Március 14-én vette kezdetét a Cold Response 2022 hadgyakorlat Norvégiában. Az északi állam minden második évben tart olyan hadgyakorlatot, amelyen egyfelől hadseregét, tartalékosait és katasztrófavédelmi rendszerét teszteli egy háború esetére, másrészt a NATO-partnerekkel azt gyakorolja, hogy azok miként tudnak segíteni. Az idén - feltehetően az orosz-ukrán feszültség miatt - szokatlanul sok ország jelentkezett be a gyakorlatra, így az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mellett a két semleges szomszédos állam, Svédország és Finnország is részt vesz rajta. A nagyszámú résztvevő másik lehetséges magyarázata, hogy a Cold Response 2022 részben a jövőre készültségbe álló magas készültségű dandárharccsoport (VJTF) felkészülésének, összekovácsolódásának egyik helyszíne.
Kapcsolódó
Szenes Zoltán volt vezérkari főnököt kérdeztük a NATO-erők készenlétbe helyezésének következményeiről.
A hadgyakorlaton mindig ugyanazt gyakorolja Norvégia: egy elképzelt ellenség támadást hajt végre az ország ellen északon. Mivel a norvég haderő a méreténél fogva képtelen biztosítani az ország teljes területét, ezért a támadást csak a NATO-erők támogatásával tudja visszaverni.
- Először a Nagy-Britannia és Norvégia közti tengereket kell biztosítania a szövetségesek haditengerészetnek. Az idén is lesz tengeralattjáró-üldözés, a britek büszkesége, a Queen Elizabeth II repülőgép-hordozó is jelen lesz a teljes kötelékével.
- A hadgyakorlat második fázisában a légi fölényt kell megteremteni Norvégia felett, ebben a részt vevő országok légierői játsszák a főszerepet.
- Az utolsó fázisban következik az ellentámadás - ettől különlegesek a norvég hadgyakorlatok. Ez ugyanis a sarkörök felett zajlik, ahol március végén még rendszeres a hóesés és a fagy. Ilyen körülmények között partraszállást gyakorolni, majd intenzív manőverező harcot szimulálni norvég sajátosság. Azok a NATO-tagországok, amelyek ambíciói között szerepel a jeges, hideg körülmények közötti hadviselés, ezért járnak előszeretettel a Cold Response gyakorlatokra.
Az április 1-jéig tartó gyakorlatsorozat hatalmas területet fog át Norvégia tengerparti vidékén. A mozzanatok öt helyszínen zajlanak a légierő, a haditengerészet, a különleges műveleti erők és a szárazföldi erők részvételével. Oslo a katasztrófavédelmi rendszerét és a tartalékosait is bevonja a gyakorlatba.
Totális védelem
Norvégia az úgynevezett totális védelem koncepciójára építi védekezését. A földrajzi széttagoltság és a kis létszámú, de professzionális haderő miatt konfliktus esetén az önkormányzatokat és a civil szervezeteket is bevonják a tervezésbe és a hadsereg működésének támogatására. A norvég hadseregnek alig vannak gyakorlóterei, így az idei Cold Response is magántulajdonban levő területek bérlésével kezdődött.
Az ukrajnai háború árnyékában persze nem a legjobb időzítés egy gigantikis hadgyakorlat megtartása Norvégiában. Norvégia egy rövid szakaszon határos Oroszországgal, a környező tengerek pedig a Murmanszkban és a Kola-félszigeten állomásozó Északi Flota fő felvonulási területei.
A hidegháborús haditervekben a NATO-tagországoknak valahol a Norvégia, Skócia, Feröer-szigetek, Izland, Grönland vonalon kellett volna "megfogniuk" a Kola-félszigetről kihajozó orosz atomtengeralattjárókat, a szovjet (és a mai orosz) tervek szerint pedig az Észak-Norvégia felett levő Barents-tengeren kellett volna megállítani egy esetleges NATO-inváziót.
A norvégok felajánlották Moszkvának, hogy küldjön megfigyelőket a Cold Response gyakorlatokra. Ez nem csupán udvariasság: az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagjai vállalták, hogy minden nagyobb gyakorlatukra meghívják a másik 56 tagországot. A Cold Response idei gyakorlatáról már tavaly tájékoztatták az EBESZ tagjait. Mivel a szervezet 57 tagjából 30 egyben a NATO-ban is partner, ennek elsősorban a volt szovjet tagállamok szempontjából van jelentősége.
Oroszország az idén elhárította a lehetőséget: március 4-én arról tájékoztatta a szervezőket, hogy nem küld megfigyelőket a hadgyakorlatra. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek ott egyáltalán. A nemzetközi vízeken zajló haditengerészeti gyakorlatokat eddig is követték a helyszínre küldött orosz kémhajók és tengeralattjárók, legfeljebb az utóbbiak megpróbáltak rejtve maradni.
Krízis üzemmód
A NATO az ukrajnai háború kitörése óta krízis üzemmódban van, ez pedig nem csak abból látszik, hogy felderítő repülőgépek és drónok repkednek naponta az ukrán légtér szomszédságában, illetve hogy számos ország küldött fegyvereket Kijevnek. A NATO fő döntéshozó szervezete az Észak-Atlanti Tanács, annak is az állam- és kormányfőkből álló grémiuma. Ezen a szinten február 25-én találkoztak (online), amikor is arról döntöttek, hogy működésbe hozzák védelmi mechanizmusukat, és NATO Reagáló Erőket készültségbe helyezik abból a célból, hogy Kelet-Európába küldjék őket. A jövő héten ismét lesz ilyen magas szintű tanácskozás, ezúttal élőben, melyen Joe Biden amerikai elnök is jelen lesz, talán ekkor döntenek a Reagáló Erők megindításáról, illetve arról, hogy milyen további katonai segítséget nyújtanak Ukrajnának. Az elmúlt napokban felmerült, hogy a tagországok szovjet/orosz eredetű légvédelmi rakétarendszereket adnának át, de ezt senki sem akarja megtenni amerikai ellentételezés nélkül.
Csak reménykedhetünk, hogy a légvédelem kérdése is téma lesz a jövő heti NATO-csúcson, mert egyelőre a tagországok mellett a NATO is szűkszavú annak kapcsán, hogy mi történhetett az Ukrajna felől érkező, Románián és Magyarországon átrepülő, végül Horvátországban lezuhanó drónnal. A NATO-nak integrált légvédelme van, ami azt jelenti, hogy a tagországok megosztják egymással és a NATO-val a légi helyzetképüket, és az ilyen esetek kezelése, követése, de akár a tűzparancs kiadása is megosztott felelősség az adott tagország és a NATO illetékes parancsnoksága között.
A drón átrepülése a legkritikusabb pillanatban érte a szövetséget, ha Lengyelországban történik, valószínűleg nagyobb visszhangot kapott volna nyugati sajtóban, és a NATO vezetése is nagyobb szükségét érezte volna, hogy megmagyarázza a blamázst. De mivel errefelé történt, a keddi védelmi miniszteri találkozót követően Jens Stoltenberg NATO-főtitkár megengedhette magának, hogy egy szóval se reagáljon rá a sajtótájékoztatóján, és a sajtó képviselői közül sem kérdezett rá senki az incidensre. A vizsgálat minden bizonnyal NATO-szinten folyik, és része mindhárom érintett ország légiereje is.
Bármilyen szándékkal indították is a felderítő drónt, az valójában a NATO közös légvédelmének a hadrafoghatóságát tesztelte, és ebben kudarcot vallott a szövetség.
