5 évvel ezelőtt hozzámentem egy jóképű, izgalmas, művelt pasihoz – amolyan minden nő álma, akivel lehet mélyeket beszélgetni, és bármikor képes megnevettetni. Ahogy minden kapcsolatban, úgy nálunk is voltak hullámvölgyek, de összességében kiegyensúlyozott, boldog házasságnak nevezném a miénket. Egyedül egyetlen kivetnivaló van a viszonyunkban, de ez kis híján már a válásunkhoz vezetett: a párom folyamatosan cikiz a súlyom miatt, rosszalló pillantásokkal pásztázza a csípőmet, ha törölköző nélkül lépek ki a fürdőből.
Persze nem konkrét, direktben bántó beszólásokra kell gondolni, véleménye szerint csak “ártatlan, jó szándékú kritika”, amit megfogalmaz. Hogy adott ruhákat kerülnöm kellene, mert vastagítják a combon. Hogy talán új edzéstervet kéne íratnom, mert a jelenlegi nem hatásos. (Heti ötször kondizom.) Hogy a kétrészes bikini helyett talán mégis jobb lenne a klasszikus, egyrészes fürdőruha.
A szexuális életünk továbbra is működik – sőt, legtöbbször ő kezdeményez – ám a lámpákat lekapcsolja, mert véleménye szerint így sokkal “intimebb”. Érdekes, a kezdetekkor könyörgött, hogy láthasson az együttlétek közben.
A negyvenes éveim derekán járok, egészségesen táplálkozom és rendszeresen sportolok, azonban egyre kevésbé érzem magam szépnek vagy kívánatosnak.
Ha beszélni próbálok vele a problémáról, rögtön felkapja a vizet, és közli, hogy csak jót akar, esetleg kipróbálhatnék egy újabb diétát.
Nem meglepő módon elfogyott a türelmem, elkeseredetten csörgettem a barátnőm által ajánlott pszichológus telefonszámát. Míg arra számítottam, a szakember a házasságunk megjavítását tanácsolja majd, ő csakis az önképem helyreállításával foglalkozott. Még akkor is, ha ehhez egy válóper szükséges.
Amikor a gyerekeimre hivatkoztam, a probléma egy másik oldalára is rávilágított.
Amellett, hogy mi, nők, minden életkorban megérdemeljük, hogy gyönyörűnek, különlegesnek tartson bennünket a párunk, a gyermekeink előtt is egy boldog házasság példáját szeretnék felvázolni.
És mi történik, ha a 13 éves kislányom azt látja, hogy apának nem tetszik anyu, mert negyvenes korára lett egy kis úszógumija? Hogy az egészség és a sport nem elegendő, minden négyzetcenti narancsbőr “csúnya”, “gusztustalan”, és küzdeni kell ellene? Nos, valószínűleg az önképe sem pozitív irányba változik majd ilyen intelmek hallatán.
A szakember nem köntörfalazott: amennyiben a férjem nem tud megváltozni – márpedig minden jel erre utal – ideje, hogy keressen magának egy élő Barbie-t.
Egy nő mindig legyen elbűvölő a párja számára – akkor is, ha 20, akkor is, ha 70 éves – hiszen csakis kizárólag így érezheti magát teljesnek, és így nevelhet magabiztos, erős nőt a gyermekéből is.
