Hét éve a brit sajtó tucatnyi cikkel emlékezett meg egy akkor elhunyt magyar férfiról. Rónay Egon ismert és népszerű gasztroszakértő volt, az első brit étteremkalauz megalapítója, és az az ember, aki a fejébe vette, hogy megreformálja és ízletessé teszi a háború utáni angol konyhát. 94 évesen halt meg, a hozzá közel állók szerint úgy, hogy valójában szinte soha nem hagyta abba a munkát.
Ünlü yemek eleştirmeni Egon Ronay’in tat alma duyusunu sigortalattığını biliyor muydun? pic.twitter.com/QqlA51NyRO
— Groupama Türkiye (@turkiyegroupama) 2016. június 4.
Rónay Egon 1915-ben született Budapesten. Apja étteremtulajdonos volt. A fiatal Rónay Egon a második világháborúban a magyar hadseregben szolgált. 1946-ra a család mindenét elvesztette, és az apja elhatározta, hogy kijuttatja külföldre a fiát. A kapcsolatai révén sikerül elintéznie, hogy Egon egy londoni étteremben kapjon munkát.
A fiatalember egy idő után összegyűjtött annyi pénzt, hogy nyithasson Marquee néven egy teázót, ahol francia fogásokat tartott az étlapon. Ez a háború utáni Angliában szokatlan és meglepő volt, mivel még mindig élt az 1940-ben bevezetett jegyrendszer. Cukrot például 1953-ig csak meghatározott mennyiségben és csak jegyre lehetett vásárolni.
Az akkori brit konyhaművészettől nem volt elájulva,
fantáziátlannak és színvonaltalannak tartotta. Elhatározta, hogy kifinomultabbá teszi a szigetország lakóinak ízlését, és abból hozza ki a maximumot, ami rendelkezésre áll.
Akkor foglalkozott először Egon Rónayval a brit sajtó, amikor Fanny Craddock, az ismert étteremkritikus és televíziós személyiség meglátogatta a teázót.
Craddock és férje segített a magyar férfinak, hogy elkezdhessen írni a Daily Telegraphba. Szakíróként az egyik témája egyébként a nem megfelelő iskolai étkeztetés volt.
1957-ben pedig hatalmas vállalkozásba fogott Egon Ronay. Olyan étteremkalauzt kívánt megjelentetni, amely pártatlanul, a tapasztalatok alapján listázza és értékeli az Egyesült Királyság éttermeit. Bár eltökélt szándéka volt, hogy reklámok nélkül jelenteti meg a kiadványt, az elsőhöz anyagi segítségre volt szüksége, így abban lehozták a Ford több oldalas hirdetését.
Egon Ronay elkezdte járni az angol vidéket, és minden egyes nap több menüt is végigkóstolt különböző helyeken.
Számára is meglepő sikert aratott a gasztroguide. 30 ezer példány fogyott el az első kiadásból, és olyan menő dolognak számított szerepelni a kiadványban, hogy a benne listázott éttermek büszkén hirdették: "Egon Ronay's Guide".
At Philip Larkin New Eyes Each Year exhibition &, wearing my Moorlands Eater hat for a bit, spotted Egon Ronay guides amongst his books. pic.twitter.com/OT1uPrtubh
— Moorlands Eater (@MoorlandsEater) 2017. október 1.
@Kevinthornton5 Egon Ronay Guide 1997. Doesn't seem that long ago. Best of luck with your new venture @TheOakRoomRest pic.twitter.com/KCYvQgZcUb
— Oak Room Restaurant (@TheOakRoomRest) 2016. október 29.
A gasztrokalauz egyik hatása az volt, hogy egyre több vendéglátóhely igyekezett kiérdemelni a jó minősítést. Emelkedett a színvonal. Megjelentek azok a típusú szakácsok és séfek, akik nem csupán pénzkeresetnek és napi munkának tekintették a tevékenységüket, hanem hivatásuknak, vagy egyenesen missziójuknak.
Egon Ronay annyira híres és népszerű lett, hogy még legendákat is szőttek köré, a mai napig úgy emlegetik a jó ételeket, hogy "ez Egon Ronaynak is ízlene", és olyan történeteket meséltek róla, hogy biztosítást kötött az ízlelőbimbóira.
"Ronay külön büszke volt rá, hogy minden ételt végigkóstolt, és mindig mindenért fizetett, soha nem fogadott el semmit ingyen. Könyvsorozata jogait 1985-ben eladta az AA nevű cégnek, ami később csődbe ment. Emiatt Ronay pereskedésre kényszerült, hogy visszaszerezze a jogokat. Ezt követően eltűnt a nyilvánosság elől, majd 2004-ben újra megjelent.
A Guardian szerint Ronay éles nyelve még élete utolsó éveiben is megmaradt. "Nem sok év fog eltelni, és jobb lesz itt az étel, mint Franciaországban. Azonban van egy bosszantó új trend, hogy túlbonyolított menüket állítanak össze, amelyek nem fogyasztóbarátok" - jelentette ki Ronay 2003-ban az Observernek. Szerinte gond, hogy hiába rendel a vendég óriás lepényhalat, ha abból alig lát valamit a tányérján, illetve a desszertek is inkább szobrokra kezdenek hasonlítani" - írja róla az Origo.
Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy mindenütt alapkövetelmény legyen a minőségi étkezés.
Az iskolák mellett a légitársaságokat is kritizálta a felszolgált ételek miatt. Olyan későbbi sztárséfek mentora lett, mint Marco Pierre White, Raymond Blanc, Gordon Ramsay és Marcus Wareing.
Munkásságával díjakat is kiérdemelt.
A Francia Gasztronómiai Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, Jacques Chirac 1983-ban Medaille de la Ville de Paris érdemrenddel tüntette ki. 1987-ben megkapta a Chevalier de l' Ordre du Mérite Agricole címet, 1999-ben pedig választott hazájában, az Egyesült Királyságban a Lifetime Achievement díjat.
2010-es halálakor rengetegen méltatták és számos, az életútját bemutató cikk jelent meg.
