A második világháború utolsó hónapjaiban, 1945. március 10-re virradóan az amerikai légierő 334 B-29-es bombázóval tarolta le Tokiót, a lehulló bombák okozta tűzviharral elpusztítva a város jókora részét, valamint - a legóvatosabb becslés szerint is - közel százezer lakóját.
A további tízezrek sérülését okozó, egymillió embert pedig otthontalanná tévő támadás az emberiség legpusztítóbb légicsapásaként vonult be a köztudatba, hiszen nagyobb kárt okozott, mint a Hirosimára és Nagaszakira dobott atombombák, valamint Drezda és Hamburg földdel egyenlővé tétele
együttesen.
A japánok által lassan újjáépített város az ötvenes évek derekára kezdett csak újra talpra állni, a romok teljes egészét azonban nem tüntették el, hogy ezzel is emlékeztessenek az eseményekre.
Így járt egy természetesen fából készült villanyoszlop is, ami az egykori piroslámpás negyed helyén kinőtt Taitó kerületben, egy első látásra teljesen átlagosnak tűnő utcasarkon áll, a történetet nem ismerők pedig akár azt is hihetik, hogy mindössze egy villámcsapást szenvedett, de még el nem bontott darabról van szó:
A nyilvánvalóan felbecsülhetetlen értéket képviselő oszlop sajnos nem az eredeti darab, de ettől a porcelánból készült tökéletes másolattól nem messze, az Edo-Tokyo Museum egyik termében akár az eredetivel is találkozhat az, aki az utcán lévő, csak japán feliratot hordozó emléktáblát olvasva tudomást szerez annak létezéséről.
Az emlékeztető oszlop és környezete a Google idei felvételén:
