A kompetitív videójátékok világában - legyen szó profikról vagy a szabadidejükben rendszeresen játszó egyénekről - egy bizonyos szint felett már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hardverrel vágunk neki egy online meccsnek. És itt nemcsak a gépünk komponensei számítanak, de a monitor, az egér, és a billentyűzet is. A Razer mindig is az élen járt abban, hogy kitágítsa a perifériák határait (elég csak a nemrég debütált Viper 8K Hz-re gondolni), és ezt a jó szokásukat megtartották a február 5-én leleplezett Hunstman V2 Analog billentyűzet esetében is. Az optomechanikus kapcsolókkal érkező periféria minden gombján programozható(k) az aktuációs pont(ok), ami egészen új távlatokat nyithat az elkötelezett játékosok számára.

Marjai János / 24.hu Külsőre alig van változás a korábbi modellekhez képest.

Razer Huntsman V2 Analog

Mielőtt rátérnénk arra, hogy miért nagy szám a billentyűk testreszabhatósága, gyorsan nézzük meg, hogy egyéb frontokon mit nyújt a Huntsman új verziója. Külsőre nincs nagy változás a 2018-as eredeti modellekhez képest: ugyanaz a forma, ugyanaz a méret, a jobb sarokban ismét adottak a médiagombok a tárcsával, ha viszont tüzetesebben szemügyre vesszük az eszközt, rögtön találunk kifejezetten pozitív változásokat az elődökhöz képest.

Az egyik legfontosabb, hogy a mágnessel felpattintható csuklótámaszról eltűntek a korábbi modellek idegesítő műanyag betétei, így végre kényelmesen használható, nem mellesleg az egyik legigényesebb darab, amihez eddig szerencsénk volt. A klaviatúra amúgy masszív, van súlya, emellé magas, így a kényelmes gépeléshez és játékhoz mindenképp szükség lesz a támaszra.

Marjai János / 24.hu A csuklótámasz nemcsak jól néz ki, de eszméletlen kényelmes is.

Szintén üdvös változás, hogy a bal oldalon helyet kapott egy USB 3.0-s csatlakozó, így a billentyűzeten keresztül is adott a megfelelő adatátviteli sebesség, akár a telefon is rádugható tölteni. Ennek viszont kevésbé örvendetes következménye, hogy a klaviatúra hátuljából nem egy, hanem két vezeték nyúlik ki: az egyik USB-A, a másik USB-C véggel, az utóbbihoz még egy USB-A átalakítót is kapunk. Ez a megoldás meglehetősen furcsa (pláne úgy, hogy nem muszáj mindkettőt használni), kábelmenedzsment szempontjából pedig rémálom, még úgy is, hogy adott a lehetőség összefogni a két kifejezetten vastag, szövetbevonatú vezetéket.

A billentyűk Doubleshot PBT sapkákat kaptak, finoman textúrált tetővel, így nem csúsznak, de a tapintásuk ettől még kellemes maradt. A méretük ugyan lehetne kisebb, de így is elég szabad hely marad a fém fedlap felett, hogy könnyedén takarítható/kifújható legyen a klaviatúra.

A sapkák alatt optomechanikus kapcsolók találhatók: lenyomva a kapcsoló megszakít egy infravörös lézerfényt, amit érzékel az elektronika, ekkor történik az aktuáció. A hagyományos mechanikus billentyűzetekhez hasonlóan itt is megkapjuk a gombok lenyomásával járó klikkelést (a Hunstman halknak semmiképp sem nevezhető), viszont fizikai érintkezés hiányában nincs kopás, így a billentyűk élettartama jelentősebb, mint a konkurens megoldások esetében.

Marjai János / 24.hu Ott történik a optomechanikus "varázslat".

Razer (és gamer) termékről lévén szó, természetesen nem hiányzik az RGB világítás sem, minden egyes billentyű külön testre szabható, és már felfoghatatlanul sok módon variálható a megjelenítés, simán órákat lehet szórakozni azzal, hogy próbálgatjuk az elérhető funkciókat, keresve a stílusunkhoz leginkább passzoló megoldást. Mindezt ráadásul tetézi, hogy a csuklótámasz is megkapta a magad LED-jeit, így felpattintva ott is megkapjuk a beállított fényjátékot. Az egyetlen problémánk, hogy a LED-eket egykarakteres billentyűkre tervezték, így a például a PrtSc és Home gombokat nem világítják be teljesen - szőrszalhasogatás, gondolhatják sokan, de egy ilyen drága eszköznél azért elvárható, hogy a gyártó minden apróságra figyeljen.

Mi az, hogy analóg?

A fenti funkciók nem számítanak nóvumnak, amiben nagyot újít a Huntsman V2 Analog, hogy minden billentyű rendelkezik az analóg optikai kapcsolók előnyeivel. Ilyet korábban a Cooler Master MK850-nél láthattunk, illetve a Razer Tartarus Pro vonultatott fel hasonló technológiát, de az utóbbi nem teljes értékű billentyűzet, hanem egy egészen egyedi kiegészítő.

Az analóg optomechanikus kapcsolók lehetővé teszik a kontrollereknél megszokott analóg karok emulálását, hiszen az eszköz nemcsak azt érzékeli, hogy lenyomtunk egy billentyűt, de azt is, hogy mennyire nyomtuk le az adott gombot. A korábban már említett infravörös fénysugárnak hála a beépített szenzorok képesek érzékelni a gomb helyzetét, tehát a hagyományos kapcsolókhoz képest nemcsak azt képes érzékelni, hogy lenyomtuk-e a billentyűt vagy sem, de azt is, hogy milyen mélyre. Ez a kompatibilis játékok esetében jóval finomabb irányítást eredményezhet, viszont a Snyapse szoftverben az egyes gombokat nekünk kell a kontroller/joystick lehetőségeihez illeszteni, a játékok maguktól nem alkalmazkodnak a speciális hardverhez.

24.hu A Razer Synapse szoftverben kell beállítani mindent.

A Razer billentyűzete persze nemcsak ezért érdekes megoldás: az optomechanikus technológia azt is lehetővé teszi, hogy programozzuk az egyes billentyűk aktuációs pontjait - tehát azt, hogy mikor érzékelje az elektronika az adott gomb lenyomását.

A Razer Huntsman V2 Analognál minden billentyűnél beállítható, hogy 1,5 mm és 3,6 mm között hol legyen az a pont, mikor a szenzor érzékeli a gombnyomást. Ha valakinek esetleg nem világos, ennek mi a jelentősége, annak aligha van szüksége ilyen kiegészítőre, de a lényeg, hogy az 1,5 milliméter nagyon kevés, már a sapkák megérintése gombnyomást eredményezhet, ami átlag használat mellett őrjítő, egyes játékoknál viszont értékes századmásodperceket jelenhet. És itt jön be annak a fontossága, hogy a gombok egyenként programozhatók a kapcsolódó szoftverben, és a különböző beállításokat el is menthetők a programban. Az pedig csak hab a tortán, hogy a billentyűzet memóriájában is tárolható öt különböző profil, amik akkor is előhívhatók, ha nem a saját gépünkre dugjuk rá a billentyűzetet, hanem elvisszük valahová.

Marjai János / 24.hu Nem mindegy, mennyire nyomod le.

És ez még nem minden, hiszen az optikai kapcsolók lehetővé teszik a kétlépcsős működést is, tehát minden gomb esetében beállítható két aktuációs pont, és ezekhez eltérő parancsok rendelhetők. Ugye mindenkinek megvan, hogy rengeteg játéknál az előre haladás a W, futni pedig legtöbbször a W Shift kombinációval lehet? Nos, a fenti funkciónak hála megoldható, hogy mindez egy gombra kerüljön: a beprogramozott gombot finoman lenyomva csak sétálunk, teljesen letolva pedig futni kezd a karakter. De egy gombra tehető akár az is, hogy az első aktuációs pontnál gránátot/kést veszünk a kezünkbe, majd a másodiknál elhajítjuk azt.

Kinek érhet ennyit?

Mindez remekül hangzik, technikai szempontból egészen lenyűgöző, milyen funkciókkal bír és hogyan használható a Razer új billentyűzete. Ettől függetlenül persze adott a kérdés: vajon tényleg szükségünk van-e erre? Megér-e mindez 270 eurót, ami a jelenlegi árfolyamok mellett 100 ezer forintot jelent? Emellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy a Huntsman V2 Analog ugyan képes olyan dolgokra, amikre a billentyűzetek 99 százaléka nem, de mindezt nem magától. A speciális funkciókat testre kell szabni, ki kell kísérletezni, meg is kell tanulni, és higgyétek el, hogy az eltérő aktuációs pontok ösztönszerű használatát elsajátítani bizony nem pár óra.

A helyzet ugyanaz, mint a nemrég kipróbált Viper 8K Hz egér esetében: profi e-sportolóknak és megszállott online multisoknak előnyére válhat ez a klaviatúra, ha hajlandók időt és energiát fektetni a tanulási folyamatba, viszont az átlag játékosok aligha fogják kihasználni a csillagászati árat eredményező funkciókat. A billentyűzet persze még ebben az esetben is tökéletes társ lehet, de amennyiben nincs szükségünk a fentebb ecsetelt extrákra, akkor jóval kevesebbért is találhatunk hibátlan megoldást, mondjuk a korábbi modell, a sima Huntsman képében.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!