A texasi David Phillip Vetter olyan veleszületett immunhiányos betegséggel jött világra 1971. szeptember 21-én, ami egész – szomorúan rövid – életére egy steril sátorba zárta.
A fiú bátyja egy évvel korábban ugyanebben a betegségben vesztette életét, a szülők tehát tudták, mi vár rájuk David esetében. Ennél az örökletes betegségnél a fiúknál ötven százalékos valószínűséggel kifejlődik a kór, de a lányokban nem, Davidnek tehát ötven-ötven volt az esélye, hogy beteg lesz, és sajnos ez meg is történt.
Ahogy kinőtte a steril inkubátort, egyfajta sátrat szereltek fel neki, ott élt, aludt, evett, tanult, játszott. 6 éves korában a NASA mérnökei készítettek neki egy olyan szkafandert, amiben ki tudott lépni sátra falai közül, és életében először mozoghatott a szabadban.
Később az orvosok csontvelőátültetéssel igyekeztek javítani az állapotán, David egészséges nővére jelentkezett is donornak.
Hiába volt azonban sikeres a műtét, egy előre nem látható szövődmény jelentkezett: akkoriban még nem ismerték fel, hogy a donorokat az Epstein-Barr vírusra is tesztelni kéne. David elkapta a fertőzést, és négy hónappal az átültetés után meghalt. 12 éves volt.
David és bátyja sírja
Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a Davidéhez hasonló betegségben szenvedő gyerekek ma már teljes életet élhetnek – ezt egyébként magának Davidnek is köszönhetik, hiszen a kutatók felhasználták a fiú vérsejtjeit a betegség megoldásának keresésében.
