Bár a családon belüli erőszak, a fizikai és lelki bántalmazás, valamint az iskolai zaklatások a mai napig tabunak számítanak, amiről a legtöbb ember szemérmesen hallgat, a probléma nagyon is valós: Magyarországon óvatos becslések szerint is több ezer főt érint.
A rendőrség pedig nagyon sokszor tehetetlen, hiszen ők csak konkrét esetekkel szemben intézkedhetnek – ha valaki tartósan félelemben él, azzal többnyire nemigen tudnak mit kezdeni.
Mihály Zsolt fejében két és fél éve született meg az ötlet, hogy Magyarországon is szükség lenne egy szerveződésre, akik védelmet és támogatást nyújtanak az erre rászorulóknak. Így alakult meg a Szelíd Motorosok a Zaklatások Ellen nevű csoport.
Amerikában több ilyen szervezet is létezik, ők voltak a legfőbb előképek, azonban a Szelíd Motorosok inkább közösségként határozzák meg magukat: nincsenek hivatalos kereteik és egyelőre nem is céljuk, hogy mondjuk bejegyzett alapítványként működjenek.
Van egy 750 fős zárt csoportjuk, ebből körülbelül 500 lehet az aktív tagok száma, de folyamatosan csatlakoznak újak. Nem szabnak meg kötelező vállalásokat, mindenki a szabadidejét és a saját pénzét áldozza arra, hogy részt vegyen az akciókban.
Olyan is akad, aki Debrecenből motorozik fel rendszeresen Budapestre.
Hangsúlyozottan távol tartják magukat a politikától: kommunikációs munkatársuk, Hegedűs Klár Rafael elmondása szerint a tagok között minden oldalnak és pártnak vannak szimpatizánsai, de ez sosem téma köztük.
„Eddig félelemben éltem, de már nem vagyok egyedül”
Napi szinten kapnak megkereséseket e-mailben és a nyilvános Facebook-oldalukon. Ezeket először a szűkebb, hat főből álló szervezői csapat vizsgálja meg: az ő feladatuk eldönteni, beleesik-e abba a jogi kategóriába, amivel szemben intézkedni tudnak.
Volt már példa arra, hogy végrehajtó ellen hívta ki őket egy család, akit ki akartak lakoltatni, máskor pedig uzsorakamatot akartak behajtani valakin, emiatt kért védelmet. Bár emberi szinten ezekkel is azonosulni tudnak, ilyenkor az illetékes hatósághoz irányítják a levélírót.
Taxinak is többen akarták már használni őket, de ezt is elutasítják, mivel nem akarják, hogy sérüljön az eredeti ideológiájuk. Ha viszont családon belüli erőszak vagy zaklatás miatt kér védelmet valaki, sosem mondanak nemet.
A közösség hihetetlenül összetartó, az is előfordult, hogy valaki ezekkel a szavakkal vállalt el egy akciót: „reggel 6-ig vagyok műszakban, alszom 2 órát, utána azonnal indulok”.
A leggyakoribb eset a válás utáni bántalmazás, amikor az egyik fél – legtöbbször a férfi – nem képes elfogadni, hogy el kell engednie a volt párját és a gyereke(ke)t, ezért rendszeresen visszajár a házukhoz zaklatni őket.
Miután befut egy megkeresés, a motorosok először a közösségi média adta lehetőségeket használják ki: bejelölik ismerősnek a bántalmazottat, sőt egy profilképre illeszthető keretet is küldenek neki, amelyen az szerepel: „eddig félelemben éltem, de már nem vagyok egyedül”.
Ezek mind egyfajta burkolt üzenetet küldenek a bántalmazónak, világossá téve, hogy megváltozott az addigi szituáció, és lehet, hogy nem kellene tovább próbálkoznia.
Az ajtón nem mennek be
Ha a fentiek nem hatásosak, a következő lépés a helyszíni erődemonstráció, amikor élőben is megmutatják magukat.
Na de mi történik ilyenkor? „Nagyon fontos, hogy mi nem avatkozhatunk be egy család életébe sem. Nem vagyunk igazságosztók, a fizikai erőszakot szigorúan kerüljük” – magyarázza Rafael.
A rendőrséggel egyébként jó a viszonyuk, kölcsönösen elismerik egymás munkáját: „Nekik sem érdekük, hogy hátráltassák, amit csinálunk, hiszen semmi törvénybe ütközőt nem teszünk. Ha mégis elfajulna a helyzet, azonnal hívjuk őket és átadjuk nekik az ügyet. Szerencsére ilyenkor elég sok tanút tudunk felmutatni.”
Adódik a kérdés, hogy pusztán a jelenlétük mire elég, de szerinte nagyon is sokra: ha valahol feltűnik 10-20-50, vagy akár 100 motoros, az már önmagában segíteni szokott.
Ehhez nem árt tisztában lenni azzal, hogy a bántalmazások hátterében legtöbbször egyfajta pszichés hatalomvágy áll.
Az elkövetők azt használják ki, hogy a bántalmazottak nem mernek beszélni arról, ami történik velük, így lényegében egyedül maradnak a bántalmazóval szemben.
Ha viszont az illető azt veszi észre, hogy az áldozatának egyszerre elég kemény barátai lettek, 10-ből 9-szer behúzza a féket.
Az egyik legutóbbi esetben például egy olyan nő kért tőlük segítséget, akinek a férje családon belüli erőszak miatt került börtönbe hosszú időre, de letelt a büntetése, így kiengedték.
A feleség nyilván joggal félt a bosszújától, különösen annak fényében, hogy volt egy közös lakásuk, aminek a kulcsát át kellett adnia neki. A Szelíd Motorosoktól azt kérte, hogy erre a találkozóra kísérjék el.
Persze saját közösségi oldalán jó előre beharangozta, hogy nem egyedül érkezik majd, hiszen már van, aki megvédje. A dolog vége az lett, hogy a bántalmazó el se jött, inkább valaki mást küldött maga helyett.
Nemrég pedig egy anyukának láthatásra kellett vinnie a gyerekét az erőszakoskodó apához, ehhez kért segítséget.
A motorosok oda is mentek, szépen felvonultak a játszótér mellett, és szemmel végigkísérték azt a néhány órát.
Beavatkozásra nem volt szükség, bőven elégnek bizonyult a jelenlétük.
A Szelíd Motorosok éppen a mi egyik korábbi cikkünknek köszönhetően ismerték meg az önzetlen hajléktalant, aki mindennap a Stadionok buszpályaudvar lépcsőin várja a gyerekeket, gyereknapkor, húsvétkor és Mikuláskor pedig ajándékcsomagokat is osztogat nekik.
Azonnal felvették vele a kapcsolatot, hogy bevonják azokba a jótékonysági akciókba, amelyekben ők is rendszeresen részt vesznek. Azóta már több rendezvényen is voltak együtt, kölcsönösen hívják egymást, ha a fülükbe jut egy hátrányos helyzetű gyerekeket segítő program.
Gyereknap alkalmából a Millenárisra vonultak ki: a motorosok vitték a járműveiket, János bácsi pedig az állatait, felejthetetlen pillanatokat okozva a gyermekotthonban élő résztvevőknek. Nemrég pedig Dunakeszin jártak egy hasonló akció keretében.
„Tökéletesen kiegészítjük egymást és számítunk a másikra, szerintem ez egy igazán példaértékű együttműködés” – mondja Rafael. János bácsit azóta már tiszteletbeli tagjukká is választották.
Cél az országos ismertség
Területi felosztás szerint működik a közösség, minden megyében jelen vannak, de persze Budapesten és Pest megyében van a legtöbb aktív tagjuk.
Miután igent mondanak egy megkeresésre, a belső csoportjukba azonnal kikerül egy felhívás, itt jelezhetik a tagok, tudnak-e csatlakozni. Ha kell, akár pár órán belül a helyszínre érnek, de az is sokszor előfordul, hogy egy akciót hetekig készítenek elő.
A bántalmazottak életét egészen addig nyomon követik, amíg szükségük van rá: ha egy alkalom nem elég, kimennek másodjára, harmadjára, vagy bárhányszor, amíg a zaklató jobb belátásra nem tér.
„Kaptunk már levelet bántalmazótól, hogy akkor ő inkább leszáll az exéről, csak többet nem szeretne velünk találkozni. Nyilván nagy előny, hogy ők nincsenek tisztában vele, meddig megyünk el adott esetben” – mondja Rafael, hozzátéve:
„Ezek általában nagyon szegény lelkivilágú emberek, akik kizárólag náluk sokkal gyengébbekkel szemben, hatalomvágyból követnek el erőszakot. Ha szembetalálkoznak egy csapat 190 centis, tetovált, bőrszerkós motorossal, mindjárt kevésbé keménykednek.”
Szerencsére a legtöbb áldozat rendkívül megerősödik lelkileg, amint azt érzi, hogy már vannak barátai, tud kihez fordulni. Ezért a legfontosabb, hogy minél több bántalmazotthoz eljusson a hír: igenis nincsenek egyedül.
Ha neked is segítségre van szükséged, a Szelíd Motorosok honlapját ITT, Facebook-oldalukat pedig IDE KATTINTVA érheted el.
