A közgazdaság rideg szemlélete szerint gazdasági válság nincsen, csak egyensúlyhiány. Ilyenkor az eszközök átárazódnak, tehát nagyon sokan, nagyon sokat veszítenek és ez először átcsorog a reálgazdaságba, azaz a mindennapi életbe: emberek veszítik el a megélhetésüket, ingatlanjukat, megtakarításukat. Ez az az átélhetőbb válságfogalom, amelyre sokan számítanak és amelyről egyre többet hallani a magyar gazdaság kilátásaival kapcsolatban is.
A CEU Határtalan tudás előadássorozatának legutóbbi része a gazdasági válság nemzetközi és esetleges hazai vonatkozásait járta körbe. A téma nem könnyű, hiszen az egyik leggyakoribb szemrehányás, amellyel a közgazdászoknak szembe kell nézni, hogy nem tudják előre jelezni a válságokat. Csaba László közgazdász, a CEU professzora szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen eszköztelenek lennénk. Ugyan teljes bizonyossággal nem lehet kijelenteni, hogy komoly földindulás várható, azonban erőteljes stoptáblák jelzik, hogy valami negatív közeleg:
- A világ legnagyobb központi bankjai - így az Európai Központi Bank, az amerikai, a német és a japán jegybank - laza monetáris politikát folytatnak. Könnyen hiteleznek, tulajdonképpen öntik a pénzt a piacra. Ha a világ legjelentősebb gazdasági szabályozói úgy látják, hogy élénkítésre van szükség, annak oka van.
- Ez az ok pedig már tapintható: az unió legnagyobb gazdaságai is lassulóban vannak. A legkézenfekvőbb példa az Európa motorjaként emlegetett Németország, amelynek gazdasága már most is köhög, recesszió felé tart.
- Egyre nagyobbak a kilengések: a modern gazdaság az ügyletek és az ellenügyletek egyensúlyára épül. Egyre nagyobb összegeket kell megmozgatni minimális haszonért, az ilyen nagy tétes játszmákban viszont egyre nagyobb összegek semmisülnek meg, ha kipukkan a túlárazási lufi. Ilyen nagy pukkanás volt 2001-ben a dotkom-buborék összeomlása.
Az egy irányba mutató jelek szerint a világgazdaság válság felé tart és ahogyan a központi bankok megpróbálnak tenni ellene, a magyar gazdaságnak is szembe kell nézni azzal, hogy külpiacaink lassulását mi is megszenvedjük.
A kegyelmi időszaknak vége, amikor minden a mi javunkra szólt és minden nekünk segített, fel kell készülni a lassulásra
- mondta a közgazdász.
Csaba László szerint a pénzügyi rendszer olyan, mint az egészség: csak akkor foglalkozunk vele, amikor baj van, amikor már fájó tünetek jelentkeznek, a párhuzam azonban lehetőségeket is rejt, hiszen egyik esetben sem vagyunk eszköztelenek. A válságra vagy annak enyhébb formájára, a recesszióra fel lehet készülni, a politika pedig be tud avatkozni, hogy a visszaesést elviselhetővé tegye a lakosság számára. A felkészülés alapja lehet a diverzifikált, több lábon álló gazdaság kialakítása, ezzel jelenleg nem állunk túl jól.
Magyarország ugyanis két kevéssé válságálló területre, a járműiparra és az idegenforgalomra támaszkodik. Ezek az elsők között nyomnak padlóféket egy gazdasági visszaesésnél, hiszen az autóvásárlást és a nyaralást el lehet halasztani.
Az egészségmegőrzést viszont nem, éppen ezért lehetne válságálló kitörési pont az egészségipar. Európa lakossága öregedik, a társadalmak egyre nagyobb csoportját alkotják az idősek. Csaba László szerint egy német nyugdíjas akár Magyarországra is jöhetne gyógyíttatni, kezeltetni magát, hiszen például Münchenhez közelebb vagyunk, mint Berlin. Hogy miért nem, az szinte az egész gazdaságunk kritikája lehetne: az olcsóságra megyünk, az egyik leginkább hangsúlyozott "erősségünk", hogy olcsón dolgozunk, így viszont nem lehet fejleszteni, innoválni, igazán magas hozzáadott értékű munkát jó áron vállalni.
A tetőt leviszi a szél, de a ház nem omlik össze
Két igazán nagy, az alapokat megrengető válság volt a 20. században:
- Az 1929-33 közötti nagy gazdasági világválság, amelyről a legtöbb embernek a az amerikai munkakeresők kígyózó sorai, a szendvicsemberként az utcán munkáért könyörgő szegények képei jutnak eszébe.
- Illetve a 2008-as pénzügyi összeomlás, amely az amerikai jelzáloghitelek megroppanásától végiggyűrűzött az egész világon.
Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója szerint amikor sokan úgy látják, hogy válság jön, nem az említett, a bankrendszer és a világkereskedelem összeomlásával, a gazdaság szövetének felfoszlásával és a cégek kapcsolatainak megszűnésével járó földindulásokra, hanem számottevőbb recesszióra gondolnak, amelyből azonban már jó párat túlélt az emberiség. Fontos különbséget tenni a földrengés és a tájfun között: míg az egyik gyakorlatilag teljes összeomlást jelent, a másik fájó károkat okoz ugyan, de a sérülések könnyebben átvészelhetőek. A kutató szerint most utóbbira van nagyobb esély, de ennek kezeléséhez is komoly erőfeszítésekre van szükség.
Hogy állnak a számok?
A Gazdaságkutató Intézet legfrissebb jelentése szerint a világgazdasági körülmények romlása és az EU-transzferek serkentő hatásának kifulladása 2020-ra markáns lassulást valószínűsít. Korábbi elemzésük szerint a magyar gazdaság kifulladóban van: a növekedés lassulását egyebek közt a külső környezet romlásával, az EU-támogatások csökkenő beruházásserkentő hatásával, a romló üzleti várakozásokkal és a foglalkoztatási tartalék kimerülésével magyarázta.
A kormány a gazdaság eredményeinek hangzatos kommunikációja mögött tisztában van a fenyegető veszéllyel. Erről meglehetősen nyíltan beszélt Varga Mihály pénzügyminiszter október közepén az MTI-nek, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ülésének apropóján. Varga szerint az elmúlt másfél évben elindult világgazdasági lassulás egyre inkább eléri a Kelet-Közép-Európát is, ezért érdemes minden országnak mind a monetáris, mind a fiskális politikában válaszlépéseket előkészítenie. A tárcavezető úgy véli, Magyarországnak a saját útját kell járnia és az adócsökkentésen túl további lépéseket kell tennie, mert
a lassulás valószínűleg mélyebb lehet annál is, mint amire korábban bárki számított.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
