Interjút adott a Világgazdaságnak Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség új elnöke, aki többek között arról beszélt, hogy az egészségügyi intézményeknek több forrásra van szüksége.
A mostani konstrukció alapjait évekkel ezelőtt alkották meg. A legnagyobb probléma az ágazatban a központi költségvetési szervezetekre vonatkozó szabályok szerinti, bázisszemléletű tervezés, gazdálkodás, valamint a teljesítményelvű finanszírozás összeférhetetlensége.
Ficzere szerint erre az lenne a megoldás, hogy a betegellátást valós költségek alapján finanszírozzák.
Összességében kevés az összeg, amely az Egészségbiztosítási Alapban rendelkezésre áll (…) az utóbbi években elmaradt az értékkövetés, így az orvostudomány és a technika robbanásszerű fejlődésének köszönhető, új, korszerű eljárások finanszírozásba történő beépítése,
továbbá meg kellene jelennie a teljes béremelésnek, és ami nagyon fontos, az amortizációnak is.
Hozzátette: bár a Kórházszövetség támogatja az Állami Számvevőszék által folytatott vizsgálatokat, amelyben azt nézik meg, hogy a kórházak pénzügyi szempontból jól működnek-e, de Ficzere Andrea azt mondja, hogy az eredmények interpretálásakor a szakmai, betegellátási szempontokat is figyelembe kellene venni.
A pályázati forrásokból beszerzett, korszerű orvostechnikai gépeket üzemeltetni is kell, de erre már nem terjed ki a finanszírozás, vagyis a működtetés és a javítás költségét a kórházaknak kell kigazdálkodniuk.
Problémát jelent a teljesítményvolumen-korlát is, ami azt jelenti, hogy
Minden hazai fekvőbeteg-ellátó intézménynek van egy kosara, ebből kell a kórházaknak gazdálkodniuk. Egy népszerű, magas színvonalon dolgozó, sokszakmás intézményt sokkal több beteg keres fel, mint ahányra finanszírozást kap, és ez természetesen hozzájárul a kórházi adósság létrejöttéhez.
Ficzere Andrea azt mondja, hogy bár a kormány elzárkózik ettől a lehetőségtől, össze lehetne kapcsolni a magán- és állami biztosítást.
A beteg számára igenis lehetővé kellene tenni, hogy az évtizedek óta fizetett járulékát, ha akarja, egy másik állami kórházban (nem csak ott, ahová tartozik) vagy egy magánellátónál költhesse el. (…) Ez a folyamat lehetővé tenné az ágazat kifehérítését és a paraszolvencia eltűnését, ugyanakkor növelné a betegbiztonságot. Az ellátórendszer is kevésbé lenne terhelt…
A finanszírozási problémák megoldása és az innovációk beépítése mellett a humánerőforrás helyzete a legkritikusabb.
Az orvoselvándorlás mérséklődött ugyan, de a szakdolgozók hiánya továbbra is súlyos problémát okoz. Nem szabad elfelejteni a műszaki és a gazdasági területen dolgozó kollégák megbecsülését sem, hiszen nélkülük nem lehet üzemeltetni a kórházakat. Most az a legfontosabb, hogy a rendszerben dolgozóknak jövőt és biztonságot teremtsünk, és megpróbáljuk visszacsábítani azokat, akik elhagyták az ápolói pályát.
Ebben segíthet, hogy a Kórházszövetség nemrégiben írásbeli együttműködési megállapodást is kötött az Emberi Erőforrások Minisztériumával.
Kiemelt kép: MTI/Komka Péter
