Nem túlzás, hogy hónapok óta erre az órára vártunk, főleg miután több éjszakát végigsírtunk a Kospet Brave külseje és használata miatt. A Ticwatch C2 megérkezésekor a doboz olyan hatást keltett, mintha egy márkás termék lapulna benne, a gyártó tényleg odatette magát, de belül azért már puritánabb a helyzet: nincs selyempárna, se fényezőkendő, csak az órát és a töltőjét találjuk - ha szerettek volna lenyűgözni minket, legalább egy védőfóliát mellékelnek, de ezt bizony külön kell megrendelni.
A tesztalanyunkat kézbe véve jó minőségű fém óraház fogadott, olyan kijelzővel, hogy megszólal, az egyedüli problémánk ezen a fronton a bőr óraszíj, ami már egyetlen fel- és levétel után összegyűrődött. A C2 három színben kapható: fekete, szürke és rozéarany - az utóbbi házának vastagsága kisebb a másik kettőnél, ezzel kedveskedve a hölgyeknek. A nálunk járt verziót is inkább mondanánk csajosnak, sem mint maszkulinnak. És hogy milyen az élet egy ilyen órával a csuklón? Háááát…
Sportóra? Okosóra?
Nemrég volt egy cikk a RendeljKínait oldalán, ami a sportórák és okosórák közti különbséget fejtegette. Okosórának leginkább az Androiddal vagy Wear OS by Google rendszerrel felvértezett órákat - például a TicWatch modellek - hívjuk, amelyek "nyitott" rendszerrel érkeznek, így személyre szabhatóak a letölthető appoknak köszönhetően. A zárt rendszerrel rendelkező variánsok inkább sportórák, amik elsődleges célja az, hogy minél több adatot szolgáltassanak a különböző aktivitásokról.
Minket elsősorban az érdekelt az C2-vel kapcsolatban, vajon a tervezők minden energiájukat az óra szépségébe és hétköznapi funkcióiba ölték-e, vagy maradt szufla a sportolást és egészségmegőrzést támogató kiegészítőkre is? Ez amúgy elvárható lenne egy olyan kütyütől, ami hétszer annyiba kerül, mint egy Mi Band 4. Mielőtt erre kitérnénk, nézzük meg közelebbről a tesztalanyunkat.
A Google-féle Wear OS fut rajta,
amit úgy kell elképzelni, mint a telefonon található oprendszert. A sima Androiddal felvértezett kütyükkel ellentétben itt nem lógnak le a szövegek és a gombok a kijelzőről, továbbá jóval gördülékenyebb lapozgatni a funkciók között a 360×360 pixel felbontású AMOLED kijelzőn, ami - egy jó okostelefonhoz hasonlóan - hibátlanul, első szóra vesz minden parancsot és érintést. A fényerő remek, a képernyőn erős napsütésben is jól olvasható minden szöveg és adat, a normális felbontásnak hála pedig kifejezetten kellemes rápillantani. Szerencsére itt a háttérképeket is eltalálták, a Mi Band 4-gyel ellentétben nem rózsaszín kismalacos és kocsmai játékgép grafikához hasonlatos lehetőségek közül lehet választani.
Az első feladatunk az volt, hogy letöltöttük a Wear OS applikációt, ami szükséges a szinkronizáláshoz, de túl sok funkciót nem tettek bele. A nyitott rendszer okán bármilyen alvásmonitorozó és sportolást segítő alkalmazás letölthető az órára, ezért itt nincsenek grafikonok, adatok, infók, helyette a háttérképek módosíthatók, az értesítéseket lehet beállítani, illetve képernyőmentés készíthető az óra számlapjáról.
A kütyün sok előretelepített alkalmazás található, például a Ticwatch saját fejlesztései, mint a TicPulse, a TicHealth, és a TicExercise, amik közül a másodikban az elégetett kalóriákat, a megtett távolságot és lépéseket, továbbá az edzéssel töltött percek számát láthatjátok egy gombnyomásra. Ha viszont egy ismertebb felületet használnátok, akkor az órán a Google Fit, Fit Breathe és a Fit Workout alkalmazásokat is megtalálhatjátok kulcsrakész állapotban. A sportolást támogató appokon kívül van még ébresztő, find my phone, időzítő, Google Translate, időjárásjelentés és zseblámpa is, továbbá a korlátlan hatalom kapuja, a Google Play Store, így lényegében bármilyen alkalmazással bővíthető a lista. Nálunk először a Strava, a Deezer, és a Shazam került rá, amiket gond nélkül, egy mozdulattal az órán keresztül töltöttünk le.
Éjjel lepény, nappal legény
Az órát a hétköznapokban öröm viselni, hibátlanul megérkezik rá minden beállított értesítés és üzenet, amiket rögtön meg is lehet válaszolni a kijelzőn, feltéve, ha pici ujjatok van és nagyon ráértek. Mivel elég kicsi a klaviatúra mérete, így komoly esély van a félregépelésre. Egy oké, köszi és mindjárt üzenet megírása belefér, de egy hosszú szakítós levelet ne ezen pötyögjetek le. Aminek viszont nagy hasznát vettük, az a zenevezérlés: nem kellett minden alkalommal a zsebünkből a telefont, továbbá az is pozitív, hogy a lehalkított mobil esetén rezgéssel jelzi a bejövő hívást. Így nem zavarjuk a többieket állandó Messenger csipogással és telefoncsörgéssel, mégsem maradunk le semmiről.
És akkor most jöjjön minden buli elrontója, a DE szócska.
Az óra szép és jó, de - mint ahogy az várható volt - bőven akadnak gyenge pontjai. A Mi Band 4 mellett megszoktuk, hogy húsz naponta kell tölteni, ami után fáj, hogy a C2-vel ezt minden este el kell játszani. Az óra ugyan 60 perc alatt eléri a 100 százalékot, de akkor is. Állítólag ha nem simogatjátok sokat, akkor két napot is kibír. Ezzel persze nem az a baj, hogy le kell enni éjszakára, mert
- az órában nincs alvást monitorozó szenzorgarmada, így felesleges alváshoz viselni,
- három hét alatt egy estét aludtunk csak benne, mert nagy és kényelmetlen,
- a legalacsonyabb fényereje is olyan erős, hogy csak takaró alá dugott kézzel tudtunk aludni,
- a bőrszíj miatt jobb, ha víz nem éri,
- bepállik a csukló a 24 órás viselés alatt.
Sportolásnál hasonló problémák merültek fel: ezt az órát nem esett jól összeizzadni futás közben. Emellett a mért adatoknál is érdekes dolgok jöttek ki. A Strava appot használtuk, először csak az órát vittük magunkkal egy sima egykörös sétához, utána pedig a telefont és a C2-t is. Az első esetben az óra kb. 150 méterrel később kezdte el rögzíteni az adatokat, ami még nem vészes, ennyit megérhet, hogy a beépített GPS-nek hála nem kell a mobilt cipelni mellé.
Viszont a második körnél, amikor már vittük a telefont is, az történt, hogy az óra és a mobil külön monitorozta a sétánkat, aminek az lett a vége, hogy szinkronizációnál mind a két eszközről begyűjtötte az infót, és úgy kezelte, mintha lenyomtunk volna két edzést. Ugyanabban az időpontban. Ez az edzettségi szintünkön nem segít, viszont tökéletes hekker technika, ha a célotok a Strava érmék és teljesítményekért kapott kitűzők begyűjtése. És ha már a hekkerkedésnél tartunk: a lépésszámlálót egy helyben ülve kiakaszthatjátok, ehhez elég, ha kicsit határozottabban emelitek fel a kezetek, nyújtózkodtok, integettek vagy leolvassátok egy csuklómozdulattal a pontos időt az óráról - ezeket mind lépésnek számolja.
Összegzés
A kialakítás hibátlan, a rendszer, a Bluetooth kapcsolat, az értesítések megjelenítése és az egész dizájn úgy jó, ahogy van. Napközbeni használathoz remek a Ticwatch C2, hiszen passzol minden stílushoz, alkalomhoz és szetthez, viszont sportoláshoz és alvásmonitorozáshoz inkább visszavesszük a Mi Band 4-et. Ha nem lenne alapból egy okoskarkötőnk, akkor a C2-t választanánk, mivel jóval többet tud, és ha nem versenysportoló az ember, akkor elegendő lehet az eszköz pontossága, a heti pár edzés alkalmával pedig még elviselhető az óra. 71 000 Ft-ot szerintünk megér, csak arra kell figyelni, hogy a többletköltségeket kikerülő EU Priority Line szállítást nyomjátok be a kosárban.
Rendelj kínait!
Ha érdekelnek a kínai termékek, és első kézből szeretnél értesülni az új tesztekről, ajánljuk a RendeljKínait oldalát!
