A drog kifejezést szinte kizárólag negatív értelemben használjuk, pedig a mai napig nem találtak jobb megoldást a fájdalomcsillapításra, mint a morfium. És itt ne egy másnapos fejfájásra gondoljunk, hanem egy utolsó stádiumos halálos beteg ember pokoli kínjaira, amitől a Földön töltött utolsó órák csak a szenvedésről szólnak.
Rajtuk segített egy kiváló magyar tudós, Kabay János munkásságának gyümölcse.
Kabay János 1896. december 21-én született a Szabolcs megyei Bűdszentmihály (ma: Tiszavasvári) községben. Először a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be, de kitört az I. világháború és fél év múlva be kellett vonulnia katonának.
Ezután nagybátyja gyógyszertárában gyakornokoskodott. Itt kezdett komolyabban érdeklődni a gyógyszerek iránt, s ekkor döntötte el, hogy jelentkezik a Pázmány Péter Tudományegyetem gyógyszerészeti szakára. 1923-ban diplomázott. A diploma megszerzése után visszament nagybátyja hajdúnánási gyógyszertárába, ahol szabadidejében preparatív kémiai problémákkal foglalkozott.
Itt kezdett érdeklődni az ópiumtermelés és a morfium-előállítás iránt,
majd azzal foglalkozott, hogyan lehetne az alkaloidokat közvetlenül a máknövényből előállítani, az ópium kikapcsolásával.
Kabay 1924-ben kezdett el kísérletezni a mákkal és a morfinnal. Ebben vegyész felesége, Kelp Ilona segítette. Kiváló gyakorlati készséggel és érzékkel megáldott kutatóként rögtön felvetődött benne egy ötlet, hogy hogyan lehetne kinyerni a morfint, és a gyakorlatban is hasznosítani az eredményeket. Úgy vélte, először a tisztítást kell megoldani – tudniillik a kereskedelemben kapható morfin szürkés színű volt. Kezdetleges patikai körülmények között dolgozott, hol kifejlesztette az úgynevezett zöld eljárást. Ami a következő:
a zöld máknövényt virágzás után learatták, majd a felaprított mákfejekből préselés után vonták ki a hatóanyagot.
E módszert 1925-ben szabadalmaztatta. Két évre rá megalapította a bűdszentmihályi Alkaloida Vegyészeti Gyárat, a vállalat azonban pénzügyi nehézségekkel küszködött.
Kabay 1931-ben újabb szabadalmat nyújtott be:
sikerült morfint kivonnia a mindaddig mezőgazdasági hulladékként kezelt száraz mákszalmából. Ez a gazdaságos, úgynevezett száraz eljárás forradalmasította a morfingyártást, s ezáltal a gyógyszergyár nem csupán a hazai szükségleteket tudta ellátni, hanem exportra is jutott a kábító fájdalomcsillapítóból.
A Kabay-házaspár tíz országban szabadalmaztatta módszerét. Máig ezen az eljáráson alapul a morfin ipari előállítás az egész világon.
De mi is az a morfium?
Az ópiumot már az ókori görögök is használták fájdalomcsillapító és altatószerként. Ezt az éretlen mákgubók megkarcolásával nyerték ki. Az így kifolyt tejszerű nedv megszáradása után barnás lesz.
Egy fiatal német gyógyszerész, Friedrich Wilhelm Adam Sertürner volt az első, aki 1804-ben az ópium vizes kivonatából nyert vegyületről bebizonyította, hogy az a felelős az ópium fájdalomcsillapító és altató hatásáért. Az anyagot Morpheuszról, az álmok görög istenéről morfiumnak nevezte el.
A halál azonban nem engedte, hogy tovább dolgozzon a morfingyártás hatékonyabbá tételén: 1936-ban egy sérvműtét követő vérmérgezésben meghalt. Mindössze 40 évet élt. És a sors kegyetlen iróniája, hogy pont ő, a fájdalmak enyhítője, rettenetes kínok között halt meg. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Kabay halála után felesége rövid ideig az Alkaloidát vezette. A Népszövetség kábítószer-ellenőrző bizottsága által Kabaytól kért beszámolót befejezte, majd végérvényesen felhagyott a vegyészettel és a gyógyszerészettel.
A gyár államosítása után (1948) gyermekeivel először Ausztriába települt, húsz évvel későbbi haláláig ott élt. Naplója segítette fiát Kabay János életrajzának megírásában.
Tavaly pedig hungarikum lett Kabay életműve:
