Hova lehet még fokozni a sárga kis cuki retteneteket? Ha például szuperhőscsapatot csinálunk belőlük. Nem kell megijedni, Grúék vannak a középpontban, és őket szerencsére sokkal jobb nézni.
Most, hogy a Gru-franchise hatodik darabja kerül már a mozikba (négy Gru- és két Minyonok-filmből áll az eddigi repertoár), sokakban kialakult már egy kép ezekről a filmekről. Például az (tiszteletet a kivételnek), hogy a gyerekek imádják a kis szerencsétlen sárga minyonokat, de amúgy eléggé idétlenek és felejthetőek ezek a filmek, s a nyomába sem érnek, például a Pixar-animációknak. Kétségtelen, hogy az Illumination stúdió az eddigi 14 éve alatt rászolgált ezekre a prekoncepciókra, de ha visszaemlékszünk, a 2010-ben bemutatott első rész, a Gru még egy kifejezetten üdítő és színvonalas sztori volt.
Egy magát szupergonosznak gondoló és ilyen babérokra vágyó, ám belül csupa szív kopasz, nagy orrú fickó, aki a szupergonosz terve miatt örökbe fogad három árva lányt, majd természetesen beindul az apai ösztön, és már nem is annyira az a gonosz terv foglalkoztatja, sokkal inkább a kicsik boldogsága. A Gru vicces volt, friss, megható és imádnivaló, nem mellesleg szép nagy siker is a kasszáknál: az Illumination debütáló darabja 543 millió dollárt gyűjtött össze a Pixar, a Disney, a DreamWorks és a Fox/Blue Sky animációs stúdiók gigaprojektjei közepette (utóbbi azóta már meg is szűnt), és például simán lenyomta a pár hónappal később bemutatott, jóval több pénzből készült, és eléggé hasonló tematikával operáló DreamWorks-féle Megaagyat is.
