Igazából ez a történet lehet egy tündérmese is egy kislányról, aki gyerekként egy varázslatos álmot szövögetett. Mert felnőtt a kislány és bebizonyította önmagának és a világnak, hogy a lehetetlen is sikerülhet, ha az ember igazán akarja azt.
De ez nem tündérmese, hiszen a szereplői hús-vér, valódi emberek. Kocsispéter Barbara, aki 36 éve nyitott hátgerinccel született és kedvese, a 42 éves Balogh Zsolt, aki szintén mozgássérült, torziós disztóniának hívják az állapotát. Barbara 2000-ben balesetet szenvedett azóta szinte teljes mértékben kerekes székkel közlekedik, bár néha pár lépést meg tud tenni mankókkal vagy segítséggel.
Barbara még a nyolcvanas évek végén, édesanyjával nézte Rockenbauer Pál "Másfél millió lépés Magyarországon" című műsorát.
"Indulj el egy úton, én is egy másikon" - énekelte a dokumentumműsor főcímdala, amin generációk nőttek fel. A kislány Barbara soha nem felejti el, mit mondott neki akkoriban az édesanyja:
"Kislányom, nézd ezt a műsort, így legalább a tévé előtt kirándulsz olyan helyeken, ahová te soha nem tudnál eljutni."
Aztán a kétezres évek elején Zsolttal elhatározták:
ők bizony elindulnak két lábon, négy keréken és felfedezik az ország szépségeit.
Zsolt komplett bakancslistát állított össze magyarországi várakból, kastélyokból, kilátókból, romokból, amiket ha törik, ha szakad, meg fognak nézni.
Akkoriban még azért szövögették ezeket az álmokat, hogy ők éljenek egy teljesebb világot, amelynek tárva-nyitva van a kapuja. Ma már azt mondják, életük elmúlt 16-17 éve motivációként kell, hogy hasson másokra, mozgássérültekre, kerekes székben élőkre. Mert mindent lehet, csak akarni kell. És ha nekik sikerült, másnak is fog.
Barbarának és Zsoltnak nincs honlapja, nincs Facebook-oldala, egy csoportot terelgetnek "Csináld magad! Két láb - négy kerék!" címen - de azt tervezik, igazi közösséget építenek az élményeikre támaszkodva. A merészebb, távoli álmaikban talán egy iroda is szerepel, ahol kifejezetten sorstársaik számára szerveznek utazásokat.
Mert Barbara és Zsolt az elmúlt másfél évtizedben legyőzte a lehetetlent is:
részt vettek a simontornyai várjátékokon, Drégelypalánkon megmászták Szondi György 444 méter magasan lévő várát, jártak Egerben, Szigetváron, Ópusztaszeren, keresztül-kasul utazták és a mai napig is utazzák Magyarországot önerőből, saját szervezéssel. Bárkivel szívesen szóba elegyednek, bárkinek szívesen mesélnek élményeikről.
Hétköznapi hősök ők, olyan erővel, lelkesedéssel és tettvággyal, ami valóban erőt adhat másoknak is.
