A cuki lány az Ahol a folyami rákok énekelnekből, a szépfiú az Imádlak utálniból és a mindent szétkapó forgószelek az 1996-os Twisterből: ha összeeresztjük őket, kő kövön nem marad!
A kilencvenes évek egyik világszerte népszerű filmes műfaja volt a természeti katasztrófafilm. Például egy évben kétszer is kitört egy durva vulkán (1997: Dante pokla, Tűzhányó), egy másikban kétszer is a világ végével fenyegetett egy meteor (1998: Deep Impact, Armageddon), és egy mindent elárasztó árvizet is kaptunk (1998: Vízözön). Az akkori őrületet azonban az 1996-os Twister indította el, amely mindenképpen forradalminak tekinthető, főként a számítógépes vizuális effektek használata kapcsán.
A korábban operatőrként igen hatásosan tevékenykedő Jan De Bont (pl. Cujo, A Nílus gyöngye, Drágán add az életed, Fekete eső, Egyenesen át, Elemi ösztön, Halálos fegyver 3) 1994-ben rendezőként is kipróbálta magát, a Féktelenül pedig az év egyik nagy sikerfilmje lett, ráadásul az akciófilmek között máig etalonnak számít.
A Twister világszerte 495 millió dollárt kaszált, ezzel pedig az év második legsikeresebb filmje lett A függetlenség napja után. Sőt, a vizuális effekteket Oscar-díjra is jelölték, itt szintén Roland Emmerich ufós haddelhaddjától kapott végül ki.
