szlovénia és Hollandia mellett Magyarországra a legjellemzőbb.
Ezekben az országokban a hátrányos helyzetű, de fejlett iskolába járó gyerekek átlagosan 130-cal magasabb pontszámot értek el a természettudományos tantárgyakban, mint hátrányos helyzetű, hátrányos iskolába járó társaik. Finnországban, Norvégiában és Lengyelországban viszont minden társadalmi háttérből érkező diák jól teljesített.
A jelentés azt is megvizsgálta, hogy a diákok érzelmi háttere milyen hatással van a teljesítményükre. Itt sem volt meglepő az eredmény, hogy aki nem stresszel a teszteken, illetve elégedett az életével, és szociálisan integráltnak érzi magát az iskolában, az jobb teljesítményt nyújt. Ez a társadalmi és érzelmi rugalmasság átlagosan négyből egy hátrányos helyzetű diákra jellemző. Az arány Horvátországban, Csehországban, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Izlandon, Lettországban, Hollandiában és Svájcban a legkedvezőbb, 30 százalék vagy több. 20 százaléknál kevesebb az arányuk mások mellett Bulgáriában, Olaszországban, Montenegróban, Portugáliában és Nagy-Britanniában.
Az OECD-jelentés leírja, hogy ha segítenek a hátrányos helyzetű diákoknak, hogy pozitívan álljanak önmagukhoz és az oktatáshoz, akkor az megdobja az akadémiai fejlődésüket. A szociális és érzelmi készségek elsajátítását pedig a legjobban az segíti, ha már korán biztosítják a gyerekeknek a hozzáférést az oktatáshoz.
Kiemelt kép: MTI / Komka Péter
