Tommy Smith és John Carlos leszegett fejjel, égbe emelt fekete kesztyűs ököllel tiltakoztak az amerikai himnusz felcsendülésekor a faji diszkrimináció ellen.
Az eset, amely után mindkettőjüket kizárták az amerikai olimpiai csapatból, alig fél évvel azután történt, hogy Memphisben meggyilkolták dr.Martin Luther Kinget, a fekete polgárjogi mozgalom Nobel-békedíjas vezetőjét. Azokban a hónapokban soha nem látott mértékű faji zavargások törtek ki az Egyesült Államokban, és megerősödött a radikális Fekete Párducok befolyása, akik szerint King megölése volt a legfőbb bizonyíték arra, hogy az általa hirdetett erőszakmentes út járhatatlan. A fekete ököl a Fekete Párducok jele is volt egyben.
A dobogón azonban ott állt egy Peter Norman nevű ausztrál futó, akinek nevét akkor sem emlegették, azóta pedig szinte el is felejtették. Most Khaya Dlanga dél-afrikai író idézte fel a BoredPandán Norman pályafutását és személyes tragédiáját, amely elválaszthatatlan volt a mexikói versenytől.
A 200 méteren elért eredménye a mai napig ausztrál rekordnak számít, nem csoda, hogy ne tudott ékelődni a két amerikai futócsoda közé. Ő ugyan nem emelte fel az öklét, mint fekete ellenfelei, csupán egy olyan olimpiai jelvényt tűzött fel, amely az egyenlőséget és az igazságot hirdette. Ez volt az ő szolidaritása.
Ezután többé nem engedték őt olimpián indulni, otthon is számkivetett lett, mert nem volt hajlandó utólag sem elítélni Smith és Carlos gesztusát. Nem talált munkát, végül testnevelő tanárként helyezkedett el egy iskolában. Később hentesként dolgozott, de ez idő alatt is folyamatosan szót emelt a hazájában tapasztalt egyenlőtlenségek, mindenekelőtt az őslakossággal szembeni bánásmód ellen. John Carlos mondta róla:
„Egy egész ország ellen harcolt, és egyedül szenvedett.”
2000-ben újra felajánlották neki, hogy bánja meg 32 évvel korábbi tettét. Azzal kecsegtették, hogy tagja lehet a sydney olimpia szervező bizottságának. Ő azonban ezt elutasította. Így aztán azt sem engedték neki, hogy a megnyitó ünnepségen részt vegyen.
Peter Norman 2006-ban halt meg, a temetésén Smith és Carlos vitték a koporsóját. A szertartás után a két amerikai futó eljátszotta a mexikói jelenetet – ezúttal a puszta öklüket emelték magasba – míg Norman szerepét unokaöccse, Matt vállalta.
Az ausztrál parlament csupán hat évvel később kért bocsánatot az egykori olimpikontól, elismerték sportoló nagyságát és a rasszizmus elleni küzdelmét.
A kaliforniai San José egyetemen azóta felállították a 68-as tüntetés szobrát, amelyen Norman kérésére üresen hagyták az ezüstérmes dobogót, hogy az arra járók arra felállva vállaljak szolidaritást.
