Nagyszabású Renoir-kiállítás nyílt Budapesten, ahol kronologikus és tematikus elrendezésben ismerkedhetünk meg az impresszionista festő művészi fejlődésével.
Nagyszabású Renoir-kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban, ahol most olyan híres festményeket is megcsodálhatsz, mint A hinta, a Vidéki tánc vagy a Claude Renoir bohócjelmezben.
A tárlat francia kurátora, Cécile Girardeau úgy nyilatkozott, hogy ez a legszebb Renoir-kiállítás, amit valaha látott. Mi is megnéztük vele a lenyűgöző alkotásokat. Mutatjuk mi vár rád.
Pierre-Auguste Renoirt talán te is az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartod számon. A kiállítás azonban rávilágít arra, hogy a hat évtizedet felölelő életmű jelentős része nem szorítható be a mozgalom keretei közé. Renoir még élete végén is kísérletező és megújulásra képes alkotó tudott maradni.
A tárlaton kronologikus és tematikus elrendezésben ismerhettük meg Renoir művészi fejlődését.
Egy kedves történet szerint első mestere, Gleyre így szólt Renoirhoz: “Maga tehetséges, nagyon, nagyon teketséges. De úgy fest, mintha mulatságból festene.” Erre a fiatal festőtanonc ezt válaszolta:
A kiállításon megtapasztalhattuk, hogy ez a festői hitvallásnak is beillő anekdota visszaköszön Renoir valamennyi művén. A fénnyel átitatott impresszionista képei, a “gáláns jelenetek” és a klasszicizáló aktok is mind-mind Renoir életigenléséről tanúskodnak.
Renoir csak ritkán örökítette meg magát. A kiállításon azonban megnézhettük önarcképét, melyről sötét, merengő szemekkel néz vissza ránk. Ezzel áll érdekes kontrasztban a kép alját elfoglaló pirospozsgás női arc, ami Renoire művészetére oly jellemzően majd kicsattan az életörömtől.
A kiállított portrékon keresztül megismerhettük a festő barátait és támogatóit is. Első arcképeit közvetlen baráti köre inspirálta. Claude Monet is szívesen állt modellt barátjának.
Renoir többször megfestette Madame Georges Charpentiert is. Ő vezette be Renoirt a polgári körökbe, a potenciális vásárlók világába, és az ő segítségével mutatkozgatott be a 1879-es Szalonon, ami meghozta számára a hírnevet.
Renoir lelkesen érdeklődött a Párizsban és külvárosaiban divatos szabadidős tevékenységek iránt. Kiállított képein megfigyelhettük, hogyan modernizálta a művész a 18. századi fête galante, azaz a „gáláns ünnepségek” témáját.
Ebben a szekcióban kapott helyet az impresszionizmus egyik emblematikus képe, A hinta címen ismert remekmű. Első ránézésre csak egy elkapott nyári pillanatnak tűnik, amelynek főszereplője a hintán álló, flörtölő lány. A festmény valódi témája azonban a fény, az életrekeltett kék, sárga, fehét, zöld foltok üde ritmusa.
A monumentális Vidéki tánc szintén Renoir egyik ikonikus alkotása. Nem véletlen, hogy többnyire ezzel reklámozzák a budapesti kiállítást.
Az én kedvencem azonban az Ebéd után című festmény volt. A kontrasztos megjelenésű fiatal nők és a művész bátyja, aki félig kifelé fordul a képből, szinte invitálnak bennünket az asztalukhoz.
1880-as években Renoir festészetében és magánéletében is komoly fordulat következett be. Itáliai útja hatására az impresszionizmus helyett Raffaello és Ingres művészete felé fordult. 1885 tavaszán pedig megszületett első fia, Pierre.
A fiát és élettársát megörökítő Anyaság című festményén is láthattuk, hogy színkezelése és festétmódja is nyugodtabbá, rajzosabbá vált.
A Családi kör szekcióban kedves anekdotát ismertünk meg a művész harmadik fiáról, Claude-ról, akit bohócjelmezben örökített meg a festő. Renoire csak ritkán öltöztette jelmezbe gyermekeit a portrékhoz, ám ilyenkor mindig alkudozásra került sor.
A kiállítás egyik legpikánsabb szekciója Renoir aktjaira fókuszál. A második impresszionista kiállításon mutatta be Tanulmány, torzó, napfényhatás című festményét. A közönség meghökkenve állt a festmény előtt, egyik kritikusa pedig így bírálta a szokatlan színhasználatot:
A tárlaton egymás mellett nézhettük meg azt a három fekvő aktot is, amelyek közül a legszebbet pár éve vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum.
Kettőnek Gabrielle a modellje, a festő feleségének rokona, aki tizenöt évesen került a családhoz, hogy a házaspár második gyermekének dajkája legyen. Később a festő állandó modellje lett.
A tárlaton külön szekcióban találkozhattunk a francia mester utolsó remekművével, az 1919-ben született Fürdőzők című alkotással. A rózsaszín selymesbőrű modellek az idősödő, reumától szenvedő mester számára a boldogságot, az egészséget és az életerőt testesítették meg. Az élete főművének tartott Fürdőzőkben Renoir a női test iránti rajongását és a festés örömét ünnepelte.
A kiállításon megnézhettük Renoir festődobozát és palettáját is.
Néhány vitrin felidézi az egykor magyar magángyűjteményekben lévő Renoir-műveket, illetve azt is megtudhatjuk, hogy mely alkotásokkal találkozott a magyar közönség a 20. század elején. A kiállítást pedig egy filmrészlet zárja, ami megeleveníti az idős Renoir alakja.
A tárlaton Renoir mintegy negyven festménye mellett rajzokat, grafikákat és szobrokat is láthatsz. A kiállított 70 mű között kiemelt szerepet kap a Szépművészetiben őrzött csaknem harminc Renoir-alkotás. A múzeum saját anyaga mellé pedig olyan nagy múzeumokból érkeztek képek, mint a párizsi Musée d’Orsay, a Musée de l'Orangerie, a Musée National Picassó, vagy a bécsi Belvedere.
Renoir – A festő és modelljei című kiállítást 2024. január 7-ig nézheted meg. Részletek a Szépművészeti Múzeum honlapján.
